Dance Lesson!-YOONSEOK-SOPE |BEFEJEZETT|

10.rész

Yoongi szemszög:

Amilyen gyorsan csak tudtam rohantam a házunk felé. Igen futottam amennyire a lábaim engedték mivel busz nem mostanában akart erre járni. Épp, hogy csak pár ház volt már csak a célig de már így is hallottam, ahogy apám őrjöngve kiabál szegény Hobival pedig meg sem érdemeli.

-Apa!-rontottam be a házba.

-Na szép meg jött már a másik is.-röhögött majd vissza nézet Hoseok felé mire én is felé néztem a szívem pedig egyre nagyobb tempóban kezdett verni, remélem semmi komoly baja nem esett.-Te csináltál buzit a fiamból.-mutogatott a barna hajúra.

-Apa, miért nem tudod megérteni, hogy nem vagyok meleg?-emeltem fel a hangomat.

-Ahaa persze azért jött el a cuccaidért, szerintem is.

-Anyához költözöm.-mondtam ki rideg és komoly hangon.

-Hogy hova?-kerekedtek ki szemei és ökleit is össze szorította.

-Jól hallottad.-mentem volna el mellette de vissza rántott a karomnál fogva és emelte kezeit, hogy foltot hagyhasson vele arcom felületén viszont mielőtt öklei arcomat érték volna Hoseok megfogta azokat.

-Meg ne merje ütni.-húzott háta mögé.

-Te csak maradj ki ebből ha jót akarsz magadnak.-fenyegetőzött.

-Komolyan ön az apja ennek a fiúnak? Ugyan is önre egy cseppet sem hasonlít, komolyan nem tudom eldönteni, hogy mégis, hogy lehet ön az apja.-Hoseokból csak úgy áradtak a szavak én pedig nem győztem szorítani a kezét, hogy fejezze be mert ebből baj lesz.

Apám hirtelen egy késért nyúlt hirtelen azt hittem de amikor a késsel Hoseok felé közelített olyan gyorsan reagáltam, ahogy idegrendszerem csak engedte. Hoseokot gyorsan elrántottam magam elől, majd apám csuklójára fogtam és úgy próbáltam kilökni a kezéből az éles fegyvert viszont benne több erő volt. Hirtelen ötlettől vezérelve ökleimet megemelve kevertem le egyet neki, és lábaimat is meglendítve rúgtam a férfiak legféltettebb kincséhez. Összerogyva azt sem tudta miét fogja engedte ki markai közül a kést én pedig kapva a helyzeten rúgtam el a legmesszebb majd Hoseok kezére fogva kezdtem el kifutni vele házból egészen a kocsijáig.

-Gyorsan.-szóltam rá erőtlen hangon ami a félelemnek köszönhető, majd bekötöttem az övet.

Amilyen gyorsan csak tudtunk jöttünk el onnan. Az úton egész végig mind a ketten csendben voltunk, szerintem próbáltuk rendezni mind a ketten a gondolatainkat.

-Nem tudtam mindent kihozni mielőtt befejezhettem volna haza jött apud, még maradt pár cucc..vagyis úgy a fele.-pillanatot rám miközben befordult az utcába.

-Nem gond, már ezért is hálás vagyok. Illetve elnézést kell kérnem nem kellett volna...ezt látnod.-néztem kifele az ablakon.

-Nem kell szégyellned Yoongi. Nem tehetsz erről.-mondta majd megállította a kocsi az új és igaz otthonom előtt.

-Én még este vissza megyek a többiért amikor már alszik.-szálltam ki a kocsiból.

-Megyek veled.-majd elkezdtük kipakolni és bevinni a cuccaimat. Természetesen most engedem neki egyszerűen, hogy velem jöjjön, így nem kellesz azt a sok cuccot cipelnem egyedül és majd apa sem tudja bántani.

Miután mindent bepakoltunk a szobámba lementünk anyához a konyhába aki idegnyugtató teával várt minket természetesen mondta, hogy mennyire megnyugodott, hogy nem esett semmi bajunk aztán amikor elmeséltük, hogy mi történt szó szerint megtiltotta, hogy én bármikor is találkozzak vele. Miután megittuk a teáinkat én még ki kísértem Hoseokot.

-Azért örülök, hogy nem lett semmi bajod.-mosolygott rám miközben vállaimat simogatta.-Majd akkor találkozunk.-majd már el is kezdett sétálni, kocsijába beülve ment el saját házáig.

Vissza menve anyámmal találtam szembe magam aki készülődött.

-Anya, te hova mész?-kérdeztem meg miközben a nappaliba vettem az irányt.

-Én kincsem a bíróságra, megyek és elintézem, hogy a papíron is az álljon, hogy én vagyok a gyámod. Majd jövök amint tudok.-nyomott egy puszit homlokomra és már cipőjét felhúzva lépett is ki a házból.

Én pedig úgy döntöttem, hogy a nappaliban lévő tv-n megnézek egy vígjátékot. Megnézhetném a szobában is csak a szobámban internet nélküli tv van a nappaliban meg internetes és így sokkal jobb így még jó, hogy ezen nézem. El is indítottam a Kutyák és macskák:A rusnya macska bosszúját.  Már a huszadik percnél járhattam amikor megszólalt a csengőnk. Nagy nehezen felkeltem majd megállítottam a filmet és ajtót nyitottam.

-Oh, Hoseok.-döbbentem le.

-Öhm.. Szia Yoongi.-vakargatta a tarkóját.

-Hát te?-kíváncsiskodtam.

-Át tudnál jönni segíteni? A macskám eltűnt valahol a házban és nem találom.-nézett rám kérlelőn.

-Hát..megpróbálhatok segíteni hátha ketten többre megyünk.

-Remek.-virult ki mosolya.-Menjünk.-húzott ki az ajtón.
______________________________
Sziasztok! Ne haragudjatok amiért ilyen rövidecske lett de remélem élveztétek. Megpróbálom a héten kitenni a következő részt. Várom a véleményeteket is. ❤️