Dance Lesson!-YOONSEOK-SOPE |BEFEJEZETT|

Ajándék rész

6 évvel később karácsonykor

Yoongi szemszög:

-Apukám, apukám!-hallom meg az 5 éves kislányom hangját miközben beszalad hozzám a konyhába.

-Mondjad drága kincsem.-mosolygok rá miközben felveszem az ölembe és úgy folytatom tovább a sütemény krémének szétkenését.

-Jimin bácsi mikor jön értem, hogy elvigyen Sunmi mamához?

-Nos kincsem, Hobi apa már szólt neki, hogy lassan jöhet érted.

A mi drága kislányunkat, név szerint, Yeonsaeng-et több mint egy éve fogadtuk örökbe. Szerencsénkre ő nem az a fajta kisgyerek volt akinek nehéz a beilleszkedés a családba. Tisztán emlékszem...
Amikor kihoztuk őt az árvaházból még csendes volt, a gondolataiba zárkózva sétált közöttünk mind a kettőnk kezét megfogva majd egyszer csak megszólalt.

-Akkor ti most az én új szüleim vagytok?-néz felváltva ránk.

-Igen, mostantól mi fogunk szeretni és védeni téged.-hajolt le hozzá Hoseok és megsimogatta az apró tündér fürtjeit.

-Akkor...vigyetek el sütizni, nagyon szeretem a sütit.

Mi persze felnevettünk és elindultunk egy közeli cukrászdát keresni mindannyian nagyon szeretjük egymást, gyakran szoktunk filmezős estét tartani hármasban vagy kirándulni menni.

Mire befejeztem a sütemény készítését -ami igazából egy sima lap és felette krém rászorva pedig csoki reszelék, ez amolyan utó süti-megérkezett Jimin.

A szentestét együtt töltöttük hárman, ma Yeonsaeng elmegy anyához és ott tölti az estét, holnap érte megyünk aztán irány Tae és Jungkook lakása ahol ugyebár ők ketten, mi hárman, Jimin a barátnőjével és persze kimaradhatatlanul Namjoon és Jin is ott lesz. Nem tudom melyik napot jobban, a mait vagy a holnapit dee lehet, hogy inkább a mait.

Az én szívszerelmemmel direkt nem tegnap adtuk egymásnak át az ajándékot, ma leülünk és megvacsorázunk, átadjuk az ajándékainkat aminek vagy kézzel készítetnek vagy olcsónak kell lennie, aztán pedig kicsit szórakozunk.

-Nos akkor mi elmentünk.-szólal meg Jimin miközben elkezdi felvenni kabátját.-Aztán szép estétek legyen.-kacsint egyet majd felkapva lányunkat kirohan.

-Kis sunyi!-jelentem ki miközben hunyorogva bámulok az ajtóra.

-Gyere ide babám.-nyújtja ki karjait szerelmem én pedig élek a lehetőséggel és karjaiba bújok majd pedig egy hosszú érzelmes csókba részesítjük egymást.

Még ennyi év elteltével is ugyan olyan a csókunk, ugyan olyan szerelemmel, érzelemmel teli. Bár mi sem vagyunk különb a legtöbb pártól, vannak veszekedéseink de nem hagyjuk, hogy csúnyába fajuljon és hamar is megbocsájtunk a másiknak. Egyszerűen csak szeretjük egymást.

-Hm, mivel kezdjünk?-kérdezimiközben megfogja kacsóimat.

-Ajándékozás?

-Jól hangzik.

Ezután mind a ketten a karácsonyfa irányába igyekszünk és kézbe kapjuk az ajándékokat.

-Egyszerre?-kérdem arra utalva, hogy egyszerre adjuk-e át és bontsuk ki.

-Nem, szeretném látni reakciód.-mosolyodik és és egy puszit nyom gyorsan ajkaimra.-Tessék kezd is te.-nyújtja át az ajándékot.-Boldog Karácsonyt életem!

Kivéve kezéből az apró kis dobozt kezdem el leszedni a piros csomagolást, ami mit ne mondjak igen vastag rétegben van rátéve.  Mikor végre leszedtem azt a nevetségesen sok mennyiségű csomagolópapírt egy fekete doboz áll az utamba. Felnézek Hoseokra amolyan „Ez most komoly?" arc kifejezéssel majd leveszem az apró doboz teteét. Ami benne fogad pedig ahw olyan aranyos...