Dance Lesson!-YOONSEOK-SOPE |BEFEJEZETT|

16.rész

Yoongi szemszög:

-Van kedved velem kajálni?-kérdeztem meg mikor Hobi megállt a házunk előtt.

-Persze, hogy van.-állította le a motort és szált ki autójából majd felém közeledett.-Menjünk be cicus.

-Cicus?-néztem rá felvont szemöldökkel.

-Olyan vagy mint egy aranyos kis cica amikor duzzogsz.-mosolygott mire én csak megráztam a fejem hitetlenül.

-Én nem is duzzogtam.-tettem keresztebe a karomat a bejárati ajtó előtt.

-Akkor fogalmazzunk úgy, hogy féltékeny voltál?

-Ki én?-nőttek nagyra szemeim.

-Nem majd én. Na bemegyünk?-mutatott az ajtóra.

-Én tényleg nem voltam féltékeny csak rosszul esett 1-2 dolog.-tettem le a pultra a levesem és kerestem a tálakat amibe majd magamnak és Hobi-nak is kiöntöm majd, hogy abba tudjuk majd később enni az ízletes tasakos levesünket. Én mondom ez nagyon romantikus.

-Mégis mi?-támaszkodott meg a csípőjével a pulton.

-Hát bántott, hogy azért vittél el abba az üzletbe, hogy a volt barátnőddel találkozz és vele foglalkozz én azt hittem, hogy

-De Yoongi én nekem tényleg fogalmam sem volt, hogy ő ott dolgozik.-vágott a szavamba.-És egyáltalán nem akartam vele törődni csak megkérdezte, hogy mi van velem meg stb. én veled akartam tölteni az egész napod de te úgy figyelmen kívül hagytál, hogy esélyem sem volt elmondani mit terveztem a vásárlás utánra.-nézett rám kétségbeesetten.

-Mégis, hogy szakítottatok? Már ha szabad kérdeznem.-mosolyogtam halványan.

-Hát igazából végül én szakítottam vele. Egy évig együtt voltunk aztán nem sokkal az évforduló után láttam, hogy az egyik cukrászdában egy másik fiúval enyeleg majd meg is csókolták egymást. Egy párnapig még halogattam a szakítást hátha bevallja, hogy megcsalt de nem tette így léptem. Megpróbálta kimagyarázni, hogy nem gondolja komolyan azt a fiút csak nincsen szíve megbántani de hát akkor is rosszul esett amit csinált és megcsalt. Tehát így történt a mi szakításunk.-fejezte be a mesélést mire én bólintottam egyet és kiöntöttem a felforrt vizet mindkettőnknek.

-Sajnálom ha ezzel eltéptem a sebet Hobi.-néztem szemeibe bűnbánóan.

-Ugyan már.-kezdett el sétálni az asztalhoz táljával és pálcikájával együtt.-Ne sajnáld. Egyáltalán nem gondolok rá már. Legalább is nem érzem iránta azt a szerelmet amit egykor. Szerelem volt de nem a legerősebb, hiszen ha teljesen szívből jövő és igazi szerelem lett volna egyikünk sem engedte volna el a másikat és nem szeret bele másba. Nem igaz?-nézett rám szív mosolyával.

-De igazad van Hoseok.-mosolyogtam rá halványan.

-Igaz tudod, hogy nagyon szép a mosolyod? Többet kéne mosolyognod.-kacsintott rám.

-Izé...Ok!-zártam le a témát és tálam fölé hajolva kezdtem el enni hogy még véletlenül se lássa zavarom és az arcom enyhe piros árnyalatát.

***

Másnap reggel hatalmas örömmel keltem fel hiszen végre béke van köztem és Hoseok között, már csak arra kéne megoldást találnom, hogy bejöjjek neki. Nem vallhatok neki akkor szerelmet amikor átadom az ajándékot. Milyen fura már. Egy fiút kedvelek és nem is túlzom el, végül is a szerelemben nincs sem kor sem pedig nem.

-Mi ütött beléd Yoongi? Talán beteg vagy?-kezdte el vizsgálgatni az arcomat Taehyung.

-Dehogy is. Már miért lennék az?-néztem rá értetlenül de mosolyogva.

-Olyan nagyon jó kedved van.-felelte.

-Megesik.kacsintottam.

-Nyugalom van a paradicsomban?-csatlakozott a beszélgetésünkhöz Nam is.

-Bizony!-bólogattam helyeslőn.-Tegnap mindent tisztáztunk Hobi-val. És mint kiderült már nem szereti a csajt.-mosolyogtam.-Már csak valahogy azt kellene elérni, hogy engem kedveljen.

-Azt össze hozza a sors úgy is.-mondta Namjoon.

-Szerintem meg már most kedvel téged.-vigyorgott Tae.

-Na és te ezt honnan veszed?-nézem rá elvont szemöldökkel.

-Megbízható forrásokból.

-Jungkook mondta?-kérdezte Nam.

-Dehogy, csak jó a szemem és látom az igazságot.-indult meg a suliba.

-Hűha, Kim Taehyung a nagy és hatalmas bölcs.

***

-Hát te Hobi?-hallottam meg legmagasabb barátom szájából a mondatott amire kérdőn össze ráncoltam a szemöldökeimet.

Épp a büfében állunk ebédszünetben mivel nincs a  fogunkra való ebéd szóval ezt a megoldást választottuk.

-Sziasztok!-köszönt nekünk, én pedig végre megfordultam.

-Oh, sziasztok!-köszöntem többesszámban hiszen nem volt egyedül, vele volt Jungkook is.

-És válaszolva az előbbi kérdésedre Namjoon, csak erre jártam és benéztem, hogy minden oké-e az én kis tanítványaimmal.-nyújtotta felém jobb kezét és a hajamba vezetve megsimogatta a fejemet.

-Taehyung?-jött a kérdés a drága testnevelés tanárunktól aki amúgy minden egyes adandó alkalommal megkínoz minket kivéve amikor TaeTae nem bírja, de ha Taehyung nincsen az órán akkor csoda, hogy a temetőben nem kötünk ki.

-Nemsokára hallhatod a hangját.-mutattam fel a falon lévő hangszóróra.

-Ezt, hogy érted?-nézett ránk úgy mint aki azt sem tudja melyik dimenzióban van.

-Jó napot hölgyeim és uraim,itt az iskola újság rádió adása!-hallottuk meg Tae barátunk hangját.-Kim Taehyung vagyok a 12. b-ből, igen-igen a magas jóképű és vicces Kim Taehyung. De nem is ez itt a lényeg, igaz? Van egy nagyon izgalmas és jó hírem a számotokra. A következő héten megtartjuk a vallomások hetét. És, hogy mi ez? Minden lány vagy akár fiú a kiszemeltjének ajándékot ad. Az ajándéknak mindenképp kézzel készített sütinek kell lennie vagy pedig csoki bonbonnak amiket becsomagoltok és úgy adjátok át a ti kiválasztottatoknak. Hmm..Nektek, hogy tetszik az ötlet? Nekem személy szerint nagyon. Ajánlom a minél hamarabbi készülődést és jobbnál jobb receptek kipróbálását. Remélem jól fogjátok érezni magatokat. A rá következő héten pedig az újságban olvashattok majd véleményeket és láthattok fotókat.-mondta el utolsó mondatát majd már meg is szűnt a hang.

-Ez nagyon érdekesnek hangzik.-mondta Hobi.

-Tehát ebben mesterkedett, most már értem miért nevetett mostanság annyit meg volt elpörögve.-ingatta meg fejét mosolyogva Jungkook.

-Nem tudom, hogy te milyen Taehyung-ot ismersz de akit mi ismerünk az mindig jó kedvű és hiperaktív.-néztem Jungkook-ra fapofával.

-Ugyan Yoongi lazíts.-karolt át a vállam Hoseok majd bela harapott egyet a szendvicsembe.-Ez nem is rossz.