A hírnév átka(befejezett)

𝙰 𝚟𝚊𝚕𝚕𝚘𝚖𝚊́𝚜

A következő hét nagyon unalmasan telt,sokkal rosszabb volt,mint az előző hét,hiszem egyszer sem beszéltem Harryvel.
Teljesen ignoráltam őt,vagyis nem egészen teljesen mert mindig írtam,hogy bocsi most dolgozok,tanulok vagy egyéb kifogásokat írtam,hogy ne kelljen vele beszélnem,pedig jól esett volna hallani a hangját.
Ez volt egészen péntek délutánig,amikor is munkából kijőve egy ismerős autót láttam meg,az övét...el se hittem amit látok.
Hirtelen egy kettős érzés fogott el.Egyszerre örültem,hogy végre láthatom,de ugyanakkor eszembe jutott,mit is fogadtam meg magamnak,hogy ignorálom és kerülöm,tehát úgy tettem,mintha nem vettem volna észre az autót,és elindultam a buszmegállóba,ám üzenetem érkezett,több is,úgyhogy megnéztem.

𝙷𝚊𝚛𝚛𝚢
𝚂𝚣𝚒𝚊.𝙷𝚊𝚣𝚊 𝚟𝚒𝚑𝚎𝚝𝚕𝚎𝚔?
𝙼𝚒𝚎́𝚛𝚝 𝚒𝚗𝚍𝚞𝚕𝚝𝚊́𝚕 𝚎𝚕 𝚊 𝚋𝚞𝚜𝚣 𝚏𝚎𝚕𝚎́?
𝚃𝚞𝚍𝚘𝚖,𝚑𝚘𝚐𝚢 𝚖𝚎𝚐𝚕𝚊́𝚝𝚝𝚊́𝚕.
𝙷𝚊𝚑𝚘́,𝚖𝚒 𝚊 𝚋𝚊𝚓?

Kénytelen voltam ráírni,mert nem bírtam ezt,szegény nem tudja miért nem figyelek rá,és megsajnáltam.

𝙴́𝚗
𝚂𝚣𝚒𝚊,𝚋𝚘𝚌𝚜𝚒 𝚍𝚎 𝚜𝚒𝚎𝚝𝚗𝚎𝚖 𝚔𝚎𝚕𝚕 𝚊 𝚋𝚞𝚜𝚣𝚑𝚘𝚣.

Csak ezt a hülyeséget tudtam kitalálni hirtelen,de ekkor egy kocsi jött mellém.
-Elvihetlek,tudom,hogy utálsz buszozni.-mosolyodott el.Istenem,az a mosoly,olyan édes,és már annyira hiányzott ez,de ezt ki kell vernem a fejemből.
-Nem kell,köszi.
-Kérlek.-nézett rám boci szemekkel,amire végképp nem tudtam nemet mondani,szóval beszálltam.
-Beszélhetünk?-kérdezte meg az elindulás után nem sokkal,amire én csak bólintottam egyett.
-Miről?-játszottam el,hogy nem tudom miről akar beszélni,pedig tudtam.Arról akar,hogy miért ignorálom.
-Tudod te.Nem tudom mi volt veled mostanában,de nagyon aggódtam érted.Sosem vetted fel a telefont,mert nem értél rá.Valami baj van?
-Nem,csak sok dolgom volt.-néztem előre,ahelyett,hogy a szemébe néztem volna.Féltem ha ránézek,elgyengülök és utat adok az érzéseimnek.
-Kérlek ne hazudj.
-Nem hazudok.
-Valamelyik nap éppen Ninával beszéltem,és elmondta ki mit csinál.Te leráztál azzal,hogy a barátnőiddel vagy,miközben a kertben rajzoltál.
Ennek hallatán lesokkolódtam.Egyáltalán nem számoltam a lebukás veszélyével,hogy Ninával is beszél,hisz a nagynénje és ő elmondhatja az igazat.
-Malia.-nézett rám,majd leállította az autót.Észre sem vettem idő közben,hogy haza értünk.-Kérlek mond el az igazat,nem tudom mit csináltam,hogy ignorálsz,de szeretném tudni.
Lefagytam,teljesen.A szemeibe néztem,azokba a zöld szemekbe,amibe teljesen elvesztem.
Ott ült mellettem és várta az őszinte válaszom,én pedig teljesen tanácstalan lettem.
-Nekem elmondhatsz bármit,ezt tudd.-mondta,majd megfogta a kezem és ezzel megjobban elvesztem.Végül úgy döntöttem,nem veszíthetek.Elmodom az igazat.
-Ne mond,hogy még nem is sejted.-szólaltam meg végül.
-Nem.-mondta ki egyenesen a szót,bár én úgy láttam nem teljesen őszinte.
-Egy jó Tv nézéssel kezdődött,majd a puszi,a sok jó beszélgetés,majd a tenger parti utolsó napod és a csók.Harry,azt hiszem megkedveltelek.-vallottam be
-És ezért kerültél?
-Igen,mert tudtam,hogy úgy is fejre esek,és ezt nem akartam.-pár percet vártam,mit válaszol majd,de nem szólt egy szót sem.Meguntam a néma csöndet,így inkább kiszálltam a kocsiból és bementem a lakásba.Ez még annál is roszabb volt,minthogy közölte volna velem,hogy nincs esélyem.
A szobámba érve leroskadtam a földre és a fejemet a térdemre temettem azon gondolkodva,milyen hülye vagyok.Majd ekkor valaki kopogott az ajtómon és egy ismerős hang szólalt meg:
-Beszélhetünk?