A hírnév átka(befejezett)

Komoly beszélgetés

Másnap
-Hogy történt?
-Mi?-kérdezte Noora
Éppen a szobámban ültünk,vagyis Noora feküdt az ágyon enyhén másnapos állapotban,ahogy én is,és úgy beszélgettünk.
Már mindenki más elment.Még Josh és Harry volt a házban,akik aludtam.
Lia és Tonny,még este elment,ahogy James is.
Nináék pedig elvitték Hayleyt a nagyihoz Anne társaságában.Így mi tudtunk nyugodtan beszélgetni Noorávaly

-Az,hogy újra összejöttetek.
-Hát...csak megtörtént.
-Ahaa...a múltkor még utáltad
-Sosem utáltam.Csak nem bírtam,mint minden átlagos lány az exét.
-És utánna mi lett,ami megváltoztatta ezt?-mondtam,mire végre engem nézett és nem a plafont.
-Az,hogy elmondta, szeret még mindig.Egy rózsával a kezében jött el hozzánk.Teljesen meglepve engem.-nevette el magát.

Úgy tűnik még mindig nem józanodott ki teljesen.Mivel hajnalban,amikor a felnőttek már elmentek aludni,ahogy Hayley is,mi elkezdtünk egy kicsit inni.Najó,nem kicsit.

-Hányingerem van.-fejezte be a nevetést,majd nem sokkal később elkezdett rohanni a fürdő felé,én meg követtem,hogy segítsek neki.Megfogni a haját,meg ilyenek.

-Soha többet nem iszok.-jelentette ki két hányás közben.
-A múltkor is ezt mondtad.-nevettem el magam,amit ő is viszonzott,mihelyst befejezte az okádást.

-Na de mostmár ne rólam beszéljünk.-ült le a hideg padlóra,amit én is megtettem.
-Akkor miről beszéljünk?
-Mondjuk arról,hogy mi van veletek?
-Hogy velünk?
-Boldog vagy Harryvel?
-Igen.
-Minden jó?-tette fel a következő kérdést.
-Igen.
-Látom,hogy valamit elhallgatsz.
-Minden jó-válaszoltam,hátha elhiszi,de az a helyzet,nem ez volt az igazság.
-Malia.Ne hazudj!-parancsolta meg
-Jó,de ígérd meg,hogy nem mondod el senkinek.
-Ígérem.-mutatta kisujját,és megkötöttük a kisujj esküt.

Kicsi korunk óta tartottuk ezt a szokásunkat,nem érdekelve ki mit gondol rólunk.

-Nagyon szerelmes vagyok belé,és imádok minden vele töltött időt,viszont nem bírom ezt a bujkálást.Ha megyünk is valahova akkor csak oda megyünk,ahol nincsenek sokan,nincsenek lesifotósok.Vagy pedig nem megyünk sehova.Nem akarom,hogy minden rólunk szóljon,mert nem akarok hírnevet.Én csak azt akarom,hogy ne kelljen félnem attól,hogy valaki olyan meglát minket,egy teljesen átlagos és normális kapcsolatot akarok,vele.Hogy menjünk vidámparkba,nyerjen nekem macit,mint a filmekbe.Hogy ne kelljen titkolnom,hogy kivel vagyok és ezzel az emberrel mennyire boldog is vagyok.

Hosszú és kínos csend telepedett le közénk.Ezt eddig még senkinek nem mondtam el,mindig magamban tartottam,bár csak az elmúlt időben kezdett el bennem bujkálni ez az érzés.Igazából,még engem is meglepett,hogy hangosan kimondtam.
Viszont ezt a csöndet nem bírtam,meg kellett szakítanom.

-Mit gondolsz erről?
-Hát,erre elég nehéz válaszolni,mert ilyenben nincs tapasztalatom.
-Sajnálom,hogy hirtelen a te fejedre zúdítok mindent.-hajtottam le fejem.
-Ne kérj bocsánatot.Örülök,hogy megnyíltál nekem és elmondtad.Ő nem hozta még azt fel,hogy vállaljátok  ezt fel?
-Nem,én meg nem merem felhozni.
-Értem.
-Figyelj,nagyon romantikus ez a bujkálás,és titkolózás,főleg,hogy a legfontosabb emberek tudják,de ez hosszútávon nem megy nekem.Vele pedig nem rövidtávra gondolkodom...-az utolsó mondatot már alig hallhatóan mondtam,ám pont elég volt ahhoz,hogy Noora meghallja.

Hirtelen felkapta fejét és rám nézett kikerekedett szemekkel.
-Ez...ez azt jelenti,hogy szereted?
-Nem tudom...
-Mi az,hogy nem tudod?
-Azt tudom,hogy szerelmes vagyok belé nagyon,de emlékszel Tristanra?
-Őt szeretted?
-Nem tudom...-térdeimet felhúztam,fejemet pedig ráhelyeztem-Nem tudom,hogy milyen ha szeretek egy fiút.
-Kérlek szépen az olyan,hogy nem tudod kiverni a fejedből,ha ír neked mosolyogsz,pillangók vannak a hasadban...
-Ez a szerelem nem?
-És bármit megtennél érte,az életed pedig nem tudod elképzelni nélküle.Tristan mellett ilyen volt?

Erre a válaszra erősen gondolkodtam.Éreztem nála a pillangókat a gyomromban,meg a többit is,bár mindent nem tettem volna meg érte,és a jövőmet is el tudtam volna nélküle képzelni.

-Nem.-válaszoltam végül.
-És Harryvel?
-Harryvel minden másabb.Vele minden pillanat egy álom,folyton törődik velem,érdekli minden ami valaha velem történt,és mindig ott van.Vele minden sokkal élettel telibb,boldogabb.
-El tudod képzelni a jövőd nélküle?
-Már nem...-mondtam ki egyből,kicsit még magamat is meglepve,hogy ilyen gyorsan,gondolkodás nélkül rávágtam.
-Akkor szereted.-vigyorgott rám Noora,mire éreztem,hogy egyre jobban piros lett az arcom.
-De akkor ezt miért olyan nehéz kimondanom neki?
-Talán mert félsz...félsz,hogy elveszíted.Akárcsak mint Tristant,de én inkább az anyukád elvesztése miatt gondolom.Hirtelen ment el ő is,amire nem készültél fel.Bár erre nem lehet,és...szerintem Harry is olyan fontos neked,hogy azt szavakba nem lehet önteni,mint anyukàd.

Elgondolkodva ezen,arra jöttem rá,talán igaza van Noorának.
Nem akarom őt is elveszíteni,ezért félek,ha kimondom akkor nehezebb lenne elengedni,ha vége lenne egyszer.Ezért mondogatom magamnak mindig,hogy csak szerelmes vagyok belé,mert félek ha ennél többet érzek,majd ez is olyan fájdalmas lesz,mint anya halála.
És majd megint úgy összetörök,azt pedig nem szeretném...

-De szerintem Harry nem erőlteti.
-Mit?
-Hogy kimond.Majd ha készen állsz,kimondod.És ha ő ezt megvárja,akkor ő is tényleg szeret.
-Köszönöm.
-Ezért vagyunk barátnők nem?Te fogod a hajam,ha hányok,én meg megfejtem az érzéseid és tanácsokkal látlak el.-nevettünk fel ezen,majd pedig magamhoz öleltem.
Így ültünk pár másodpercig,majd egy kopogásra lettünk figyelmesek.

-Van itt valaki?-jött az ismerős hang,az ajtó túloldaláról
-Igen,mindjárt jöhetsz.-kiabáltam ki
-Gyere,engedjük be Harryt.-felhúztam barátnőmet a földről és kinyitottuk Harrynek az ajtót.
-Ti mit csináltatok itt?-nézett ránk furcsán
-Noora hányt,én meg jó barátnőként jöttem segíteni.
-Értem.

Ezután egy gyors csókot adott,utánna pedig ott hagytuk és elmentünk valamit enni.