Dance Lesson!-YOONSEOK-SOPE |BEFEJEZETT|

30.rész

Yoongi szemszög:

-Megjöttünk!-szólalt meg helyettem Hoseok, ezzel jelezve anyának.

-Csak, hogy végre. Sziasz...-anyám hirtelent megállt a beszédben amint kijött a konyhából és meglátta az arcom.

-Édes Istenem, kicsikém mi történt veled?

-A-anya!-rohantam oda édesanyámhoz és átöleltem. Rögtön vissza ölelt és vékony kis karjaival erősen szorított.-Itt maradhat estére Hoseok?-kérdeztem elcsukló hangon.

-Persze, hogy maradhat kicsim.-kezdte el puszilgatni a vállamat.

Anyáékkal bementünk a nappaliba ahol elmeséltem neki, hogy mi történt, mire természetesen mondta, hogy nem hagyja ezt az ügyet annyiban én viszont nem szeretném, hogy anyámnak bármi baja esne miattam. Így miután megegyeztünk anyával abban, hogy ő maga személyesen a közelébe sem fog menni hanem feljelenti, Hoseokkal felmentünk a szobámba ahol egyből az ágyamba dűltem.

-Jobb lenne ha holnap nem mennél suliba.-szólalt meg Hobi miközben befeküdt mellém és át ölelte a derekamat. Féle fordúltam és nyakába fúrtam az arcomat. Nagyon kellemes illata van, annyira nyugtató.-Ez csiklandozz.-kuncogott fel amikor kifújtam a levegőt.

Megszólalásán jót mosolyogtam majd bele pusziltam nyakába mire ő felemelte a fejemet és ajkaimra tapadt. Édes, szerelmes csókunk percekig elhúzódott majd megéreztem nyelvét végig simítani ajkaimon mire jólesően felszusszantottam és elnyitottam ajkaimat így nyelvét át dugta az én szájüregembe.

Miután elváltunk egymástól még egy utolsó puszit váltottunk én pedig leindultam, hogy valami ételt keressek mind a kettőnknek, biztos Hoseok is éhes már.

Épp két tálba raktam kifele a zöldséges sült tésztát és húst amikor megéreztem szerelmem kajait derekam köré fonódni, a fejét pedig vállamra helyezte.

-Kényelmes?-húztam félmosolyra ajkaimat miközben folytattam az étel pakolást.

-Nagyon is.-puszilt hajamba, majd pedig kezeimért nyúlt és letette a villát.

Magával szembe fordított miközben kezeimet szájához emelte és gyengéd puszit nyomott rá. Szívesem hevesen dobogott az édes tette miatt és csillogó szemeibe néztem.

-Lehet, hogy nem a legalkalmasabb a pillanat erre de szeretnék kérdezni tőled valamit.-simította meg egyik kezével az arcomat.

-Figyelmesen hallgatlak.-mosolyogtam rá miközben alig bírtam szívem rendezetlen zakatolását helyre tenni.

-Mint tudod, nagyon szeretlek. Teljesen odáig vagyok érted.-kuncogja el magát.-És úgy érzem megtaláltam benned az igazi társat, még ha van is egy kisebb korkülönbség közöttünk én mindennél jobban szeretlek és szeretnék vigyázni rád, hogy ne történjen soha többé veled ilyen szörnyűség. Szeretlek, és szeretnék melletted lenni amikor boldog vagy és akkor is amikor szomorú vagy, hogy jobb kedvre derítselek. Mond csak Yoongi....Lennél a párom?-szám megremeget és alig tudtam már vissza tartani öröm könnyeimet.

-Valóban nem a legromantikusabb a helyzet meg minden de igen! Nagyon szeretnék a párod lenni.-ölelem magamhoz édes kis angyalomat és mellkasába fúrom a fejemet.

-Imádlak törpike.-neveti el magát mire én gyengéden bele boxolok a hasába.

-Ne merj még egyszer így hívni Jung!-nézek rá szúrós pillantásaimmal és inkább berakom az egyik tányért a mikróba.

Laza 4 perc után mind ketten az asztalnál ülve eszünk miközben fel fel pillantgatunk a másikra és mosolyogva hajtjuk le a fejünket amikor a másik észreveszi.

-Jó étvégyat fiúk!-jön be anya a konyhába és pakolja el a csepegtetőből a tányérokat és a poharakat.

Hoseokkal egymásra nézünk és bólintunk egyet így tudat alatt megbeszélve a dolgokat.

-Khmm..Anya!-hívtam fel magamra szülőm figyelmét.

-Mondjad kincsem.-dölt a pultnak.

-Nos, szóval én és Hoseok ma össze jöttünk.-mosolyodtam el miközben figyeltem édesanyám reakcióját.

-Oh, én már azt hittem, hogy rég együtt vagytok és az eljegyzést jelentitek be.-teljesen lesokkolódtam anyám reakciójától. Még együtt sem voltunk és ő már a házasságomat tervezgette hát ez hihetetlen. De imádom.

-Nos remélem szólíthatom mostantól anyukának.-szólal meg Hoseok is én pedig nagy szemeimet rá meresztem.

-Kérni is akartalak rá drágám. Nos azért remélem boldoggá fogod tenni Yoongit.-ment közelebb Hobihoz és egy puszit adva arcára folyatta.-Üdv a családban.

A továbbiakban még anya elpakolt és már el is ment lepihenni. Mi Hoseokkal befejeztük az evést és elmosogattunk magunk után, hogy ne anyának kelljen reggel. Miután azzal is megvoltunk felmentünk a szobámba.

-Mész vagy menjek előbb én fürödni?-kérdeztem meg Hobit miközben mind kettőnknek ruhát és alsó neműt kerestem.

Igaz, hogy ő is megoldhatná annyival, hogy gyorsan haza megy és hoz magának de én szeretném ha az én ruháimat viselné és nem hagyna itt egy percre sem.

-Mi lenne ha együtt mennénk?-jött mellém én pedig kiegyenesedve, pirult arccal bámultam rá.

-Együtt?-jöttem jobban zavarba, ahogy saját megam is kiejtettem ezt a szót. Az igazat megvallva még sosem fürödtem együtt senkivel, igaz nem is lett volna rá alkalom de na ez...ez olyan fura, mégis jó érzéssel tölt el.

-Csak ha szeretnél és nem túl gyors neked.-simogatta meg a vállamat.

-Benne vagyok.-mosolyodtam el majd már a cuccainkkal a kezembe száguldottam is a fürdőbe.