A hírnév átka(befejezett)

Váratlan vendég

Nem értettem mi volt ez az egész,miért lett ilyen ideges.Próbáltam elhessegetni a gondolatokat,de ami azt illeti ez már nem először fordult elő.
Nem tudtam megérteni,ki volt aki hívta,aki miatt így megváltozott a hangulata.
Úgy voltam vele,majd ha beszélünk megkérdezem és akkor majd megkapom rá a választ,így másra tereltem a gondolataimat.
Ekkor pedig beugrott,hogy nem beszéltem Harryvel a lányokról.
Hogy fogok én nekik megint hazudni?
Hogy fogom elhallgatni újra ezt a jó és még mindig hihetetlen hírt?
Nem szeretek nekik hazudni,viszont nem tudtam más megoldást,amíg nem beszélek erről Harryvel.

Másnap
Az egyetemen töltött időm nagyon lassan telt,hiába volt kevés órám,úgy tűnt,mintha vagy három-négy napot töltöttem volna iskolában.
Egyetem után pedig kikerülve a lányokat,egyből munkába mentem.
És még így is késtem,a busz miatt.Már komolyan kellene egy kocsi nekem.Bár a jogsim még nincs meg,már csak a vizsga kell.Lehet meg kellett volna várnom a vizsgát és csak utánna elmenni dolgozni,mert így nem igazán van időm a felkészülésre.Viszont,akkor már lehet nem lenne hely,én pedig nem akarok máshol dolgozni.Nagyon szeretem ezt a helyet,az embereket is ismerem itt,és mindenki olyan kedves velem.
A munka ellenben az egyetemmel nagyon gyorsan telt el.
Éppen az ajtón mentem volna ki,munkaidőm végeztével,amikor egy ismerős hang szólalt meg.
-Engem már ki sem szolgálsz?A szokásosat szeretném,ha még emlékszel rá.
Nem hittem a fülemnek.Ez nem lehet igaz,olyan rég nem láttam már.Nagyon megörültem ennek,annyira,hogy már könnyben lábadt a szemem.Megfordultam,így pont szemben állva vele.
-Mi a baj?-kérdezte aggódó tekintettel
-Semmi,csak...annyira...örülök neked.-mondtam majd azt a körülbelül három métert közöttünk eltüntetve,felé futottam és a nyakába ugortam.
-Nagyon hiányoztál.
-Nekem is te.
Elválva egymástól egyből meg is törte a csendet Josh.
-Olyan sok idő telt el amióta utoljára beszéltünk.
-Hát igen,mert te bunkó szar,nem tudsz visszaírni.-ütöttem meg a vállát
-Auuu...te erősödtél.Rendesen lezsibbadt a vállam
-Te meg nagy színész lettél.Nem is ütöttem akkorát.
-Jó,hát csak neked akartam jót.-nevette el magát
-Mit keresel itt?-tettem fel a kérdést
-Ezt nem itt mondanám el.
-Menjünk a közös helyünkre?-kérdeztem majd egy bólintással válaszolt és el is indultunk a játszótérre.Ez volt a mi közös kis búvóhelyünk.
-Nem vagyunk már kissé túl idősek ahhoz,hogy idejárjunk a játszótérre?
-Hát talán így van,de hiába vagy 19 éves,leragadtál egy tíz éves szintjén.-mondtam nevetve
-Ezt még megbánod Malia.-mondta,ő is nevetve majd elkezdett felém jönni és kergetni
Teljesen úgy éreztem magam,mintha visszamentem volna az időben.