Harry és én sokat gondolkodtunk ezt a napot hol is töltsük.Itthon vagy a másik otthonomban,apáékkal.
Végül apa ötlete hallatán úgy döntöttünk,hogy ott leszünk ezen az ünnepen.
Apa úgy gondolta,minél többen vagyunk,annál jobb,így meghívhatunk,akit akarunk.
Én tehát Liát és barátját, Noorát és Josht hívtam meg,Harry pedig az anyukáját, a testvérét Gemmát és Jamest hívta el.
Ebből mindenki el is fogadta a meghívást,kivéve Gemma,mivel ő sajnos nem tud el jönni,mert már máshova ígérkezett el.
Elég szomorú lettem a hír hallatán,amit Harry meglátva oda is adta a telefont,és tudtam egy kicsit Gemmával beszélni,aki elmondta mennyire sajnálja,mert már meg akar ismerni.Ez már boldogsággal töltött el,és már csak az izgulós része maradt hátra,hogy vajon Harry anyjának tetszeni fogok-e?Nagyon izgulós vagyok,és általában a kos dolgokért is úgy tudok izgulni,mintha egy óriási versenyre készülnék.
Ezt a tulajdonságomat nagyon nem szeretem,de legalább ez az érzés többnyire gyorsan elszáll, mint ahogy a Jamessel való találkozásnál is.Ott is csak az elején volt bennem ez az izgulás/félelem,aztán csak úgy eltűnt.
Csak remélni tudtam,ez most is így lesz.Éppen otthon készültünk.(Ezt még mindig nem szoktam meg,hogy otthonomnak nevezzem a Harryvel való lakást.)Én egy fekete térd fölé érő,rövid ujjú szoknyát vettem fel,ami a váll részénél és a szoknya aljánál csipkés volt.Egy kis sminket tettem fel,a hajamat pedig épp göndörítettem, amikor a végénél Harry jött be.
Mostanában már egyáltalán nem kopog,ha be akar jönni,ami nekem nem tetszik,de ő mindig csak nevet ha szóvá teszem.Haragudni pedig nem tudok rá,és ezzel ő is tisztába van.
-Wooow...-hallottam meg az ajtóból a hangját.
-Ebben a ruhában le se tudom majd rólad venni a tekintetem.
-Hát,te vetted,magadat hibáztasd.-mondtam,majd visszagondoltam a kis emlékre,ugyanis ezt még az első hónapunkkor kaptam tőle.Minden hónapban kapok valamit,és ez volt az első.
A másodiknak kaptam egy gyönyörű ehhez hasonló rózsaszín ruhát,a harmadiknak pedig egy Harry Styles merch pulcsit.
-Mit ne mondjak,jó ízlésem van.-mosolygott,amit viszonozva,én is jobban megnéztem őt.Egy egyszerű fehér ing,és fekete nadrág volt rajta.Nyakában a szokásos kereszt nyaklánc,kezén pedig azok a gyűrűk,amiket mindig hord,azok amiket annyira imádok.
-Meg kell mondjam,te se nézel ki rosszul.-húztam agyát.
-Nem rosszul?
-Nem rosszul.-vigyorogtam,mire egyre közelebb jött hozzám,addig amíg a falhoz nem ért a hátam.
-Nem nézek ki jól?-kérdezte,fejem mellé támasztva egyik kezét.
Nem bírtam tovább húzni,ki kellett mondanom amit gondolok.
-De,nagyon.-néztem végig szemébe,majd pedig ajkát kezdtem el nézni.
És akkor fél mosollyal közelebb hajolt hozzám,és megcsókolt.Ezt pedig mi ha nem a telefon csörgése szakította meg.
-Ez már a védjegyünk marad.-nevetett fel
-Igen.-viszonoztam.
Apa keresett,és csak annyit kérdezett, hogy mikor megyünk.
Hogy álcánk,kis titkunk ne derüljön ki,kocsival mentünk a buliba,ahol már mindenki ott volt.
Harry már 1 órája elhozta anyukáját,aki elsőnek Ninához ment,azért is,hogy ott fog aludni,bár én felajánlottam,hogy aludjon nálunk,de azt mondta nem zavarja a fiatalokat.Odaérve mindenki odajött és köszönt nekünk.
A lányok csodás ruhákban voltak,míg a fiúk szépen ingben,öltönyben.Mindenki nagyon jól nézett ki, bár egyik fiú se volt olyan helyes mint Harry.
Majd pedig megláttam a vendéget,aki miatt újra rám jött az izgulás.Mosolyogva közeledett felém,ami megnyugtató volt számomra.Harry le se tagadhatná, még ha akarná se az anyukáját.
-Szia Malia.-köszönt még mindig mosolyogva.
Hirtelen azt se tudtam,hogy köszönjek.
-Hello.-úgy döntöttem talán ez jó lesz,emellett pedig viszonoztam széles mosolyát.
Ezután megölelt,amire nem számítottam,de jól esett.-A fiam már rengeteget mesélt rólad,ám sose mondta, hogy jöjjek el és ismerjelek meg.
-Harry...nem is akartad,hogy anyukád megismerjen engem?-néztem rá felháborodottan
-De,csak vagy nekem nem volt jó,vagy neked,aztán meg jött a költözés és úgy gondoltam,ez a tökéletes alkalom.
-Mindent meg tud magyarázni.-nevette el magát Harry anyja-Ja,és csak hívj nyugodtan úgy hogy Anne.
-Rendben.Bentebb érve én kicsit félrevonultam Anne társaságában ,beszélgetni pár dologról.Kérdezte,hogy ismerkedtünk meg,és ő is mesélt róla pár dolgot.Milyen büszke is rá,de mennyire nem szereti, hogy màr nem látja annyit mint az x faktor előtt.
-És,ha már így négyszemközt vagyunk,a fiam jó hozzád?Törődik veled?
-Igen,nagyon törődő,néha màr túlságosan is.-nevettem el magam,az emlékeken gondolkodva.
-Akkor jól van,ha baj lenne csak szólj és helyre teszem.Az este további része csodás volt.Azt se tudtam kivel legyek,Harry a fiúkkal beszélgetett,de sokat volt mellettem,mutatva,hogy ,,ő az én barátnőm".Ezt akkor csinálta,amikor vagy Joshhal vagy Tonnyval beszéltem.
Josh pedig furcsa volt már megint,szóval amikor senki nem volt a közelébe,odamentem hozzá,és elhúztam,hogy beszéljek vele.
-Jól vagy?-kérdeztem tőle
-Igen.-nézett rám furán,mintha nem érteni mi a bajom
-Nem úgy látszik.-néztem rá,hátha ki tudok valamit olvasni a tekintetéből,amikor észrevettem, hogy nem is engem néz,hanem valaki mást
-Miii?Azt ne mond,hogy újra együtt vagytok.-ütöttem vállba,elnyerve végre a figyelmét
-Honnan tudod?
-Nem kéne ilyen feltűnően őt nézned,plusz így jobban belegondolva,túl jókat beszélgettetek,pedig legutóbb még szúrós tekintettel méregetett.
-Hát,igen együtt vagyunk,de ne mond el senkinek.
-Miért?
-Mert úgy gondoltuk majd meglepetésként csókolózunk éjfélkor,és így mondjuk el,hogy összejöttünk.
-Oké,lakat a számon.Nem sokkal később eljött az éjfél,visszaszámolás után,minden pár csókolózott egymással.Ahogy mondta Josh,ő is Noorával,amire sok értetlen pillantást kaptam.
-Noora.-kiabálta Lia-Mikor akartad ezt elmondani?
Együtt vagytok,vagy ez csak egy csók volt?
-Együtt vagyunk.-mosolyogtak egyszerre,amire sok sok gratulációt kaptak.Ez a nap csodás volt.
KAMU SEDANG MEMBACA
A hírnév átka(befejezett)
RomansaA nevem Malia Cooper. Ez pedig az én történetem.A történet arról,hogy engedtem meg,hogy egy híresség így beleássa magát az én szívembe! Ez a híresség Harry Styles,akiről a legtöbb lány csak álmodik.Az a fiú,aki olyan gyorsan belopta magát a szívembe...