Dance Lesson!-YOONSEOK-SOPE |BEFEJEZETT|

15.rész

Yoongi szemszög:

-Nos ma szeretném ha a keringősök elsőnek megmutatnák az osztálynak, hogy eddig, hogy haladunk. Tudom, hogy nincs itt mindenki de akik ebbe az osztályba járnak megmutathatják.

Hát remek..Semmi kedvem most ehhez.

-Én kimaradok mivel Rosé ma nem jött iskolába.-mondtam rá sem nézve.

-Semmi baj majd én táncolok veled.-mosolygott majd elém lépve kezét nyújtotta.

Felálltam viszont kezét nem fogadtam el csak megforgattam a szemem és elindultam előre, hogy beálljak a helyemre.

-Kezdjük!-majd elindította a zenét.-Hm..Mond csak, te haragszol rám valamiért?-nézett azokkal a gyönyörű szemeivel az enyéimbe.

Most mit mondjak? Azt, hogy igen b*zdmeg mivel a szemem láttára flörtöltél az exeddel amikor én nagyon is kedvellek? Biztos, hogy nem!

Válasz helyett csak vállat vontam.

-Ne csináld ezt kérlek.-pörgetettem meg.-Mond el ha valamivel megbántottalak magamtól nem fogok rájönni.-hajolt hátra majd fel.

-Mond nem tudnál békén hagyni és csendben táncolni?-akadtam ki. Mi a fene az, hogy nem tudja?

-Nem.-mondta majd véget is ért a tánc és én gyorsan vissza mentem a barátaimhoz majd leülve húztam egy nagyot a vizemből.

-Nos, remélem tetszett nektek a tánc. Ennél még sokkal jobb lesz a folytatás, most pedig kezdődjön a próba. Mindenki a helyére, elsőnek eltáncoljátok ameddig haladtunk aztán pedig folytat...-és innentől csak úgy telt az idő az órából. Amint alkalmat talált rá Hoseok hozzám ért, hogy kijavítsa a hibáimat a lépésekben. Nagyon jól esett, hogy hozzám ért de legbelül utáltam, hogy úgy ér hozzám, hogy nem is szeret. A tánccal nem nagyon haladunk mert a lányok folyton akarnak változtatni valamin de azért még bőven van időnk.

-Mára ennyi, holnap pedig suli után ugyan itt találkozom a keringős csapattal.-mondta miközben kikapcsolta a laptopját és elrakta. -Várj Yoongi.-kapta el a karom.

-Tessék?-néztem rá.

-Mikor végzel? Szívesen haza viszlek.-mosolygott fáradtan. Még ha nem is haragudnék meg is sajnálnálak.

-Nem kell. A barátaimmal megyek ma haza de azért köszi.

-És délután vagy este felé nem visszük el YanNan-t sétálni? Biztosan hiányzol már neki.

-Hm..Sajnos tanulnom kell mivel nemsokára dolgozatokat írunk.-ez mindig jó kifogás ha valami alól szabadulni akarok.

-Rendben van...Úgy látom tényleg haragszol.-erőltetett magára egy mosolyt.-De,nehogy azt hidd, hogy itt feladom.-kacsintott. Mi ez a hirtelen hangulat változás?

Miután Hobi elment én gyorsan Nam-ék után siettem akiket már csak a osztályteremben értem útól.

-Na Taehyng! Mi van azzal a bizonyos ötlettel?-kérdeztem rá a reggeli beszélgetés be nem bejezett témájára.

-Na igen. A nonna szerint amúgy tök jó ötlet de még nem jelentjük be.

-Hogy hogy nem?-vágtam a szavába.

-Ha hagynád, hogy befejezzem jó is lenne.-nézett rám gyilkos tekinteteivel.-Khmm..-köszörülte meg a torkát.-Ez egy "Vallomások hete" lenne. Egy hét amikor az emberek a kiszemeltjeiknek adnak egy bizonyos ajándékot ezzel kifejezve a szerelmüket a másik iránt. Na és itt a bibi méghozzá az, hogy nem tudjuk mi legyen az ezért is nem hirdetjük még ki egy darabig. Valami szívből jövőnek kell lennie.-vakargatta az állát.

-És mi lenne ha saját készítésű csoki bonbont vagy sütit készítenének?-dobta el az ötletet Namjoon barátunk.

-Ez nem is rossz ötlet. Sőt, ez több mint fantasztiks.-virult ki a mosolya.

-Én nem tudok se csokit készíteni se sütit.-néztem rájuk bambán.

-Semmi baj majd együtt meg csináljuk. Igaz Nam?

-Még szép hogy. Én amúgy sem tudnám kinek adni de azért besegítek nektek.-mosolygott ránk.

-Na akkor majd megkeresem ma még valamikor nonna-t és átbeszélem vele.-bólogatott magának TaeTae.

A napunk további része nyugisan telt mentek az órák irodalomból röpdolgozatot írtunk amire nem tanultam hiszen nem szólt senkinek a tanár, ezért is röpdolgozat, de azért megpróbáltam egy hármasnak valót össze hozni. Nos most pedig mehetünk haza és én pedig beugrok abba a boltba amiben mindig azt a finom ráment eszem amikor gyorsan meg akarok vacsizni. Anya ma nem tud főzni semmit nekem így muszáj ezzel beérnem.

-Nem úgy volt, hogy a barátaiddal mész ma haza?-hallottam meg hirtelen Hoseok hangját.

-Én..izé.-most mi a francot mondjak?

-Tudom, hogy kamuztál. Ne is próbálj mentegetőzni.-forgatott szemet mosolyogva.-Na gyere menjünk haza.-lépett mellém.

-Igazából nekem még dolgom van.-és most igazat mondok haha.

-Mégis mi?

-Kaját kell vennem.

-Elviszlek aztán pedig haza.-nyitotta ki nekem az ajtót.

-Legyen.-adtam be a dereka.

Beült ő is majd már indultunk is útközben elmondtam neki, hogy hova is vigyen aztán pedig beállt a csend közöttünk és csak a rádióból szóló halk zene volt ami kellemesen hatott a köztünk lévő csendben.

Hát te?-kérdeztem amikor ő is kiszállt a kocsiból és megindult az üzlet felé.

-Én is be megyek. Körül nézek és ha lehet veszek is valamit.-vont vállat mosolyogva majd még egyszer hátranézve lezárta a kocsiját és bement a boltba én pedig utána.

-Én meg is vagyok.-szóltam neki.

-Ennyi? Csak egy leves?-nézett rám.

-Igen mivel anya ma későn jön haza és nem tud nekem főzni ezért gondoltam hazafelé veszek egy levest és majd azt megeszem később. Így még anya pénzét sem költöm hiszen ezt én is simán ki tudom fizetni.

-Na jólvan.-vett le ő is egy dobozt majd elindultunk a kasszához.

-Egybe számoljam?-mutatott a bácsi az én kezemben tartottra amikor Hobi levesének a kódját húzta le.

-Igen.-mondta gyorsan majd kikapva a kezemből adta a bácsiéba aki rögtön tette is a dolgát, én pedig csak bosszúsan néztem Hoseok-ra.

Kifizette a dolgokat majd már siettünk is ki a boltból. Én csak csendben pufogva beültem előre míg a kedves majdnem szomszédom a hátsó ülésre be pakolta a dolgokat.

-Muszáj mindig ezt csinálnod?-kérdeztem összefont kezekkel az utat bámulva.

-Ugyan már Yoongi az csak egy leves.-kuncogott.

Nem szóltam semmit inkább elengedtem ezt az egészet a fülem mellett. Nem szabad idegeskedni, árt a szépségnek. Na ez vicces volt nem vagyok én lány, hogy szép legyek. Mély gondolkodásomból egyszer csak Hobi hangja térített vissza.

-Ne nézz nem vagyok én olyan helyes.-mondja kuncogva.

-De hisz én nem is néztelek.-valami nagyon az agyára mehetett....

-Nem?-kérdezte.

-Nem! Menj szemészetre.

-Pedig tényleg azt hittem.-nevetett fel.

-Templomba higgy ne itt. Itt az útra koncentrálj, nehogy balesetett okozz.-ejtettem meg egy halvány mosolyt. De szeretem a vérét szívni.