𝚃𝚘̈𝚔𝚎́𝚕𝚎𝚝𝚎𝚜 𝚛𝚊𝚗𝚍𝚎𝚟𝚞́

142 7 0
                                    

Egy körülbelül fél óra autókázás után meg is értünk egy számomra ismeretlen helyre.Valahol egy épület talán hátuljánál lehettünk.
-Hol vagyunk?-kérdeztem,mert nyugtalanított ez a furcsa hely,ahova Harry hozott
-Nyugodj meg-mondta,amiből arra következtettem,hogy látta a kis rémültséget az arcomon-tetszeni fog,ígérem.
Szállt ki az autóból,majd az én ajtóm elé sétálva,kinyitotta azt nekem.
-Köszönöm.-mihelyst kiszálltam egy szokatlan dolog történt,ugyanis eddig még ezt Harry nem csinálta.Kezeinket összekulcsolva indultunk be az előttünk lévő épületbe.
Beérve majdnem sötétség fogadott,mivel egy kicsit messzebről egy gyertya fénye pislákolt.
Majd Harry felkapcsolta a villanyt,és ezzel meg is láttam hova érkezdtünk.Egy étteremben voltunk,viszont csak mi.Az asztalunkig rózsaszirmok voltak leszórva,egy kis utat formálva,a végén egy bordó és fehér színekben pompázó asztallal,egymással szemben álló székekkel,az asztalon égő gyertyákkal,középen pedig egy csokor vörös rózsával.A kedvenc virágom a rózsa.Minden olyan szép volt,és mesébe illő,hogy az már hihetetlen.
-Na mit szólsz?-nézett rám,a választ várva
-Szóhoz sem tudok jutni.Minden olyan...tökéletes-ámultam el újra
-Ezzel nagyon boldoggá teszel-vigyorgott rám mint egy kis óvodás,majd megfogta óvatosan arcom,egyszer megsimította majd elkezdett közelebb hajolni hozzám.Amikor már alig pár miliméter választotta el az én számat az övétől,megállt és csak nézett engem.Nem bírtam ezt az egészet,szóval én kezdeményeztem.Csókunkba Harry belemosolygott,ami mérhetetlenül aranyos volt tőle.Elválva egymástól kezeink meg mindig össze voltak kulcsolva,és így mentünk az asztalhoz.Az étel iszonyatosan jó volt,mint minden más.
-Ízlett?
-Nagyon.-mosolyodtam el.
-És a virágok?
-A kedvenceim.Nagyon szeretem a vörös rózsát-áradoztam
-Tudom.
-De honnan?Nem emlékszek,hogy említettem volna.
-Te nem,de Ninától kérdezősködtem kicsit,hogy minden rendben legyen.
-Ez olyan aranyos.-mondtam ki gondolatomat,amin el is nevettük magunkat.
Egy kis idő után,haza is indultunk nagy sajnálatomra.
Haza érve még nem volt otthon senki.Gondolom Hayleyt vitték el mamához aludni,ahogy minden pénteken csinálják,szóval kihasználva a kis időnket,elkezdtünk nézni egy romantikus filmet,a nap tökéletes zárásaként.Ám,talán a film felénél az álom elnyomott engem Harry mellkasán pihenve.
Ekkor pedig még nem tudtam mi is ennek a következménye.

A hírnév átka(befejezett)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora