A hírnév átka(befejezett)

𝙴𝚐𝚢 𝚑𝚒𝚛𝚎𝚜𝚜𝚎́𝚐 𝚊 𝚜𝚣𝚘𝚋𝚊́𝚖𝚋𝚊𝚗

Miután hazaértünk,én felmentem a szobámba, átöltöztem otthoni ruhába és elkezdtem tanulni.Elég sok tanulnivalóm volt,tehát estig ki se mentem.Amikor kiértem Nina a vacsorát készítette,megkérdeztem kell e segítség,de nem kellett neki úgyhogy visszamentem a kis szobámba.

Ami igazából nem volt olyan kicsi,inkább azt mondanám olyan átlagos méretű.Volt benne egy francia ágy,két nagyobb szekrény,egy kisebb,a TV,és az íróasztalom,aminél elég keveset tanultam.

Régebben mindig ott tanultam és ott csináltam a házikat,beadandókat,de most aligha ülök ott,mert mindig az ágyamon csinálom már ezeket.
Éppen a laptopomon kapcsoltam be a zenét és kezdtem el folytatni a múltkor félbehagyott rajzomat,amikor valaki kopogott az ajtómon.

-Gyere be!-kiabáltam ki
-Szia!Zavarlak?-nyitott be Harry

Nagyon furcsa volt mert nem értettem miért jött be éppen hozzám,de tök aranyosan kérdezte meg,és eddig is nagyon kedves volt hozzám,pedig azt hittem majd beképzelt lesz és folyton a zenei karrierjéről beszél,meg hogy ő mennyire híres de nem.Nagy meglepetésemre, csak egyszer beszélt,a kocsiban az ő karrierjéről, akkor is csak azért mert feljött mit is hallgassunk,így tehát nem akartam semmi féle képen bunkó lenni vele.

-Nem zavarsz,én csak...-kezdtem el egy kicsit összébb pakolni az ágyamon mivel elég nagy kupit csináltam rövid idő alatt,szokásomhoz híven-rajzoltam meg ilyenek.
-Szoktál rajzolni?Az tök szuper.Megmutatod éppen min dolgoztál?-tette fel kérdéseit-Persze csak ha akarod-mondta hozzá

-Igen,egy pillanat,még nincs kész és kell még rajta dolgoznom,de most így néz ki-nyújtottam a kezébe a nagy rajzlapot,amin az egyik kedvenc képemet kezdtem el rajzolni.Ezen a képen mindannyian rajta voltunk,én,apa ,Hayley és Nina.

-Wooow-csodálkozott el Harry-ez nagyon jó már most-tette hozzá,és ekkor vettem észre milyen aranyos is a mosolya

-Hát köszönöm-mosolyodtam el elbizonytalanodva,én nem gondoltam,hogy ennyire jó,mint ahogy ő azt kifejezte,de örültem,hogy tetszik neki.Valamiért sose voltam teljesen megelégedve a ,,műveimmel"mégha mások ilyeneket mondtak nekem,akkor sem.

-Tényleg nagyon jó,ne szégyelld magad-tehát látta,hogy eléggé zavarba jöttem.Igazából soha nem szoktam senkinek se megmutatni a még nem teljesen kész rajzaimat

-Jó,köszi mégegyszer-ezúttal már sokkal magabiztosabban mosolyogtam rá,amit viszonzott is.-És miért jöttél?
-Ja,tényleg-nevette el magát.-Leülhetek?

Mutatott az ágyra majd bólintottam rá és le is ült szembe velem.
-Na szóval apukád szülinapjáról akartam veled beszélni.Még nem ismerem annyira,hogy tudjam mit is szeret és úgy gondoltam talán te segíthetsz nekem.

-Persze,örömmel segítek.Mire gondoltál körülbelül te mit veszel?
-Hát igazából nem is tudom-zavarában megvakarta a tarkóját

Pár perc csendes gondolkodás után ránéztem és elkezdtem mondani mit is gondolok:
-Aha,apa nagyon szereti az amerikai focit, szereti nézni,ha már játszani nem tud-nevettem el magam,mivel eszembe jutott,hogy apa egyszer próbálkozott,de katasztrófa lett a vége,így maradt annál,hogy nézi mások hogy játszanak.-Szeret olvasni,és a családjával lenni,ja és nagyon szereti az órákat.Egy egész gyűjteménye van már,de hiányzik az egyik kedvence,ezt adja neki Nina a kimaradt láncszemet.Hayley sütit süt neki, amiben persze Nina segít neki,meg szerintem valamit rajzol is.Én is rajzolok neki,és ezt adom majd-mutattam a képre-Valamint vicc képen egy jópofa nyakkendőt adok még,te pedig szerintem valami focival kapcsolatosat adj. Mondjuk egy mez,vagy ilyesmi,ne költs sokat,mert azt apa nem szereti.

-Köszönöm ez egy jó ötlet.Már meg is van mit adok neki.Köszi-és megjelent újra az az édes mosoly az arcán...