Dance Lesson!-YOONSEOK-SOPE |BEFEJEZETT|

28.rész

Yoongi szemszög:

-Ezt szerettem volna neked oda adni.-nyújtja felém másik kezét ami egy doboz van becsomagolva zöld csomagoló papírral és a tetejére pedig egy piros lapból kivágott szívecske található.

Nagy szemekkel nézem a dobozt amit felém nyújt, de azt sem tudom mit tegyek hirtelen. Nem fogadhatom el hiszen nekem nem tetszik, az ajándéka pedig egyértelműen azt mutatja, hogy ő vonzódik hozzám. Ha viszont nyíltan vissza utasítom lehet, hogy kinevetik.

Annyira nem tudom, hogy mi tévő legyek, hogy segítségként Hoseok felé fordítom a fejem hátha onnan nyerek egy kis segítséget.

Persze amikor felé fordultam még jobban nem tudtam, hogy mi legyen. Hobi szomorú kétségbe esett pillantásokkal figyeli, hogy mi történik köztem és a Yeolyi nevű lány között. Nagy valószínűséggel hallja is azt amit beszélünk. Mit tegyek? Egyiküket sem akarom megbántani, de nagyon nem akarom, hogy Hoseok megharagudjon.

-Figyelj, nagyon aranyos vagy de...nem fogadhatom el. Nekem már valaki tetszik és nem tehetem meg azt a szeretett személlyel, hogy elfogadom tőled ezt az ajándékot.-mondtam halkan, hogy azért ne az egész terem hallja a vissza utasítást.

-Oh..nagyon sajnálom. De kérlek fogadd el, vagy nem is kell csak hadd hagyjam itt a látszat kedvéért. Tudod, ha most innen úgy megyek el, hogy a kezemben van még az ajándék nagyon csúnyán leégek.-nézett könyörgően a szemembe majd már le is tette az ajándékot a padra ahol Hoseok ül.-Tényleg sajnálom.-hajolt meg és elment.

Szemeimet szerelmem irányába vezettem aki mosolyogva figyelt engem. Őt figyelve az én lelkiismeretem is megnyugodott és eleresztettem egy lágy mosolyt.

Az órán végig próbáltuk többször is az eddig kész táncot aztán Hobi mindenkit külön csoportba osztott, hogy mit gyakoroljon többet és mondta, hogy mára nem is akar mást csinálni. Aztán közben bejelentette, hogy a keringősök a héten nem biztos, hogy tudna próbálni ugyanis neki minden délután foglalkoznia kell a csoportjaival a közelgő verseny miatt. Nem is bánom legalább nem kell egy vagy másfél órával többet itt lennem.

Az órán Hoseok többször is hozzám ért, persze csak azért mert nem jól csináltam valamit, persze, hogy csak azért. Ilyenkor természetesen megforgattam a szemem. Viszont amikor hozzám ért mindig egy jó érzés kerített a hatalmába és egyre jobban vártam a randinkat és, hogy nála aludjak. Szét robbanok ettől a sok érzéstől hirtelen. Le kell nyugodnom!

Miközben kiléptem a tornateremből már az udvar felé is vettem az irányt, hogy lenyugodjak. Amikor pedig hátra fordultam akkor tudatosult bennem, hogy bizony a srácok nem követnek. Ez meglepő hiszen általában mindenhova együtt megyünk, sebaj így legalább egyedül gondolkodom.

Az udvar vége felé vettem az irányt az egyik fa alatti padhoz amin épp, hogy oda értem már szét is terültem, szemeimet pedig behunytam. Hmm, ez kell nekem, friss levegő.

-Mit csinálsz te itt?-érkezik egy hirtelen hang ami megzavarja a pihenésemet.

-És te? Neked már rág máshol kéne lenned?-nyitom ki a szemem és nézek bele Hobi ragyogó barna szemeibe.

-Tudom, de előtte még el akartam tőled búcsúzni.-mosolyogja el magát és kezét arcomhoz emeli.

-Mi-Mit csinálsz?-jövök hirtelen zavarba.-Még valaki meglát minket.

-Ne aggódj annyit.-mondja majd az egyik szemembe lógó tincset félretolja.-Egyébként a csokit elraktam.

-Miért?-nézek rá kérdő tekintettel. Teljesen nem értem, pont, gogy miatta nem fogadtam el eleve.

-Nem tudtam, hogy mit akarsz vele kezdeni.-vonja meg a vállát.

-Semmit sem, ha szeretnéd megeheted, nekem csak is a tiéd kellett.-hajtom le zavartan a fejemet.

-Aranyos vagy.-hallom a hangján, ahogy ismét mosolyra húzta ajkait.

A fejemet még mindig nem emeltem fel így Hoseok az állam alá nyúl és két ujjával annyira emeli fel a fejemet, hogy egymás szemébe tudjunk nézni. Ha akarnám sem tudnám tőle elfordítani a szemem olyan határozottan tart. Csillogó, meleg barna szemeivel az én szemeimet fürkészi amitől megborzongok. Látom szemeiben azt a szeretetet amit irántam érez és mindezt próbálom én is tudtára adni a saját szemeimmel.

A szemeim szemeiről elvándorolnak, megnézem arcának minden egyes vonását, szempillái gyönyörű hosszúságát, szemöldöke ívét, aranyos kis almácskáit is megvizsgálom és végül megállapodok ajkain. Az ajkain amin, hogyha mosoly terül szét én is mosolygok, ajkain ami halvány piros árnyalatot vesznek fel, az ajkain ami jelen esetben nagyon is hívogatóak.

Egyre közelebb érnek ajkaink egymáshoz amikor is az a rohadt iskola csengő megszólal.

-Jöjjek érted iskola után?-kérdezi meg egyből miután elhúzódtunk egymástól.

-Nem tudsz, órát tartasz.-bököm meg homlokát miközben felállok, hogy elindulhassak a terembe.

-Oh tényleg.-vakargatja meg tarkóját.-Hát akkor, majd találkozunk. Szia.-simít végig kézfejemen miközben elhalad mellettem.

-Szia...-motyogom orrom alatt majd be indulok én is az iskolába, hogy a tanterembe érve elfoglaljam a helyem Namjoon és Taehyung mögött.

Ez egy hosszú nap.