Dance Lesson!-YOONSEOK-SOPE |BEFEJEZETT|

36.rész

Yoongi szemszög:

Ahogy haza értem egyből a szobámba rohantam és vártam, hogy Hobi megérkezzen. A szívem szinte már a torkomban dobogott. Mi van ha emiatt a nő miatt nem csak, hogy nekem esik bajom hanem az anyának, Hobinak és a barátaimnak is? Nem én azt nagyon nem akarom, ők az én mindeneim. Bárcsak eltűnnék, lehet mindenkinek jobb lenen.

Fogalmam sincsen, hogy mennyi ideje járhattam a saját kis fejemben, sötét gondolataimmal de egy idő után láb dobogást hallottam majd pedig majdnem nekem csapódott az ajtó.

-Yoongs!-hallottam meg szerelmem kétségbeesett hangját.

-Hoseok!-álltam fel egyből és nyakába borultam, beszippantottam kelleme illatát és szorosan magamhoz öleltem ő pedig nem volt rest viszonozni erős ölelésem és még lágy megnyugtató puszikat is kaptam nyakhajlatomban.

-Mond mi történt?-húzódott el tőlem, hogy szemeimbe tudjon nézni és közben egy biztató mosolyt is küldött.

-Menjünk le, anyának is hallania kell.-töröltem le elhullajtott könnyeimet.

Egészen anyám szobájáig kézenfogva mentünk, bekopogtam majd pedig megvártam amíg anya kijön.

-Mond csak-nyitotta ki az ajtót.-Yoongi mi történt?-fogta kezei közzé arcomat.

-Beszéljük meg a nappaliban.-néztem rá miközben kezecskéire simítottam.

A kanapén telepedtünk le édesanyám a balomon Hoseok pedig a jobbomon helyezkedett el. Remegő kezekkel vettem ki zsebemből a telefonomat és elindítottam nekik a felvett hanganyagot. Rossz volt és szívenütő még egyszer végig hallgatni, ezt Hobi is észre vette rajtam ugyanis karjaival közelebb vont maghához és apró puszikat hintett hajamba amit én csukott szemekkel fogadtam.

-Nem normális ez a nő!-szólalt meg Hoseok amikor vége lett a felvételnek.

-Ő mégis kicsoda?-kérdezi anyám miközben kezeimet kezdi el simogatni amik lábaimon helyezkedtek el végig hanyagul.

-Az ezek szerint már elmebeteg volt barátnőm. Teljesen nem értem meg, hogy mit akar tőlem, ő csalt meg engem most meg elmebeteg módjára próbál vissza szerezni.-éreztem, ahogy megfeszülnek az izmai miközben beszél.-Mindenképp el kell ezt vinni a rendőrségre és megmutatni.

-Teljesen egyet értek veled Hoseok, egy ilyen ember nem maradhat szabadon.-mondja anyám is.

-De nem akarom, hogy nektek is bajotok essen. Én nem bírom.-kezdtem el megint hullajtani könnyeimet.

-Nyugodj meg szerelmem, itt vagyok neked, nem eshet semmi bajod.-kezdte el simogatni a hátamat.

-Mit csináltam, hogy ezt kapom az Istentől? Hm?-nem értem teljesen, sosem csináltam semmi olyat amivel kiérdemeltem ezt a sorsot. Tudom azt is, hogy ez nem a világ vége, én csak egyszerűen nem bírom, néha az én lelkem is elfárad.

-Ez csak egy kis nehezítés kincsem, Isten nem büntet téged. Tudod, elvesz dolgokat, hogy később kaphass sokkal jobbat. Ez is ilyen, muszáj átesned nehézségeken, hogy később könnyebb legyen és jobb legyen. Megoldjuk együtt oké?-próbál meg lelket önteni belém édesanyám.

-Igaza van anyukádnak, ígérem neked, hogy minden rendben lesz, megoldjuk minél hamarabb. Megoldjuk aztán el megyünk kettesben valahova. Na mit szólsz hozzá?-dörgöli orrát az enyémhez.

-Jól hangzik.-mosolyodom el miközben közelebb bújtam hozzá már ha az lehetséges.

-Én mindig itt leszek neked támaszként.