Annie Eaton és Piton professzor

26.rész

Hirtelen mindenki odakapta a fejét az újonnan érkezett vendég felé, ő azonban nem nézett rá senkire, csak Dumbledore professzorra irányult a figyelme.

-Megtudhatnám mégis mi folyik itt?

A hangja túl nyugodt volt a körülményekhez képest, bár az is igaz, hogy ő ezek szerint nem sok mindenről tudott.

-Perselus! Örülök, hogy a baglyom ilyen hamar megtalált. Kérlek fáradj beljebb. Éppen azt ecseteltem Miss Eaton-nek, hogy nem kellett volna egyedül a halálfalók után indulnia.

-Valóban nem kellett volna.

Perselus felém sem nézett, továbbra is meredten bámult a professzor irányába. A hangjából ítélve pedig kicsit sem hatotta meg a dolog, hogy én is a szobában voltam, vagy hogy korábban bajba kerültem. Elszomorodtam, amit Sirius is észre vehetett, mert felemelte a hangját és így szólt:

-Talán valami gond van Piton?

-Gond az akad bőven, Black. Nem értem hogy hagyhattad, hogy Miss Eaton-t egyedül induljon ellenük, hiszen még csak egy gyerek. Itt mutatkozik meg, hogy milyen tanár is vagy te.

A gyerek szóra felkaptam a fejem, csakúgy mint Remus, aki sajnálkozó tekintettel vizsgált engem. Próbáltam szuggerálni Perselust, hogy nézzen rám, de egyelőre még mindig nem mutatta a leghalványabb jelét sem annak, hogy érdekelném.

-Nem Sirius hibája volt, én szöktem el. 

Közvetlenül felé intéztem a szavaimat, de ezzel is csak annyit értem el, hogy minimálisan felém fordította a fejét, amitől csak még dühösebb lettem. A helyzeten Dumbledore professzor igyekezett enyhíteni.

-Ami történt megtörtént. Az új dolgokkal kell most már foglalkoznunk. Sirius ügyét igyekszem megsürgetni a minisztériumban, így remélhetőleg heteken, talán napokon belül ki is mondják az ártatlanságodat.

-Igazán hálás vagyok ezért! Mindenkinek köszönöm, aki ma részt vett az akcióban. Megmentettétek az életemet.

-Miss Eaton védelmére szóljon, hogy nélküle Féregfarkat valószínűleg nem sikerült volna kézre kerítenünk. Érkezésünk előtt sikeresen elkábította, így esélye sem volt elmenekülnie előlünk.

Mindenki felém fordult, amitől instant elpirultam, főleg amikor végre találkozott a tekintetem Perselus-éval. Az arca ugyanolyan kifejezéstelen volt, mint mindig és bármennyire is próbáltam volna szúrós szemekkel ránézni, nem sikerült. Egyszerűen csak örültem annak, hogy itt van és figyel rám.

-Nos, bármennyire is hálásak vagyunk önnek meg kell kérnem, hogy most menjen fel a szobájába. Pár dologról a Rendnek még tanácskoznia kell.

-Rendben.

Felálltam és lassan elsétáltam az emberek háta mögött. Sirius és Remus tekintetét végig magamon éreztem, de nem tudtam rájuk nézni, mert én végig Perselust figyeltem, aki egy lépéssel sem ment távolabb az ajtótól. Pont mellé értem amikor Dumbledore professzor még egy utolsó mondatot intézett hozzám:

-Ó még mielőtt elfelejteném. Természetesen várjuk vissza a Roxfort-ba Miss Eaton. Persze nem kötelező, csak ha szeretné.

Erre a mondatra teljesen lefagytam és a mellettem álló Perselus-ból is sikerült kicsikarnia egy apró reakciót morgás formájában. 

-Köszönöm professzor, még átgondolom.

Utolsó pillantásommal még végignéztem a teremben lévő embereken, majd kiléptem a folyosóra és behúztam az ajtót magam mögött. Sóhajtottam egy nagyot és felszaladtam a lépcsőn, kettesével szedve a fokokat. A szobám ajtaját kivágtam magam előtt és hanyatt feküdtem az ágyamra.