A lépcsősor hosszú volt és fenékcsontomat minden második lépcső megütötte, akármennyire is igyekeztem a lábaimmal, túl gyorsan haladtunk. Amikor pedig már azt hittem hogy vége az emelkedőnek kezdődött a második lépcsősor. Megtépázottan és sajgó tagokkal érkeztem meg egy gyéren megvilágított szobába, aminek a közepén Lucius ült egy hatalmas fotelben.
-Ezt nézd ki jött vissza!
Greyback odalökött a fotel elé és igyekeztem gyorsan feltápászkodni, azonban lábával visszanyomott a földre és ott is tartott.
-Nocsak, nocsak. Hát Perselust hol hagytad?
Ijedten kaptam fel erre a fejem és tekintetem találkozott Lucius-éval. Egy ideig szemeztünk majd elképedt és felugrott. Rájött.
-Azt hitted itt van ugye? Honnan tudtad hogy hol keresd? Ki van ma őrségben?
-Nem én az biztos, talán Carrow.
-Azonnal menj le és keresd meg őket! Most azonnal indulnunk kell! Tudják hol vagyunk!
Greyback levette lábát a hátamról és lefutott a földszintre. Lucius ijedten nézett ki az ablakon, majd odaugrott hozzám és pálcáját a homlokomnak szegezve magához húzott.
-Nem hiszem el, hogy megint miattad kerültem ilyen helyzetbe. Mindenesetre te leszel az én kis biztosítékom. Amint meglátnak veled elhopponálunk, csak mi ketten.
A földszintről puffanások zaja hallatszott fel, ezért Lucius engem maga elé tartva a falhoz hátrált és a pálcát még erősebben szorította a homlokomhoz.
Amikor a lépések közvetlenül az ajtó elől hallatszottak vettem egy nap levegőt, pont mielőtt az egy hatalmas robbanással kinyílt volna. A felszálló por miatt alig láttam valamit és köhögnöm is kellett. Több ismeretlen alak körvonalazódott előttem, pálcáik világítottak.
-Lucius! Engedd el a lányt!
-Tudjátok, hogy mi lesz ennek a vége! Én nem megyek az Azkaban-ba! Soha!
-Lucius térj észhez, nem akarsz menekülni egész életedben!
A por lassan elkezdett leülepedni, de Remust így is felismertem a hangjáról. Próbáltam ránézni és jelezni neki a hopponálási szándékot.
-Ha még egyszer utánam jön valaki azonnal megölöm a lányt! Nincs kivétel!
-Lucius, ő nem ártott neked soha, engedd el!
Végre rendesen láttam a szobában lévő aurorok és Remus arcát. Összesen öten voltak, Remus állt hozzánk a legközelebb.
Lucius felnevetett én pedig kihasználtam az alkalmat és jelentőségteljesen ránéztem Lupinra, majd kinyújtottam felé a lábamat és oda vezettem a tekintetét. Még kétszer gyorsan megismételtem ezt, mire láttam a felismerést az arcán és felém ugrott. Lucius ebben a pillanatban kezdte el a hopponálást és már éreztem is a rántást majd egy pillanatra elsötétült minden.
Elértük az úti célunkat, amit rögtön felismertem, hiszen hetekkel ezelőtt Greyback ebben a szobában kínzott. Dulakodás zaját hallottam a hátam mögül, ezért gyorsan megfordultam és azt láttam ahogy a két varázsló Lucius és Remus egymással verekednek, pálcák nélkül. Lucius épp a földre került, miután kapott egy jobb horgot Remus-tól, majd a földön fekve belerúgott ellenfele lábába, aki ettől térdre rogyott.
Megláttam nem messze magamtól Remus pálcáját, ami a földön hevert, ezért oda szaladtam és felkaptam. A két férfi közben engem észre sem véve folytatta a verekedést a földön. Nem mertem lőni, mert túl közel voltak egymáshoz és folyamatos mozgásban voltak.
ČTEŠ
Annie Eaton és Piton professzor
FanfikceA sötét Nagyúr visszatért, bár még nagyon gyenge. Hű követői nem bíznak meg a kém szerepét játszó bájitaltan tanárban, ezért eldöntik, hogy foglyul ejtik őt és nem engedik el, amíg Voldemort vissza nem nyeri teljes erejét. Az eredeti könyvtől bőven...
