Dance Lesson!-YOONSEOK-SOPE |BEFEJEZETT|

29.rész

Yoongi szemszög:

Mikor végre véget ért ez a nap is az iskolában beláttam, hogy rám fér egy jó kis bolti rámen amit gyorsan a helyszínen el tudok fogyasztani. Ezzel a céllal indultam meg ki az iskola kapuján. A srácoktól gyorsan elköszönve indultam meg egy boltba. Nem, nem tudtam várni addig szóval az első ilyen boltnál megálltam.

Na lássuk csak, milyen ízű legyen? Csirkés! Nem, kacsa! Neem, garnélarákos! Igen ez lesz az! Oda lépve a pénztáros hölgyhöz letettem a pultra a levesemet.

-Helyben fogyasztás lesz.-mondtam átlagos arckifejezéssel.

A nő el is vette a bögrés levest és már készítette is én pedig addig elő készítettem a megfelelő végösszeget. Amikor kész lett a levesem, a hölgy egy pár pálcikát a levesem tetejére téve csúsztatta elém.

-Köszönöm szépen.-nyújtottam át a megfelelő összeget.

Elvéve a pultról az ételemet mentem a kirakati asztalhoz és egy székre leülve kezdtem el jóízűen enni, lehet nem látszik kívülről de belülről nagyon is boldog vagyok.

Emlékszem amikor elsőnek találkoztam Hobi-val egy ilyen helyzetben csak ugye a megszokott boltomban nem pedig ebben. Felejthetetlen emlék, pedig akkoriban még nagyon is zavart a jelenléte most pedig szívből kívánom, hogy bárcsak vele osztozhatnék meg ezen a levesen. Ahogy óvatosan egy nagy adagot tésztát emelnék fel a pálcikával, alaposan megfújnám aztán pedig a szája elé tartanám, hogy megegye. Aranyos lenne. Erre a gondolatra pedig még hangosan is felkuncogtam majd jobban magam elé húzva a levest kezdtem el enni.

-Ni csak kit látok. Az én hálátlan fiamat. Bár nem is biztos, hogy így kéne téged hívnom. Hiszen én nem akarok egy olyan fiat aki egy mocskos kis buzi.-az ismerős hangra megállok minden nemű mozgásban és óvatosan a hang irányába nézek. Sajnos tényleg ő az, az apám. Nem értem mit ártottam én neki amiért így viselkedik velem. Hát ennyire nem szeret?

-Apa, mi-mit keresel te itt?-remeg meg a hangom és kicsit dadogok is, de teljesen jogosan, hiszen félek tőle. Amit velem tett aztán pedig amit tenni akart Hoseok-kal. Már csak az emlékre is kiráz az a rossz fajta hideg.

-Én csak erre sétáltam de nem tudtam, hogy ekkora mocsokba fogok bele futni.-röhögi el magát.

-Ne mondj ilyeneket kérlek.-hajtottam el a fejem. Hihetetlenül rosszul esnek a szavai.

Az apám és nem bírom elviselni, hogy akivel felnőttem akit kiskoromban példaképnek tartottam ilyeneket vág most a fejemhez.

-Hát akkor mit mondjak he?! Azt, hogy nagyon ügyes kis buzika vagy és simogassam mega fejedet, hogy minden rendben. Kurvára nincsen rendben!-ordítja el magát, amire össze rezzenek.-Te nem tán félsz tőlem?-lép közelebb.-Félsz az apádtól? Ilyen kis gyenge vagy?-neveti el magát.-Azt hiszem meg kéne neked tanítanom, hogy hogyan legyél férfi!-időm sincsen felfogni, hogy mit is mond hiszen karon ragad majd kiráncigálva a boltból elkezd végig húzni a járdán egyenesen egy zsák utcáig ahova behúz olyan erővel, hogy a földre esek.

-Mit a-akarsz?-kúszok egyre hátrébb tőle de ő csak közelít felém.

-Nyugodj meg semmi undorítót.-villantja ki fogait.-Tudod én nem vagyok egy mocskos kis buzi, hogy megdugjam, a segged.-mondja közben pedig nyakát ropogtatja kezeivel együtt.

Már állnék fel, hogy megkerülve őt gyorsan elfuthassak de épp ekkor lendíti meg öklét ami az arccsontomon landol. Észhez sem térek az ütésből de már kapom a következőt és a következőt...Olyan gyorsan érnek az ütések, hogy védekezni sem tudok. Az ütéseket megszámolni sem tudom, annyit kapok és olyan gyorsan. Amikor sikerül ránéznem apám öklére meglátom a véremet. Tényleg képes ezt tenni a fiával...

-Megérdemled! Szégyent hozol a nevemre! Szégyent hozol az emberi fajra!-ordítja arcomba.-Meg sem kellett volna születned! Egy nagy csalódás vagy az életembe!-ordítja tovább. Nekem pedig könnyek gyűlnek a szemeimbe.

Fáj! Nagyon fáj...És nem az, hogy üt igaz, hogy az is de, ez a lelki fájdalom amit a szavaival okoz, azok okozzák ezt a hatalmas nagy fájdalmat bennem. Felállva rólam még belém rug egyet és elmegy.

Sírástól könnybe lábat szemeim végre nyugodtan engedheti szabadjára fájdalomtól teli cseppjeit.

Amikor nagyjából össze szedtem magam, telefonomat kezdtem el keresni zsebemben amit hamar meg is találtam majd pedig feloldva kezdtem el hívni azt akire most mindennél nagyobb szükségem van. Csörgött párat mire az illető felvette.

-Mizu, Yoongi?-hallottam meg boldog hangját amitől ismét elkezd jobban szorítani a mellkasom. Biztosan megérdemlem őt?-Hahó, van valami baj?-szólal meg újra.

-Ho-hobi!-sírom el magam ismét.-Gye-gyere el érthem khéérlekh!

-Mi a baj Yoongi, szívem! Hol vagy? Hova menjek érted? Tudod mit oszd meg SMS-ben a helyet ahol vagy, oda megyek most azonnal. Kérlek tarts ki. Nagyon szeretlek!-hadarja el gyorsan, kétségbe esetten szavait.

-Ma-maradj addig híváshban kérhlek.-könyörggök neki.

-Bármit megteszek amit csak szeretnél.-hallom ahogy gyorsan mászkál és kapkodja a dolgait, eközben én teszema mit kér és megosztom a helyhatározóm segítségével azt, hogy hol vagyok.

Nem telt bele 10 perc és Hoseok már ide is ért. Magához ölelve simogatott és nyugtató szavakkal bombázott miközben édes puszijaival lepte el az arcom minden részét. Miután lenyugodtam és már nem sírtam mennyasszony pózba felkapott és a kocsijába beültetve kijelentette, hogy bevisz a korházba, hogy megvizsgáljanak. Egyáltalán nem ellenkeztem.

A váróban elmeséltem neki mindent ami történt azután, hogy kiléptem az iskola kapuján, azt is, hogy miket gondoltam mindezek közben, hogy nem tartottam elég jónk magam még ahhoz sem, hogy ő szeressen engem.

-Ne mondj ilyen butaságokat és ne higgy annak az embernek. Te egy nagyon értékes és csodálatos személy vagy! És nem csak az én szememben, jó igaz én mindenkinél jobban szeretlek de ott van még rengeteg más személy az életedben aki szeret azért amilyen vagy, azért aki vagy és nem csak most hanem a jövőben is rengeteg ilyen emberrel foggól találkozni akik imádni fogják a te csodálatos személyiségedet!-simogatja az arcomat miközben neki is könnybe vannak lábadva a szemei.

-Nehogy elkezdj nekem itt sírni.-mondom miközben én is elkezdem simogatni az arcát.

-Már, hogy ne sírnék te bolond!-gurul le az első könnycsepp végig azon az édes arcán amin mindig egy mosoly ül.

Ahogy folynak le cseppjei én úgy törlöm miközben ő pedig az enyémet törli.

-Soha többé ne gondolj olyanra, hogy nem érdemelsz meg, hogy nem vagy elég jó se hozzám se pedig a világra! Ne is érdekeljen az amit az-az ember hordott össze vissza! Mindennél jobban szeretlek ezt vésd az eszedbe!-hajol közel az arcomhoz majd pedig még utoljára szemeimbe pillant majd lehunyja szemhéját és megszünteti ajkaink közötti kis távolságot.

Ajkait elsőnek nem mozdítja csak pihenteti az enyéimen. Kellemes és megnyugtató érzés költözik egész lényembe. Pár másodperc után pedig meg teszi a következő lépést is. Megmozdítja ajkait, nekem pedig a gyomromban még inkább felébrednek a pillangók és a gyomor falamat csapkodják kicsi kis szárnyukkal miközben egész belsőm bukfencet vet. Észbe kapva én is megmozdítom ajkaimat ezzel viszonozva a csókját és elindítva egy lágy és szerelmes csókot kettőnk között. Az ajkainak íze a legfinomabb a világon, puha párnácskái pedig tesznek rá egy lapáttal az élvezetre. Kellemes, megnyugtató és finom. Egy szerelmes csók amire már mindketten vágytunk de még nem mert egyikünk sem lépni, de úgy látszik most volt a megfelelő alkalom. Szeret, és ezt bizonyítja is minden egyes tettével, minden egyes mozdulatával, minden egyes csókjával.

-Én is szeretlek téged!-mondom lágy és rekedtes hangon miután elváltak egymástól ajkaink és igazából időben mivel épp ezt az alkalmat választotta az orvos is, hogy szólítson, hogy mehetek.

Hobi persze ragaszkodott hozzá, hogy bejön velem, így egymás kezét fogva léptünk be a vizsgáló terembe. Igazából remélem, hogy a szívverésemet nem fogja hallgatni mivel iszonyat gyorsan tud verni amikor Hoseok a közelemben van.
_______
Sziasztok! Remélem tetszett a rész az esetleges hibákért bocsi!❤️