A hírnév átka(befejezett)

Csodás karácsony

Miután visszaértünk már minden készen állt,a vacsora és még az asztal is meg volt terítve.
Pont jókor értünk ide-gondoltam magamban.

Leülve elmajszoltuk az ételt,és kis beszélgetés és pezsgő ivás után el is mentünk készülni a lefekvéshez.Harry megint az én szobámban aludt.
Ami azt illeti már három hónapja voltunk együtt és ez idő alatt rengetegszer aludtunk együtt,természetesen csak aludtunk,semmi több...
Miután mindketten elkészültünk,még néztük egy kicsit a tv-ben egy karácsonyi filmet,majd miközben a mellkasán pihentem,odasúgta a fülembe:
-Alszol?-válaszul csak megráztam fejem,mire folytatta-Jól van,szeretném ha a holnap estét nálam töltenénk,valami fontos dologról lenne szó.

Erre teljesen elakadt a szavam,nem is tudtam  semmit se válaszolni,úgy fejbevágott ez a hirtelen jött kijelentés.Elsőnek arra tudtam gondolni,hogy azért akar kettesben lenni...de én erre még nem voltam kész.
Aztán arra gondoltam,hogy biztos csak kettesben akar kicsit ünnepelni.Ekkor pedig eszembe jutott az ajándéka.Mi van ha nem tetszik neki?

Minden évben készítettem valami különleges,saját készítésű ajándékot másoknak.Apának ezúttal egy kisebb vászonra festettem a kedvenc focistáját, Ninának egy családi képet,Hayleynek pedig a kedvenc meséjét,a jégvarázst.
Harrynek pedig egy közös képet,az első közös képünket,amit ő készített,hogy legyen nekünk egy kép,amit mindig vissza tudunk nézni,ha hiányzik a másik.Végül pedig olyan kedves kép lett ez számunkra,hogy mindkettőnk telefonjának képernyőjén ez a kép virított.

Nem vettem más dolgot emellé,csak a kedvenc édességét még pluszba,és attól féltem vagy nem tetszik neki,vagy egyáltalán nem ér fel azzal,amit ő vett nekem.

Gondolataimba belefeledkezve gyorsan elaludtam, de mielőtt még megtörtént volna ez,válaszoltam barátomnak egy ,,Rendben van"-t.

Gyorsan eltelt az este,és mire felkeltem pont Harry lépett be a szobába,álmos fejjel és egy nagy tálcával a kezében.Olyan aranyos volt,hozott be reggelit,és kávét is nem csak nekem,hanem magának is.
Elfogyasztva a reggelit,egyből lementünk a többiekhez segíteni a főzésben és sütésben,majd eljött a délután is.
-Akkor mi megyünk is.-jelentette ki Harry,mire apáék csak beleegyeztem.
Hirtelen nem is értettem,miért voltak ennyire megértőek.
Harry felém fordult és azt mondta,mennyünk,pakoljunk össze pár dolgot.Ezt meg is tettük,majd elindultunk a titkos kis helyünkhöz.

-Apa miért nem kérdezett semmit?-kérdeztem
-Mert már megbeszéltem vele,beavattam és azt mondta menjünk csak nyugodtan.Persze nem mondtam el,hogy hozzám megyünk,hanem hogy egy szállodában alszunk.
-És mit akarsz csinálni?
-Majd meglátjuk.-nézett rám ravasz mosolyával,mire enyhén megforgattam a szemem

Amikor beértünk a lakásba,egy jó pár gyertya égett,úgy tűnik már járt itt ma Harry.
Édes istenem milyen aranyos volt,behúzott a lakásba, a fenyőfa elé,és ott nyújtotta át az ajándékot elsőnek.

Vagyis csak akart első lenni,mivel én előbb vettem elő az ő ajándékát,amit egy kis gyerekes,de ugyanakkor édes mosollyal bontott ki.
-Úristen.-tátotta el száját.-Ez...ez...gyönyörű.-mondta,majd egy szoros ölelésbe tartott,végül pedig megcsókolt.

Ezután én jöttem.Kibontva az a csomagolást,egy szép királykék színű dobozkát pillantottam meg,amely nagyon puha volt.Felnyitva pedig egy gyönyörű nyaklánc tárult elém.
Szóhoz se tudtam jutni,szemem már könnyben lábadt,a csodás ékszert látva.
-Valami baj van?Nem tetszik?-aggódott barátom
-Dehogynem...nagyon szép,köszönöm-öleltem át
-Nézd meg jobban.-mosolygott rám

Úgy tettem ahogy mondott.Kiemelve a kis dobozából egy alig látható ,,H" betűt pillantottam meg a végtelenséget ábrázoló medál mögött.
A könnyeimet már tovább nem tudtam visszatartani, annyira boldog voltam.
-Ez..ez...-csak ennyit tudtam kimondani.
-Ez a szeretetem jellépe.A végtelenség azt jelzi,mennyire is szeretlek,és,hogy nemcsak most hanem mindig is...Szeretlek Malia.
Ez a vallomás valósággal lefagyott.Tristan után nehezen tudtam bármelyik fiúban is megbízni,ezért is nem voltam képes ezt neki visszamondani...még nem.

-Nem baj,ha te még nem mondod ezt,viszont szerettem volna ha tisztában vagy ezentúl te is az én érzéseimmel.-mondta,mintha olvasott volna a gondolataimban.
Annyira aranyos volt,hogy nem érdekelte visszamondom e azt a bizonyos szót,én is így éreztem, csak még akkor nem voltam képes kimondani,hiszen ez egy nagy szó,mégha nem is mindenki gondolja így.
-Szeretlek,és ha majd úgy érzed ezt te is kimondod.-jelentett ki,majd arcomat a kezébe fogta és lágy csókkal zárta le ezt a beszélgetést.

Elválva,máris hiányzott a közelsége,de úgy gondoltam ha már megkaptam ezt a csodás ékszert, mindig hordani fogom,ettől a pillanattól kezdve.
-Segítesz felvenni?-kérdeztem,majd mosolyomat viszonozva segített is.
-Nagyon jól áll.-mosolygott még mindig,majd visszahúzott egy újabb csókra.