A hírnév átka(befejezett)

Közös lakás

A film csodálatos volt.
Annyira tetszett ez a szerelmi történet,de a legjobban az,hogy a férfi:Noah végig küzdött Alliért és nem szűnt meg a szeretetük,akármi történt is.
Akaratlanul is belegondoltam,Harry is megtenné-e ezt értem?
Ő is küzdene így?
Bár tudtam ez hülyeség,hisz csak 19 éves vagyok, de akkor is,Harry nagyon fontos volt,és nem tudtam elképzelni magam mással.

-Malia...-lengette meg Harry kezét az arcom előtt.
-Igen?-kérdeztem,ezzel teljesen kiszakadva gondolataimból.
-Tetszett a film?
-Nagyon.-mondtam,a szemébe nézve,mire elmosolyodott.

Igazából,most hála az égnek egyikünk sem aludt el,ami vicces hiszen amikor nem kéne,akkor aludtunk be.Emlékszem,még amikor apa rájött, az is emiatt volt.
Mintha csak ma lett volna az a nap,pedig már vagy három hónapja.Harryvel nagyon gyorsan telik az idő,és minden olyan jó.Ezidő alatt csak egyszer veszekedtünk,az is inkább csak egy kis szócsata volt.
Az is amiatt,mert sok volt mindkettőnk dolga,és nem tudtunk találkozni,mert ha nekem volt jó,akkor neki nem és ez volt fordítva is.Ez pedig egyfajta feszültséget okozott közöttünk,de csak mert már nem bírtuk egymás nélkül.
Az,hogy nem volt mellettem,valahogy kevesebbé tett, akkor már nem voltam olyan boldog,mint vele,és úgy vettem észre,fordítva is ez volt.

Másnap
A reggel,én előbb keltem fel.Nagyot akartam nyújtózni,de nem tudtam,mert barátom szorosan ölelt magához.Megfordultam nagy nehezen úgy,hogy ne ébresszem fel,aztán őt néztem ahogy alszik.
Már vagy fél órája figyeltem,de alig bírtam levenni a tekintetem róla,olyan békésen és édesen aludt.
Majd nagy nehezen rávettem magam,hogy kimegyek kávét csinálni,ám mikor kikászálódtam az ágyból, rám kapta álmos,kómás tekintetét.

-Hova mész?-kérdezte,miközben megtörölte szemeit.
-Készítek kávét.Te is kérsz.
-Aha..-mondta,majd visszatette fejét a párnára,és ott maradt a szobában.

Éppen a kávékat készítettem,amikor hátulról átölelt,fejét pedig nyakamnál pihentette.
-Kész.-fogtam meg a kávékat,majd felé próbáltam fordulni,elég kevés sikerrel.
-Nem kell a kávé
-Mindjárt-mondta,majd még egy puszit nyomott a nyakamra,és megfordított,úgy hogy még mindig közel legyek hozzá

-Köszönöm.-vette át reggeli ébresztőjét,majd mielőtt belekortyolt volna,megcsókolt.
-Szívesen-mondtam,mikor elváltunk egymástól.

-Mit csináljunk ma?
-Nem tudom,amit szeretnél-mosolyogtam rá
-Maradjunk itthon?-tette fel az újabb kérdést,mire csak megrántottam a vállam.
-Jó,akkor mit szólsz,ha itt maradunk,főzünk együtt, eszünk,és még lenne egy ötletem,amin sokat gondolkodtam az este-nézett azzal az őrjítő félmosolyával.Teljesen biztos voltam,hogy arra gondol...
-Mire gondolsz?-kérdeztem meg,tekintetében a válasz után kutatva.
-Hogy ide költözhetnél.
-Mi?
-Hát lehet még korai,de mostanában én is sokat lennék itt,és nem szeretném ha a ház üres lenne,mert tudod jól én ott alszom ahol te is,Nináékat pedig nem szeretném mindig zaklatni.
-De nem azt mondtad erről csak én tudhatok?Akkor nekik mit mondanánk?
-Ezt vegyem egy igennek?-mosolyodott el újra
-Hát...előbb válaszolj a kérdésre.
-Azt mondanánk,hogy egy barátomék házában alszunk vagy akármi.
-De ez hazugság.
-Nem,hiszen egy barátom nevén van hivatalosan a ház,hogy senki ne jöjjön rá,hogy igazából az enyém
-Értem,furfangos ötlet-nevettem
-Igen.Mit mondasz?Összeköltözöl velem?
-Nem is tudom-húztam az agyát
-Naaa...légyszi-nézett rám boci szemekkel.
-Jó.-mondtam,mire derekamnál fogva megemelt és körbefordult velem egyet örömében.