Dance Lesson!-YOONSEOK-SOPE |BEFEJEZETT|

23.rész

Yoongi szemszög:

-Menjünk elsőnek körhintázni légyszi!!-rángatom meg Hoseok kezét akár egy kisgyerek.

-Biztos?-néz rám.

-Igen, már nagyon rég nem körhintáztam.-mosolygk rá.

-Rendben, akkor elsőnek körhinta.-fogta meg a kezemet és el is indultunk.

Amint a hatalmas játék elé értünk sorba álltunk ugyanis most még pont működésben van. Előttünk állnak egy páran de nem sokan ebből következtetve még épp, hogy csak az imént indulhatott el.

-Ez után hova szeretnél menni?-fordulok Hoseok felé.

-Mit szolnál a dodzsemhez? Azt mindig nagyon szerettem.-ábrándozik.

-Legyen.-mosolygok rá.

-Gyere szálljunk fel.-fogta meg kezemet újra Hobi amikor megállt a körhinta és elindultunk felé.-Mutatok valamit.-vigyorodott el.

Mind a ketten beültünk és becsatoltuk magunkat. Hobi az előttem lévő helyre ült, majd amikor saját maga becsatolásával késze lett felém fordult.

-Fogd meg a kezem.-nyújtotta felém a sajátjait én pedig nem ellekezve felé nyújtottam sajátomat.-Így fogunk menni.-mosolygott.

-Te meghibbantál.-rázom a fejem nevetve.

-Igen, teljesen meghülyítesz.

Nem is beszéltünk tovább ugyanis elindult a hinta mi pedig egymással szemezve kezdtünk el izgatottan mosolyogni. Nagyon vicces volt így az egész viszont kicsit féltem, hogy nem-e lesz valami baja így Hoseok-nak. Szerencsére mind az 5 percet épségben megúszta.

Amint kiszálltunk szédelegve indultunk el a dodzsem felé. Ott külön-külön kocsiba ültünk, hogy a megadott idő alatt egymás vérét szívhassuk. Akkora erővel ütköztünk néha egymásnak, hogy azt hittem ki fognak minket onnan tiltani, de végül jót nevetve szálltunk ki onnan is amikor vége lett a megadott idő tartalomnak.

-Nem vagy éhes? El mehetnénk kajálni valamit.-hozta fel hirtelen az ötletet szerelmem.

-Deee kezdek én is az lenni. Hot dog?-csillantak fel szemeim.

-Legyen.-simogatta meg a hajamat majd kézen fogva indultunk el az egyik hot dog-os bódéhoz.

-Mit adhatok önöknek?-kérdezte a fiatal fiú amint mi kerültünk sorra.

-Két hot dog, az egyiket mustár nélkül.-mondta helyettem is Hoseok.

-Én kérek bele sajtot.-mondtam gyorsan mielőtt még elkezdené elkészíteni.

-Rendben, foglaljanak helyet nemsokára szólítjuk önöket.-modta majd egy 15-ös sorszámot adott a kezünk be, mi pedig félre álltunk.

Amíg a kajára vártunk leültünk a bódé előtti asztalok egyikéhez és kis semmiségekről beszéltünk illetve, hogy reméljük senki olyan nem lát meg minket kézen fogva akinek nem kéne.

Amint készen lett az étel Hobi érte ment és jóízűen kezdtük el enni. Komolyan mondom ilyen finom hot dog-ot még nem ettem pedig igen könnyű egy gyors kaja.

-Kaja után hova?-kérdeztem amikor már majdnem megettem a saját adagomat.

-Hm..-mosolyosott el gonoszul majd amint a szájában lévő mennyiséget lenyelte megszólalt.-Mit szólnál a kísértett alagúthoz?

-Oké.-biccentettem.

-Nem félsz?-nézett rám.

-Nem vagyok én kislány.-vontam meg a vállamat.

Na jó lehet, hogy egy kicsit hazudtam...de csak kicsit. Amint végeztünk az evéssel meg is indultunk következő állomásunkra. Ezt is Hobi fizeti hiába rimánkodom neki, hogy ezt én fizessem nem engedi.

Bent teljes sötétség honol így megfogjuk egymás kezét el ne tévedjünk majd úgy indulunk el egyenesen, vagyis  gondolom, hogy egyenesen. Kicsit bentebb érve már a piros fényektől látni lehet az utat de még így sem engedjük el egymás kezét. Haladva tovább utunkon nem sok érdekesség és rémisztő dolog jelenik meg, leginkább csak a szokásos zombi, vérfarkas meg hamis szellem karton babák vagy mik, amik érzékelőre kapcsolnak be és dőlnek ki elénk.

-Ahh ne csiklandozz Hoseok!-nevetek fel és elkezdek kelődni is mivel nagyon csikis vagyok.

-Miől beszélsz, én a kezedet fogom.-pillant rám, mire bennem megdermed a vér és mind a ketten lassan hátra fordulunk.

Amint a fejünk hátra felé néz teljesen, egy bohócot látunk meg, tépázott hajjal, szájából csöpögő vérrel és egy elmebeteg vigyorral az arcán bámul ránk és egy „Megvagy!" is elhagyja száját, mire én  erősebben rászorítok Hoseok kezére és egy nagyot felkiáltva kezdem el magam után húzni. Menekülés közben érzem, hogy a szívem torkomban dobog és amikor legközelebb hátra fordulok már nem is látom azt a vérszomjas bohócot, így megállok.

-Még, hogy nem félsz semmitől.-doki meg a vállamat Hobi.

-Most mond azt, hogy te nem ijedtél meg ettől a rémségtől!-néztem rá szúrósan. Nem lehet igaz.

-Igaz, hogy ijesztő volt de annyira azért mégsem.-mondja lazán.

-Hihetetlen vagy Hobi! Én még mindig érzem a szívemet a torkomban dobogni.-mondom, majd a követekező pillanatban Hoseok karjait derekam köré fonva húz egy megnyugtató ölelésbe. Olyan kellemes az illata és olyan kellemes az ölelése, hogy szinte azonnal megnyugszom, mintha m,is sem történt volna az imént.

-Helló!-hallok meg egy halk köszönést hátam mögül és érzem ahogyan Hoseok izmai megfeszülnek.

-Yo-yoongi!!!-sikít fel, mire gyorsan eltolom magamtól és hátrébb húzom, hogy lássam mi is van.

Ahogy ezt meg is teszem elém kerül az a rendkívül ijesztő látvány amit nem tudom melyik nem épp eszű talált ki. A látvány pedig nem más mint a „Kör" című horror filmből a kislány. Haja ugyan úgy hosszú, fekete és arcába lóg. Neki is vér csöpök ajkai közzül és vicsorítva közelít felénk.

-Na mivan te kis liba? Tépés kell?-emelem magam elé ökölbe kezeimet, verekedésre készen.

-Helló!-mond ismét ennyit közepes hangerőn egyben kicsit ijesztően majd eltűnik az a kevés világítás is ami eddig volt, majd pár másodperc elteltével vissdza jön a fény és már csak azt látom, hogy a lány pontosan az orrom előtt áll. Felsikoltok es csapkodni kezek illetve rúgni mire Hoseok karon ragad és elkezd húzni maga után. Nem jutunk messzire csupán pár lépésnyire ugyanis emberekbe botlunk akik az előbb helyben hagyott rémhez igyekeznek. Hoppá...

-Tényleg nagyon sajnáljuk!-hajlongunk mind a ketten. Szegény lányt most már teljesen sajnálom.

-Ne haragudj, hogy elrontottam.-nézek Hoseok-ra amikor már elhagytuk a kísértet alagutat ahonnan kiküldtek minket.

-Ugyan, nem történt semmi. Nem az számít, hogy hol vagyunk hanem, hogy együtt vagyunk azon a bizonyos helyen.-mosolyog rám lágyan, mire hevesen kezd dobogni a szívem és érzem, hogy egyre jobban beleszeretek ebbe a férfiba. –Szeretnél még menni valahova?-kérdezni meg még mindig jókedvűen.

-Menjünk inkább haza, sok volt ez mára.-mosolyodom rl mostmár én is.

-Kérésed számomra parancs, hercegnő!-hajol meg előttem.

-De Hoseok!!-kiáltok rá finoman.-Én is fiú vagyok.-durcizom be.

-Nem baj attól te még az én hercegnőm  vagy.-kacsint rám, majd már ki is érünk a vidámparkból és beszállva kocsijába indulunk el hazafelé.

Imádtam ezt a napot, az első randinknak a napját. Ha bár egy kicsit göröngyös volt az egész nap akkor is csodás volt. Minden egyes percét örökre a fejembe akarom vésni.
_____________________________
Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész! Jövő héttől nem tudom, hogy fogok tudni hozni részt megpróbálok minden héten legalább egyet, ha nem jönne össze nem hagytam abba(nincs ilyen a szótáramban) csak végzős vagyok így sok dolgom lesz de amint tudok fogok hozni részt! További szép napot/ estét/ reggelt kincsek!❤️💜