Dance Lesson!-YOONSEOK-SOPE |BEFEJEZETT|

8.rész

Yoongi szemszög:

Reggel kissé kómásan indultam el az iskolába és át gondoltam pár dolgot. Jobban járok ha mi előbb átköltözöm anyához, nem fogom engedni annak az apának nevezett embernek, hogy még egyszer hozzám érjen, biztos, hogy nem.

Belépve a termünkbe a barátaim köszöntöttek és kezdtek nekem mesélni, hogy bulit terveznek a hétvégére amibe én természetesen nem szeretnék menni. Nincs most kedvem egyetlen emberhez sem nem, hogy egy egész seregnyihez.

A napunk szokásosan lassan telt. Az angol tanárunk bejelentette, hogy készüljünk ugyan is jövőhéten irattatni fog velünk abból amit eddig tanultunk-ez komolyan hülye-. Utolsó óránk után én megindultam a tesi terembe, hogy táncikáljak egy sort Hoseok keringő óráján.

-Sziasztok!-lépett be a terembe.-Bocsássatok meg a késésért de nagy a forgalom.-mosolygott.

-Ha tudtam volna, hogy késik be sem jövök.-mondtam flegmán még ha kicsit most jól is esik, hogy mosolyogni látom.

-Yoongi! El ne kezd.-nézett rá szigorúan.

-Nem hat meg.-mondtam majd inkább bele kezdtünk a keringőbe.

Mindenkinek párt kellett választani, majd elkezdtük az alapokkal, hogy hogyan kell lépekedtni forogni. Az én párom Rosé maradt. Ő legalább jófej és kedves. Őszintén megmondva a keringőt nem nekem találták ki úgy érzem, majdnem mindig Rosé lábán kötött ki az én lábam.

-Oké, 10 perc pihenő mindenkinek.-szólalt meg tanárunk.

-Tanár úr! Nekem el kellene mennem.-szólalt meg a mellettem ülő.

-Oké menjél nyugodtan.-mondta a barna hajú lágyan mosolyogva.

-Bocsi Yoongi de muszáj.-nézett rám bocsánat kérőn.

-Semmi baj, menj nyugodtan majd boldogulok.-villantottam neki egy halvány mosolyt.

Miután Rosé elment Hoseok jött oda hozzám és ajánlotta fel, hogy lesz a párom és én akármennyire is ellenkeztem ott kötöttünk ki, hogy jelenleg ő áll velem szemben és meleg  puha kezeivel az enyémeket fogja.

-Jaj ne haragudj.-kértem bocsánatot amikor az ő lábára is rá léptem.

-Ugyan előfordul.-mondta majd elengedett.

-Most pedig a következő lépés.

Itt Hoseok bemutatott nekünk még pár lépést az egyik azok közül az a tipikus, a lányok a fiúk kezei között hátradőlnek úgy forog egyet a páros aztán pedig a lányok vissza fel emelkednek.

-Itt is vagyok. Mi elsőnek megcsináljuk úgy, hogy én játszom a női szerepet aztán te is, hogy Rosénak be tudd majd mutatni.-Mosolygott majd már el is kezdtük a táncot előről.

Miután eltáncoltuk Hoseok újraindította a zenét majd helyet cseréltünk. Ahogy elnéztem biztos könnyű ez a hajlongós bigyó. Na lássuk csak, hátra dől, fordul és lendület fel....Ezt.. nem..hiszem el... A hirtelen nagy lendülettől egyik pillanatról a másikra ajkaim Hoseok ajkaival találkoztak. Istenem ez..biztosan rák vörös lettem.

-Bo-bocsánat..-léptem el tőle.-Nem akartam, ne haragudj rám.-hajtottam le a fejem.

-Ugyan.-húzott vissza magához.-Folytassuk.-mosolyodott el.

-Na most azonnal engedj el!-szóltam rá.

-Most meg mi bajod Yoongi?-kérdezte majd karom után nyúlt.

-Nem érted, hogy ne érj hozzám?-kérdeztem. Ideges lettem igen. Nem tudom miért de az lettem. Hogy lehet ilyen könnyen kezelni ezt? És miért volt kellemes érzés? El akarom felejteni.

Gondolataimból az hozott vissza, hogy az idősebb karomnál fogva húzott ki a teremből majd már egymással szemben is álltunk.

-Neked mégis mi a fene bajod van velem?-kérdezte és láttam a szemeiben olyasmit amit eddig még soha az övéiben.

-Nem tudnál csak békén hagyni?-rángatóztam, hogy engedje el csuklómat.

-Nem Yoongi. Amióta itt vagyok csak utálatos vagy velem.-akadt ki.

-Haza akarok menni.-mondtam nem válaszolva kérdésére. Mégis mit mondhatnék? Azt, hogy amúgy semmi bajom veled csak távol akarom tartani magam tőled?

-Yoongi! Ne tereld a témát kérlek!

Természetesen nem válaszoltam csak álltam egy helyben előtte lehajtott fejjel mint egy fa.

-Rendben legyen, ne válaszolj de haza viszlek.-mondta majd a kezemet el nem engedve lépett be a terembe majd az ajtóban megállítva jelentette be, hogy mára ennyi mindenki menjen haza majd a kis hangfalt, telefonját és az én tatyómat is megfogva tért vissza hozzám és már húzott is maga után egészen a kocsijáig.

-Nem megyek veled.-mondtam mikor kinyitotta nekem kocsija ajtaját.

-Haza akartál menni. Én pedig haza viszlek.-zavarta le ennyivel majd a hátsó részbe betette dolgainkat.

-Anyához vigyél.-mondtam halkan amikor már a kocsiban ültünk és beindította kocsiját.

-Hogy-hogy?-nézett felém.

-Csak vigyél oda.-zártam le a témát és kifelé kezdtem bámulni az ablakon.

Minek is mondjam el neki, hogy mi történ otthon? Azért, hogy sajnáljon? Biztos, hogy nem. Nem kérek a sajnálatából. Nem akarom, hogy megtörténjen az a bizonyos kapocs köztem és közte.
____________________________________
Sziasztok kincsek! Remélem tetszett a rész!❤️ Várom a véleményeiteket és ha valaki szeretne szívesen beszélgetek bárkivel privátban ^^. További szép napot!💕