A hírnév átka(befejezett)

𝙷𝚎́𝚝 𝚔𝚎𝚣𝚍𝚎́𝚜

,,-Nemcsak az én döntésem volt,hanem közös."
-Jó,de miért?-néztek értetlenül.
-Senkinek nem mondtátok el?-kérdezte Lia
-Hát,Nina megtudta szóval beavattuk,de nem.Másoknak nem mondtuk el.-vallottam be
-Tehát,ha jól értem mi vagyunk az elsők akinek elmondtad?-tette fel Noora a kérdést,mire én csak egyet bólintottam
-De ti se mondjátok el senkinek légyszi.-néztem rájuk kiskutya szemekkel.
-Rendben.-mondták egyszerre
-Úgy látom az órák már rég elkezdődtek,szóval mi lenne ha nem is mennénk már vissza.-vetette fel a dolgot Lia.
-Hát nekem amúgyis már csak egy órám lenne,amire fölösleges lenne visszamenni az egyetemre-mondtam ezúttal úgy,ahogy talán nekik is megfelel.
-Végre.Ezt vártam mikor hívod már így azt a börtönt.-mondta elismerően Noora.
A napunk ezután így is telt el.Egésznap vásároltunk és sétálgattunk a városban,négy órájig,amikor is a lányok elkísértek a munkahelyre.Elbúcsúztunk majd kezdtem is a melót.
Mint mindig ez a nap is gyorsan telt el,és ott találtam magam,hogy már a buszon ülök.Vártam Harry hívását,de semmi nem történt,hívni pedig én nem akartam,mert fogalmam sem volt ő most mit csinál,aztán meg a végén zavartam volna.
Szóval végig zenéthallgatva a buszon ültem,majd meguntam ezt szóval írtam Harrynek.

Én:
Szia.Hogy vagy,hogy telt a napod?

Erre várva a választ folytattam az unatkozást,de minden hiába volt.Nem íet vissza,de én nem akartam megint ráírni,mert féltem akkor azt hinné,hogy ráakaszkodom,és csak eltolnám ezzel magamtól.
Majd,amikor már megtanultam,megfürödtem és mindennel elkészültem a lefekvéshez,egy üzenetem érkezett:

Harry
Szia.Ma sok dolgom volt,de ha majd lesz időm holnap hívlak.Nagyon sajnálom😞

Ez kicsit rosszul esett,hogy nem tud felhívni,viszont megértem.Az ő élete nem hétköznapi szóval biztos mindig van valami amit kell csinálnia.Készülődések,tervezések és más egyéb dolgok.Szóval csak egy semmi bajt írtam neki,majd el is mentem aludni.
Ám az nem ment olyan könnyen,nagyon fáradt voltam,viszont aludni nem tudtam,ugyanis a gondolataim csak most kezdtek el kavarogni bennem:Harry,a lelkiismeretfurdalásom a lányok felé,hogy hazudnom kell nekik,hogy még a saját apám se tud a kapcsolatomról,és ezek megőrítettek.
Végül pedig hajnali egy/fél 2 körül tudtam elaludni.Ez pedig igen kevés volt másnap az egyetemen,mivel ott most 5 órám volt,és mindegyiken majd bealudtam.Az egyetlen szerencsém az volt,hogy leghátul ültem mindig és így legalább nem a tanár szeme láttára küszködtem a fáradsággal.
Nagy örömömre gyorsan eltelt ez a nap is,munkába most nem kellett mennem,mert felújítás van,így csak jövöhét hétfőn megyek legközelebb,szóval haza is siettem,majd elszunyókáltam kicsit.