A hírnév átka(befejezett)

𝙴𝚕𝚏𝚎𝚕𝚎𝚓𝚝𝚎𝚝𝚝 𝚒𝚐𝚎́𝚛𝚎𝚝

Egyszer csak felriadtam arra,hogy valaki csenget.Nagy nehezen kinyitottam szemeim majd egyből a telefonom után nyúltam megnézve mennyi is az idő.Este hat óra volt.Nem aludtam olyan sokat,csak röpke két órát,ám ez pont elég volt arra,hogy kialudjam magam,és így már sokkal jobban éreztem magam.
Addig a pontig,amíg meg nem láttam a sok nem fogadott hívást és sms-t a telefonomon,viszont jobban nem tudtam megnézni,mivel még jobban csengettek az ajtónál,szóval úgy döntöttem előbb elintézem azt,és csak utánna azokat akik kerestek.
Az ajtót kinyitva Noora mérges tekintetével találtam szembe magam,viszont akkor még nem értettem miért is néz így rám.
-Szia.-köszöntem,majd válaszra se méltatva bejött a lakásba keresztbe tett kézzel,kikerülve engem.
Noorát igen szeszélyes kislányként ismertem meg.Nagyjából 8 évesek lehettünk,amikor megismertem őt és Liát,így volt elég időm kiismerni őket.Noora viszont ezalatt az idő alatt szinte semmit sem változott,ugyanolyan amilyen kicsiként is volt,úgyhogy tudtam valami nagy baja van,és egyértelműen velem.
-Mit csináltam?-nem köntörfalaztam,hanem inkább feltettem neki ezt az egyenes kérdést
-Elfelejtetted!Pedig ez tudod milyen fontos lett volna nekem,hogy el gyere velem.
Hirtelen fogalmam sem volt miről beszél.Furcsán néztem rá,egy amolyan nem értem miről beszélsz tekintettel,amit észre is vett.
-Ne játszd a hülyét,inkább csak valld be,hogy elfelejtettél.-mutattott az újjával felém
Ekkor pedig eszembe jutott.Ma kellett volna elkísérnem vérvételre,mivel Noora fél a tűtől.Nagyon...és senki más nem ért rá,csak én ,aki elkíséri.Már több mint két hete megbeszéltük.
-Sajnálom-kezdtem el.-nem mentegetőzök,de tényleg elfelejtettem.Igazából,az éjszaka keveset aludtam,aztán most délután aludtam.Bocsánat-néztem rá kérlelő tekintettel,hogy bocsásson meg nekem.
-Tudod,hogy mennyire félek a tűtől,és mégsem kísértél el.Nem is vagyok fontos neked?
-Dehogynem.Te vagy az egyik legjobb barátnőm,csak én hülye elfelejtettem.Mi lenne az amivel ki tudlak engesztelni?-tártam ki kezem egy amolyan bocsi,hogy elfelejtettelek,szent a béke?féle ölelésre
-Hát,nem mentem el,és kértem új időpontot,szóval jövőhèt hétfőn elkísérhetsz.
-Rendben.Észben van.-mutattam a fejemre jelezve,hogy igaz amit mondok,majd megölelt.
-Olyan izé vagy,nem tudok rád haragudni.-mondta,majd amikor vége lett az ölelésnek, bocsánatot kértem,majd felrohantam megnézni ki is hívott.
Volt 3 nem fogadott hívásom Noorától,meg egy pár üzenet ugyancsak tőle,plusz Ninától,hogy elment Hayleyvel a boltba majd jönnek,végül pedig Harrytől két nem fogadott hívás és egy üzenet:

Harry(16:30)
Szia.Zavarhatlak?Most van egy szabad órám,aztán sajnos egy interjúra kell mennem.
Majd írj kérlek ha jó.
(17:20)Úgy látom most te nem értél rá,de azért remélem minden oké❤️

Na ezután egy kis lelkiismeret furdalással visszaírtam neki:

Én
Sajnálom.Ami azt illeti az este nem aludtam sokat,szóval most délután egy picit elszunyókáltam.Tényleg sajnálom❤️

Meg sem várva a választ lementem barátnőmhöz,akivel elkezdtünk beszélgetni,majd csak este ment haza,amikor is az anyja értejött munkából hazajövet,ám az elindulás is nehezen ment,mivel Nina és az ő anyja is nagy barátnők,így még ők is leálltak beszélgetni.