Dance Lesson!-YOONSEOK-SOPE |BEFEJEZETT|

22.rész

Yoongi szemszög:

-Igen Yoongi én is romantikus érzelmeket táplálok irántad.-mosolyodott el és gyengéden simogatni kezdte az arcom amibe persze valószínűleg bele pirulta.

El sem hiszem, Hobi-val épp most vallottunk egymásnak burkoltan szerelmet. A szívem majd kirobban a helyéről. Azt hittem ez a tanév is egy unalmas és átlagos tanítási év lesz de nem így történt, egyáltalán nem. Itt áll előttem egy igazi remény aki teljesen felforgatta az eddigi életemet de véletlenül sem rossz irányba. Miatta sokkal színesebbek és vidámabbak lettek a mindennapjai.

-Nagyon aranyos vagy amikor elpirulsz.-bókolt.

-Ne mondj iléyeneket.-néztem el róla.-Zavarba hozol.-mosolyodtam el.

-Az csak jó dolog Yoongi.

-Inkább menjünk haza.-ajánlottam.

-Egy puszit sem kapok?-nézett rám boci szemeivel.

-Nem bizony.-mosolyodtam el.

-Ez elszomorít de jolvan, menjünk.-kezdte el összepakolni a dolgait.

Amikor sikeresen össze készült megindultunk ki, az iskolában néhány tanáron kívül senki sem volt teljesen érthető dolgok miatt. Miért is lenne bárki is itt amikor rég vége a tanításnak és ha valakinek 8 órája is lett volna az is már haza ment.

Hoseok a mi házunk előtt parkolt le majd felém fordulva el mosolyodott.

-Yoongi.-szólított lágyan, kedvesen csengő hangján.-El szeretnélek vinni randizni.-fogta meg térdemen lévő kezemet majd szája elé emelve lágy puszit hintett rá.

Éreztem, hogy a pulkzusom ismét az egekbe szökik, a fejemet egyre melegebnek éreztem ami azt jelezte, hogy megjelent az arcomon a pír ami minden bizonnyal a zavaromat jelezte.

-Eljössz velem, igaz?

-Már miért ne mennék el?-kérdeztem mosollyal az arcomon, nem tudtam egyáltalán leplezni, hogy milyen boldog is vagyok.

-Imádom a mosolyodat. Igaz tudod, hogy neked van a legszebb mosolyod a világon?-bókolt. Úgy érzem ettől a rengeteg bóktól fogom feldobni a mancsomat.

-Nem tudom, hogy hogyan is tudnálak zavarba hozni, de ha megtalálom ezt a fajta gyenge pontodat esküszöm, hogy nem fogok kegyelmezni.-mondtam szúrós tekintettel.

-Nekem olyanom nincsen.-engedett meg egy halvány mosolyt.

-Hagyjuk.-forgattam meg a szemeimet.

-Este hét órára készülj el. Addigra én is kész leszek és mehetünk a randira.-fogta meg ismét a kezemet.

-Mára tervezted?-táltottam el a számat.

-Bizony, most tökéletes hozzá minden.-kacsintott.

-Legyen. Nos, akkor én most megyek még meg kell csinálnom holnapra pár dolgot.-kezdtem meg a kiszálásomat a kocsiból.

-Rendben, legyél jó addig is.

-Az leszek.-mondtam majd a kocsit megkerülve siettem be a házba.

Egyedül voltam itthon ugyanis anya még dolgozott. Készítettem egy szendvicset ebédnek amit a szobámba menet elkezdtem enni. Bent az asztalra letéve elkezdtem gyorsan átnézni, hogy miből kéne tanulnom, hogy minél gyorsabban készen legyek ezzel és aztán csak a randira koncentrájak.

-Megjöttem kicsim!-kiabál fel anya.

Nos ha anya már haza ért akkor 5 óra....Amint realizáltam, hogy van két órám arra, hogy elkészüljek a füzetemet és könyvemet bezárva rohantam le anyához a konyhába.