Hitetlenkedés

105 7 0
                                    

A mondandóm végén még hosszú percekig Josh csak nézett rám,mintha nem hinné el azokat amiket mondtam.Megmondom őszintén,nem erre a reakcióra vártam.
Azt hittem,hogy feltesz vagy száz kérdést,majd lelkesen várja a válaszaim.
-Kérlek mondj valamit,mert ez a hallgatásos lefagyás, nem csak,hogy nem áll jól neked,de még meg is őrjítesz vele.
-Wooow
-Hát nagyon nem erre gondoltam.Ennél még az is jobb lenne,ha nem hinnéd el nekem ezt az egészet.
-Figyelj...nem az van,hogy nem hiszem el,mert tudom,hogy ilyenben nem hazudnál.Csak egyszerűen azért ez nem hétköznapi
-Szóval nem hiszel nekem.
-De...nem...nem tudom-mondta ki,és rájöttem, ez neki hirtelen sok volt.Valahogy hisz nekem de mégse.
-Sok volt ez ugye?
-Igen.És kérlek ne hidd azt,hogy nem hiszek.-hajtotta le fejét
-Figyu!Mit szólnál,ha találkoznál vele?
-Mi?
-Ha látnád élőben őt,a kapcsolatunkat,minket akkor 100%-osan hinnél nekem?
-Hát,akkor biztosan.
-Rendben.-örültem meg.Ezek után csak azon kattogott az agyam,hogy minél előbb találkozhassanak.
-Sajnálom-szüntette meg egy idő után a csendet
-Mit?-adtam az értetlent,bár éreztem mire is akar kilyukadni
-Azt,hogy nem állok teljes mértékben melletted,mármint,hogy ez az egész megtörtént, hogy nem bírok maximálisan hinni neked.
-Mi lett veled Josh?Egy normális mondatot nem tudsz kinyögni.-nevettem el magam.-Hidd el,hogy nem haragszom.Ha te mondanál fordított helyzetben ilyent,akkor szerintem hasonlóan reagáltam volna.
És én csak egyet kérek,azaz kettőt:találkozz vele és a legfontosabb:NE MOND EL SENKINEK
-Rendben ezt meg tudom ígérni
-Köszönöm.Elkísérsz munkába?
-Persze.Nekem is kéne dolgozni.Tudod,hogy én is keressek egy kis plusz pénzt.
-Minek az?Hiszen te még gyerek vagy.-cukkoltam
-Mert te mi?Ha én egy 10 éves szintjén ragadtam le,akkor te is,mert ahogy az anyukáink mondták mindig,tisztára egyformák vagyunk.-vágott vissza
-Igen Josh?Igen?Ilyen jó visszaszólásod még nem volt.
-Volt időm gyakorolni.Mit gondolsz miért nem beszéltünk annyit?0-24-ben gyakoroltam-nevetett ő is.
Munkába menet egész végig csak hasonlóan cukkoltuk egymást,és folyton nevetgéltünk.
Josh mellett igazából mindig így telt az idő,mellette sokáig nem lehetett unatkozni vagy szomorkodni.

{Itt van a hét utolsó része!Remélem tetszett ez,hogy egy héten keresztül mindennap tettem ki részt,mert nekem nagyon tetszett.Ha szeretnétek még ilyent akkor azt írjátok meg kommentben!Mostantól pedig 3-4 naponta lesz,attól függően,hogy mennyi időm van.Remélem tetszik ez a rész!❤️}

A hírnév átka(befejezett)Où les histoires vivent. Découvrez maintenant