Dance Lesson!-YOONSEOK-SOPE |BEFEJEZETT|

37.rész

Yoongi szemszög:

Reggel magamtól keltem, nehezen kipislogva szemeimből a még megmaradt álmosságot. Álmomban Hobi szerepelt illetve én ahogyan egy oltár előtt állunk. Kellemes és boldog állom volt ezek után a rossz emlékek után.

Már pont kiszálltam az ágyamból, hogy kiválasszam a mai illetve a délutáni sütögetéshez a ruháimat amikor meghallottam anyát és Hoseokot beszélgetni arról, hogy fent vagyok-e már így inkább  gyorsan vissza bújtam a takaróm alá alvást színlelve. Nem sokkal ezután halk kopogást hallottam de meg sem moccantam csak aranyosan feküdtem tovább mintha édes álmaimat aludnám még mindig.

-Hahó, szerelmem fent vagy?-nyitott be a szobámba szívem jelöltje.

Mivel meg sem szólaltam a szobában pedig hatalmas nagy csend volt így tisztán hallottam ahogyan az ágyamat közelíti meg majd pedig besüppedt mellettem a matrac.

-Ébresztő egyetlenem!-bökdöste meg a vállam de ha komolyan ilyen ébresztésre gondolt akkor sosem kelek fel.-Kis cica...-kezdte el simogatni az arcomat. Máris jobb.

Többet nem szolt hanem inkább ajkait éreztem meg, ahogyan az arcomhoz ér majd távoznak majd pedig szép lassan az arcom minden egyes pontjára került a pusziból mire elkezdtem mosolyogni.  Tarkójára fogtam és barna hajába túrva húztam ajkaimra, hogy csókban részesítsük egymást.

-Ideje felkelni.-húzódott el majd egy gyors  cuppanós puszit nyomot ajkaimra.

-Tudom, igazából már fent voltam csak azt akartam, hogy egy édes ébresztésben legyen részem.-mosolyodtam el miközben kikeltem az ágyból.

-Ígérem amikor nálam fogsz aludni vagy én nálad, mindig ilyenben foglak részesíteni.-ölelte át derekamat miközben én a ruháimat válogattam mint már mondtam a mai napra.

*** 

-Hónap végén lesz a nő és apád tárgyalása is a bíróságon.-sohajtott fel anya miközben az étkezőben fogyasztottam a reggelimet.

-Az azért elég közel van.-bólogattam.

-Igen, viszont neked lehet nem kellene jönnöd, nem akarom, hogy sokat hiányozz az iskolából és még ki is tegyelek egy újabb lelki fájdalomnak.-mosolyogott rám édesanyám  gyengéden és féltően.

-Megértettem, nem megyek.-ettem még egy kanállal a müzlimből, tudom, hogy csak jót akar nekem de nem akarom, hogy egyedül legyen ott és lehet végül engem is behívnak hiszen mindez miattam van.-De ha nekem nem kell mennem a feljelentés által, Hoseoknak akkor is veled kell mennie, nem szeretném ha egyedül kellene mindezzel megbirkóznod.

Anya nem válaszolt semmit csak bólintott majd már ki is ment a helyiségből engem és Hoseokot magunkra hagyva.

-Pontosan mikorra kell ott lennünk?-utalt hírtelen a napi programunkra.

-Azt írta nekem Taehyung, hogy elég ha 2-3 óra körül megyünk, addig ő meg Jin bevásárolnak.-tettem a tányéromat és szerelmem tányérját is a mosogatóba.-Nem akarják se túl későn se túl hamar kezdeni.

-Áh, értem. Még egyébb más óhaja sóhaja?-mosolyodott el pimaszul.

-Van, van. Még pedig az, hogy ne, hogy merészeljünk ebédelni.-kucogtam el magam miközben megindultunk vissza az emeletre.

-Jó leszek így? Nem szeretnék többször átöltözni..-pördült meg előttem.

-Több mint tökéletes, remélem nem akarsz senkit sem elcsábítani!-szegeztem rá fenyegetőn mutató ujjamat.