A hírnév átka(befejezett)

𝙺𝚒𝚜 𝚔𝚎𝚍𝚟𝚎𝚜𝚜𝚎́𝚐

,, jó erősen magamhoz szorítottam, mintha már ezer éve nem találkoztunk volna " 

-Nagyon jó volt, de már nagyon álmos vagyok- ásított egyet, és elmosolyodott.
-Hát azt látom-nevettük el magunkat, amikor lépteket hallottam magunk mögül. -Harry
! -majd ezzel a hangos észrevétellel elrohant mellettem és Harry nyakába ugrott.

Tehát már biztos találkoztak, nem egyszer.Harry úgy ölelte magához,ahogy csak tudta.Végig mosolygott mindkettő,vagyis kölcsönös volt ez az öröm. 

-Kis hercegnő! Hogy vagy? -tette le Hayleyt majd leguggolva hozzá kérdezte ezt.Nem tudtam honna jött ez a becenév,de aranyosnak tartottam.
-Jól, csak fáradt vagyok.
-Hát akkor miért vagy még fent? -Kérdezte tőle Harry
-Hát mindjárt megyek aludni, mesélsz nekem?
-Persze-ennek a mondatnak a hallatán a húgom nagyon megörült, és ugrált a boldogságtól.Én viszont nem repestem az örömtől,hiszen amióta csak itt lakom,minden este én mesélek Hayleynek alvás előtt.

-Héj, azt én szoktam neked.-tettem csípőre a kezem, pontosan sértődöttséget színleltem.Nem örültem neki,hogy Hayley őt akarja hallani,de azért nem voltam megsértődve. 
-Akkor olvass neki, én pedig majd legközelebb-nézett rám Harry, majd szomorú kutyaszemekkel néztem Hayleyre

-Nem, ez így nem lesz jó.Én nem tudok kettőtök közül választani, úgyhogy mindketten olvastok nekem! -Nyújtotta a kis kezeit kettőnknek majd így ballagtunk fel a lépcsőn.

Hayleynek a két kedvencét olvastuk fel, én a Kis hableányt, Harry pedig a 101 kiskutyát.Bár csak egy második mese végére aludt el.

-Szerinted kimenjünk, vagy várjunk egy kicsit, hogy biztosan elaludt-e? -Kérdezte tőlem Harry
-Nem tudom, elég sunyi tud néha lenni-nevettem el magam.
-Akkor egy pár percet maradhatnánk.
-Lehet, hogy szükség.-néztem rá, majd az alvó kislányra előttünk.
-Bocsi hogy ezt kérdezem, de ő a féltestvéred ugye? -Kérdezte tőlem pár másodperc néma csend után
-Igen, de úgy szeretem, mintha teljesen a testvérem lenne.Neked vannak testvéreid?
-Igen, egy nővérem Gemma.
-Szép neve van.-valahogy olyan különlegesnek találta ezt a nevet, és valóban tetszett, nem csak úgy mondtam.
-Igen szerintem is, bár szerintem a Hayley és a Malia is szép név.-mosolygott rám féloldalasan
-Köszi.-köszöntem meg neki, majd ki is mentünk a szobából. 

-Hát, akkor jó éjszakát Malia!
-Neked Harry!
Ezzel el is mentünk aludni.
Másnap, mivel hétfő volt 6-kor keltem.Nem siettem annyira, mint szoktam, mert úgy volt,hogy  apa visz iskolába. 

Úgy volt ...
Szóval, épp lefelé haladtam a lépcsőn, amikor a konyhapultnál mindenkit láttam, csak apát nem. 

-Apa hol van?
-Elment dolgozni, a főnök felhívta, hogy sürgősen menjen be.Miért?
-Hát csak azért, mert úgy volt volt ő visz be, a buszt pedig már tuti nem érem el.-kezdtem el idegeskedni,hiszen ma fontos napom lesz. 

-Majd elviszlek én-mondta Harry
-Nem lesz abból baj, ha meglátnak a rajongók meg ilyenek, hogy egy lányt viszel suliba?
-Nem, nem fogják látni ki is vitt iskolába.Sötétítettek az ablakok,így csak annyit fognak tudni,hogy egy titkos idegen visz el. 
-Hát nincs más választásom, hacsak nem akarok kihagyni egy napot úgyhogy azt megköszönném, ha elvinnél.-fogadtam el az ajánlatot.
-Oké, akkor hozd a cuccod és indulhatunk ha gondolod.
-Jó, egy pillanat.