Dance Lesson!-YOONSEOK-SOPE |BEFEJEZETT|

24.rész

VKOOK RÉSZ!

Taehyung szemszög:

El sem hiszem! Tegnap végre megtörtén! Azt hittem, hogy én fogok elsőként vallomást tenni de úgy látszik Jungkook ezt másképp képzelte el.

***

Amikor a suliból kiléptem a megbeszélt helyre mentem vagyis egy utcával arrébb ahol már ő várt is rám. Amikor az volt megbeszélve, hogy haza visz akkor mindig ide jöttünk, hogy másoknak ne legyen feltűnő, hogy elfurikázz néha, túl sok a rosszindulatú ember.

Jungkook a kocsijának dűlve várt engem lehajtott fejjel kezében pedig a telefonja volt. Amikor elé léptem felnézett telefonjából majd azt el is rakta és egy gyönyörű szép mosoly jelent meg ajkain.

-Mehetünk Tae?-nyitotta ki nekem a kocsi ajtaját. Beültem és bekötöttem magamat amíg Jungkook átment a másik oldalra és ő is beszállt.

Mint említettem volt már rá alkalom, hogy haza vitt iskolából, de volt olyan is, hogy csak random össze találkoztunk a városban-ami szerint nem is volt olyan random, mivel mindig írom neki a megyek valahova-és felajánlotta, hogy haza visz. Bolond lettem volna ezeket az alkalmakat kihagyni. Volt alkalom, hogy hétvégén átjött vagy suli után megebédelt velem hiszen állítása szerint nem volt jobb dolga. Minden vele töltött perc számomra egy Istentől kapott ajándék volt.

Akkor éreztem a legboldogabbnak amikor vele vagyok. Érzem, hogy őt szánta nekem az Isten.

Útközben benyögte, hogy mielőtt haza visz el szeretne vinni ebédelni. Nem a leghíresebb hely volt hanem a legfinomabb. Eldugottabb helyen volt és nagy forgalma sem volt, ami nekünk persze a legjobb hely. Az ebéd természetesen nagyon jó hangulatban telt, viszont észrevettem rajta, hogy valamin nagyon izgul de inkább nem kérdeztem rá, úgy voltam vele, hogy majd elmondja úgyis.

Ebéd után már egyből hozzám vette az irányt kocsijával. Amikor leparkolt megkérdeztem tőle, hogy nincs-e kedve bejönni. Természetesen inkább szerettem volna a házban oda adni a sütimet nem pedig az utca közepén.

-Nincs kedved egy kicsit bejönni?-kérdeztem meg tőle miközben kikapcsoltam a biztonsági övemet.

-De, szívesen.-mondta majd követte a tettemet és kiszállva a kocsiból lezárta majd megindultunk a ház felé. Előkaptam gyorsam táskám oldalából a házkulcsomat és már ügyködtem is azon, hogy kinyissam az ajtót.

Bent ledobtam a táskámat a konyha asztalra amíg Jungkook a sajátját óvatosan tette le a székre.

-Mit kérsz inni?-fordúltam felé.

-Egy pohár hideg víz megteszi.-mosolygott rám, kimutatva édes nyuszi fogait, ettől persze nekem is mosolyogni támad kedvem szóval mosolyogva nyitottam ki a hűtő ajtaját és a benne található vízből öntettem egy pohárba neki.

-Köszönöm.-vette el kezemből a poharat.

Én is öntöttem magamnak majd a táskámért nyúlva indultam ki a konyhából.

-Menjünk fel.-néztem rá. Jungkook is táskáját kezébe kapva indult el utánam.

Fent a szobámon kívül két másik szoba van ami be van rendezve arra az esetre ha valaki nálunk aludna. Nincsen sok minden benne csak a leg alapvető dolgok.

A szobámba belépve lerakom az asztalra poharam majd az ágyra huppanva paskolom meg magam mellett a helyet. Jungkook veszi az adást és gyorsan mellém telepszik.

-Most pedig halljam mi bajod?-nézek rá mire egy érthetetlen pillantást kapok.-Megfogadtam magamban, hogy nem kérdek rá mi miatt izgulsz de már nem bírom. Mesélj.-dűlök hátra a párnák közzé.