A hírnév átka(befejezett)

Minden kiderül

Nem tudom mennyi lehetett az idő,vagy mióta aludhattam.Csak arra lettem figyelmes,hogy apám hangját hallom,egyre közeledni.Még félig álomba voltam,így el sem tudtam dönteni ez a hang az álmomban van éppen vagy a való életben,ám mire eldönthettem volna odaért hozzánk.Kis résnyire kinyitottam szemem,amikor megláttam,hogy be vagyok takarva,vagyis pontosabban be vagyunk takarózva,mivel én még mindig Harry mellkasán fekszek.
Ekkor csapott fejbe a valóság,hogy most aztán lebuktunk.Apám az ajtóban állt lemeredt arccal és minket nézett,szóval jobbnak tartottam,hogy legalább felülök az ágyon,hogy még jobban félre ne értse a dolgot.
-Apa meg tudom magyarázni.-kezdtem el,bár éreztem,hogy most már el kell neki mondanom.
-Mit?Hogy egy fiú mellkasán aludtál,akit nem is olyan régóta ismersz?Aki nem mellesleg Nina unokaöccse?
Szegény Harry éppen apa kissé felemelt hangjára ébredt fel,és eléggé le is döbbentette az ahogy meglátta apámat idegesen.
Apa mindig is ilyen volt,ha fiúkról volt szó.Emlékszem,hogy Tristant is mennyire utalta,vagyis még mindig utalja,bár az igazságtól megkíméltem,nehogy még a végén meg is verje őt(bár talán rá fért volna).
Szóval igen,mindig is nagyon aggódott értem,és talán túlságosan is féltett.
-Hermann.Ez nem az aminek látszik.-mentegetőzött immár Harry is.
-Nem?Akkor megmagyaráznád mégis mi ez?
-Hát filmet néztünk aztán kissé elaludtunk.Malia meg gondolom álmában a mellkasomra hajtotta le fejét.-nagy sajnálatomra apa ezt nem vette be
-Ti kiöltözve filmeztek?-erre már egyikünk sem tudott válaszolni
-Harry gyere velem kérlek a dolgozó szobámba.-mondta talán kicsit higgadtabban
Harry nem mert ellenkezni,így félve,de elindult a mondott helyiségbe.
Nina végig apa mögött állva nézte a jelenetet,láttam,hogy párszor próbálja nyugtatni őt,ám ez egyáltalán nem sikerült neki.
-Jól vagy?-lépett oda hozzám
-Majd jobban leszek,ha kijönnek onnan.
-Nyugalom,nem fogja leharapni a fejét.Ismerem már,és amikor behívta oda Harryt,már akkor sokkal nyugodtabbnak látszott.De ezt majd úgyis meglátod,mert nem lesz semmi baj.-ölelt át Nina,ezzel nyugtatva engem is
Pár perc után,már nagyon megunva a várakozást Nina után mentem a konyhába.Éppen valami gyors vacsorát készített,amiben elkezdtem segédkezni.
-Gondolom randin voltatok.Milyen volt?-törte meg végül az igen kínos csendet
-Nagyon jó,minden olyan tökéletes volt,eddig a pillanatig.
-Hát figyelj,előbb utóbb amúgy is meg tudta volna.
-Tudom,de szerettem volna ha én mondhatom el.-sütöttem le egy kicsit fejem
-Hát ezt már nem tudod semmissé tenni.De mesélj még kérlek erről az állítólagos tökéletes randiról.-mosolyodott el rám pillantva
-Rendben.-azzal el is kezdtem mindent töviről hegyire mesélni.
Majd nem sokkal a mesém végén a fiúk jöttek ki.Apa még mindig ideges volt,Harry pedig szomorúnak tűnt,ez pedig megijesztett engem.
-Mi a baj?-kérdeztem
Apa semmit sem válaszolt,ahogy kezdetben Harry sem,majd barátom intett egyet,hogy menjek vele.
Amikor odaértem hozzá csak annyit mondott,pontosabban inkább suttogott,hogy beszélnie kell velem.Ezt pedig ugyanazzal a szomorú kinézettel mondta el.
Féltem mi vár rám,hiszen ezek alapján csak arra tudtam gondolni,hogy eltiltott apa miket egymástól...