Dance Lesson!-YOONSEOK-SOPE |BEFEJEZETT|

38.rész Befejező rész

2 és fél hónappal később

Yoongi szemszög:

Micsoda baromság! Januárban járunk már és még csak múlt hétvégén volt a szalagavatónk, szépen elhúzódott az biztos. Volt viszont mindenkinek ideje felkészülnie rá az biztos, az én hajam is fekete lett végre arra a napra. Bizony már fekete a hajam és imádom de nem csak én, Hoseok is! Napról napra szeretem szív szerelmemet és minden vele töltött perc még ha veszekszünk is a boldog pillanataimhoz tartozik. A karácsony előtti nap elmentünk az ő szüleihez, akkor már másodjára, ott maradtunk aznap és éjszakára is maradtunk viszont szentestére vissza igyekeztünk az én édesanyámhoz aki már lakomával várt minket. YaNan is velünk töltötte az egész karácsonyi herce hurcás időt ugyanis mindenhova vittük, nehogy kimaradjon a jóból.

Lezárták apám és Esmeralda ügyét. Apám 13 évet kapott Esmeralda pedig 6 évet. Végül nekem is el kellett mennem mint gondoltam de nem féltem ugyanis ott volt nekem anya és persze az életem ami megnyugtatott és elmondjak mindent a bíróságon annyi ember előtt. Azutáni pár nap nagyon nem tudtam aludni ezért megkértem Hobit, hogy egyik nap én aludjak nála másik nap pedig ő nálam ez egészen egy és fél hétig ment majd pedig nehezen elszakadtam ettől a megszokástól viszont sikerült egy olyan ötlettel előállnom, hogy egyik hét péntek-szombat ő nálam másik héten pedig én nála és, hogy legyen szokás természetesen örült az ötletemnek.

Most viszont január van, hétfő van és megint esik a hó...Túl hideg van de muszáj suliba mennem egyre inkább közeledik az érettségi és egy fontos anyagról sem maradhatok le. Egyetemmel kapcsolatban inkább halasztok egy évet, még nem tudom mi legyen a jövőben annyi ötletem van de egyik mellett sem tudok dönteni. A legjobbat akarom.

Velem ellentétben két legjobb barátom már tudják, hogy milyen szakra mennek az egyetemen. Taehyungot sikeresen felvették fotográfia és grafikus szakra ezzel pedig tervben van neki egy fotó stúdió nyitása, Namjoon zene művészeti ágat választott mint dalszöveg író.

Vastagon felöltöztem miután lenyeltem az utolsó korty kávémat és már el is indultam az iskolába. Hoseok elaludt így nem tudott elvinni, anya pedig már akkor nem volt itthon amikor én felkeltem.

Minden iskolában töltött napom így fogok kinézni mint a mai volt; unalmas, anyaggal teli, Hobi mentes és Taekook titkos nyáladzás. Amit Jungkook és Taehyung leművel az valami nem e világi. Komolyan senki nem veszi észre, hogy tesi órán mindig Tae megy a szertárba majd nem találja az adott dolgot, Kook a segítségére siet majd 5 perc után kibújnak. Nekem nagyon is feltűnt.

Seokjin amikor megtudta, hogy hogyan tudta meg Nam az érzéseit kerülte szegény barátomat amíg Joon el nem hívta randizni, onnan már nem volt menekvés, az igaz, hogy még nem jöttek össze de ami késik nem múlik, legalábbis ezt szokták mondani.

***

Megmondom őszintén ma csak 6 órám volt de úgy elfáradtam mintha reggeltől estig csak a padban ültem volna. Viszont az egyből felvidultam amikor óra után megláttam az üzenetet a telefonomon ami Hoseoktól jött. Eljött értem! Szerintem nem lenne szükséges elmondanom, hogy milyen sebességgel rohantam ki de azért elmondom! Nos, körülbelül a fény sebességével versenyeztem, ahogy összepakoltam, felöltöztem és kirohantam. A suli kijáratánál normálódtam es lassú léptekkel haladtam, nehogy azt higgye, hogy idáig szaladtam miatta mert annyira nagyon hiányzott.

-Szia manó!-ölelt át majd elhajolva tőlem lágyan megcsókolt.

-Szia szerelmem!-bújtam újra ölelésébe és arcomat kabátjába fúrtam.

Nem érdekelt ki lát meg minket és ki nem, már nem tehetnek semmit! Tudtam, hogy megnézek minket, éreztem magamon a pillantásokat.

-El szeretnélek vinni valahova.-szólalt meg mire felemeltem a fejem és már meg is indultunk a kocsihoz.

-Mégis hova? Nagyon álom vagyok haza akarok menni..-tettem be hátulra a táskámat majd beültem az anyós ülésre.

-Majd megtudod!-terült hatalmas mosoly az arcára.

Nem igazán figyeltem, hogy merre megyünk csak bámultam kifele az ablakon és pihentettem az agytekervényeimet.

Nem sok, talán 5-6 perc után arra lettem figyelmes, hogy Hoseok leparkol majd megszólal.

-Megjöttünk!-közben pedig kikapcsolta a saját és az én övemet majd már szaladt is ajtót nyitni nekem, ilyenkor mindig elpirulok...

Ahogy felnéztem pedig bekönnyesedtek a szemeim, egy kávézó előtt álltunk.

-Az ig-igéreted..-motyogtam megakadva hiszen nagyon is a sírás határán voltam.

-Bizony, és te még nem akartál jönni!-teszi karba édesen a kezeit mintha meg tudna rám haragudni.

-Jólvan na..-döltem a mellkasának.

-Gyere menjünk be.-kulcsolta össze kezeinket majd pedig megindultunk be az édesnek kinéző kávézó ajtaján.

Nagyon szeretem úgy érzem, hogy Ő, Jung Hoseok az én életem szerelme a nagy Ő akit az élet mellém rendelt. Nem tudom, hogyan is érdemeltem ki az ő szeretetét hiszen olyan kis buta voltam az elején, bunkó voltam vele nagyon is ő mégis belém szeretett, úgy érzem ma még nagyon is sírni fogok boldogságomba, de nem bánom hiszen ha boldogságomban sírok és miatta az nekem megéri.

Örökké szeretni fogom, még ha Ő hamarább is szeretett én tovább fogom szeretni. Az örökké valóságig.

____________________________
Sziasztok! Ez lett volna az utolsó rész...Remélem tetszett nektek a történet❤️
Köszönöm mindenkinek, aki az folyamat közben olvasta vagy a későbbiekben fogja. 💞
Most pedig szeretnék egy pár dolgok még megosztani veletek.
Eredetileg nem ilyennek terveztem a könyvet ugyanis valóban tanár-diák izgalmat akartam de így sikeredet😅
Voltak akik kérték, hogy ne hagyjam abba ami egyébként nagyon meghatott mert nem gondoltam volna, hogy valakinek ennyire tetszene, viszont minden könyvnek vége van egyszer és ennél alkalmasabb befejezést nem találtam.
Karácsonykor még vissza térek nektek egy meglepetés résszel ami kissé izgalmas lesz^^
Új évben pedig (még nem tudom mikor) elkezdem kitenni az új VKOOK könyvem részeit. Szerencsére sikerült pár részt már megírnom de mivel közeledik a szakmai vizsgám aztán az érettségim kevesebb időm lesz. Ezért is nem egyből rakom ki majd a meglévő részeket hanem beosztom, hogy ne keljen heteket majd kihagynom.
Tényleg köszönök mindent és bocsánat, hogy így elhúztam a kis mondandómat....!❤️❤️