Dance Lesson!-YOONSEOK-SOPE |BEFEJEZETT|

7.rész

Yoongi szemszög:

-Hát te?-kérdezte apa amikor beléptem a házba.-Hol voltál?-indult meg elém.-Azt kérdeztem, hogy hol voltál egész éjszaka?-kérdezte már kiabálva és elkapta pulóverem nyakát és úgy égette tekintetét az enyémbe.-Csak nem azzal a pasival voltál?-kiabált ismét majd ledobott a földre.

-Apa, te ittál?-kérdeztem. Nem szokott ilyen lenni még ha ideges is bármiért. Biztos vagyok benne, hogy ivott és megrémiszt ez a fajta viselkedés.

-És ha igen mi van?-indult ismét felém.

-Se-semmi...-pattantam fel rögtön.

-Ajánlom is. Meg ne lássak még egy ilyet különben kitagadlak.

-De apa, ő csak anya egyik szomszédja.-mondtam kissé megemelve hangomat.

-Hogy mondod?-nézett felém vérben forgó szemekkel.-Jobb ha mész..-mondta lehunyt szemekkel. Nekem sem kellett kétszer mondani.

Felrohantam a szobámba gyorsan átöltöztem, bepakoltam a mai napra a dolgokat majd már indultam is vissza le, hogy cipőmet felhúzva elinduljak az iskolába. Füleimben kilépve az utcára rögtön betettem a fülhallgatót és elindítottam a zenét és már indultam is. Még az utcánkat sem hagytam el amikor egy kocsi, vagyis Hoseok kocsija megállt mellettem ezzel pedig engem is megállásra késztetve.Fülleimből kivettem a fülhallgatót és felé fordultam.

-Szállj be.-szolt ki nekem a lehúzott ablakon.

-Nem.-feleltem.-Te már nem haza mentél?-néztem rá felvont szemöldökkel.

-Elsőnek elmentem a közeli boltba. És te? Annyira siettél, hogy haza érj most pedig már indulsz is?

-Semmi közöd hozzá.-néztem ridegen szemeibe.

-Gyere elviszlek a suliba.-mosolygott, esküszöm felidegesít.

-Mondtam már, hogy nem. Nem bírod megérteni?

-Miért nem?

-Mert mondjuk tiszta gáz lenne ha egy tanár vinne be a suliba, nem gondolod?-néztem rá fintorogva.

-De hisz csak tánctanár vagyok az is csak pár hónapig.-mondta nyugodt hangon.

-Ok! Akkor is az vagy.-morogtam majd, hogy ne folytassuk a beszélgetést vissza vezettem a fülembe a fülhallgató és tovább indultam.

Esküszöm nem értem. Túl jó. Nem engedhetem közel magamhoz semmiképp, hiszen a tanárom. Attól függetlenül, hogy anyával jóba van velem nem muszáj.

***

-Mielőtt az óra véget érne annyit szeretnék még nektek mondani, hogy megvan a végleges lista a szalagavató keringő táncáról és örömmel látom, hogy Min Yoongi is feliratkozott rá.-mosolyodott el. Pont osztályfőnökink volt az utolsó óránk a mai nap és már alig vártuk, hogy az a rohadt csengő megszólaljon és mehessünk haza.

A múltkori eset óta, hogy Hoseok iskolába akart hozni eltelt két kemény nap. Persze anyánál nem mertem menni, nehogy össze találkozzam vele viszont többször is elakartam menni mivel ott hagytam azokat a fénymásolt papírokat amik biosz órára kellenének. kedves tanárommal szerencsére véletlenül sem találkoztam viszont az a hülye Jungkook tesi tanár sokszor eszembe juttatta  és nem csak testnevelés órán. A-a van, hogy csak random oda jön hozzánk a folyosón és elkezd velünk beszélgetni, jobban mondva TaeHyung-gal.

-Szóval igen, mivel megvan a megfelelő létszám holnap már kezditek is a próbákat. Holnapot pontosítva pedig azt kell mondanom, hogy suli után kell bent maradnia azoknak akik erre jelenetkeztek.-hát ez tényleg nagyszerű dolog...-Most pedig mehettek. Holnap találkozunk. Sziasztok!-köszönt el tőlünk.

-Viszont látásra.-köszöntem el én is ugyan úgy, ahogyan a többiek.

A fiúkkal indultam el haza majd egyszer csak két ismerős nevetésre lettem figyelmes. Hoseok és Jungkook állt a világosabb hajú kocsija mellett és nevettek valamin. TaeTae persze rögtön oda ment köszönni Jungkook-nak így még véletlenül sem tudtam elkerülni azt, hogy Hoseok ne vegyen észre.

-Sziasztok!-köszönt nekünk mosolyogva Hoseok, amit én egy biccentéssel viszonoztam Namjoon pedig egy egyszerű "Heló"-val letudta.

Amíg TaeHyung Jungkookkal beszélgetett addig én csendben álltam ott mint egy fa.

-Vigyelek haza?-hallottam meg Hoseok hangját hátam mögül mire megakartam volna fordulni de amikor realizáltam milyen közel is van hozzám inkább bámultam tovább azt az irányt amit eddig is.

-Nem kell...-mondtam szinte suttogva.-Amúgy sem haza megyek.

-Akkor hova?-kérdezett rá, mire hirtelen azt sem tudtam mit mondjak, így csak jött a legközelebbi válasz ami eszembe jutott.

-Anyához.

-Na az még jobb.-mosolyodott el. Igaz, hogy nem láttam a mosolyát de éreztem, ahogy közben kifújta a levegőt ami megcsikizte füleimet. -Menjünk.-fogta meg karom és közelebb vitt kocsijának ajtajához. -Ahj Yoongi! Térj már magadhoz.-pofoztam meg képzeletben magamat.

-NA!-szóltam rá erélyesebben amire persze a többiek is felénk néztek.

-Valami gond van haver?-kérdezett Namjoon.

-Mondtam, hogy nem kell. Ha azt mondom, hogy nem akkor az nem.-mondtam nyugodtabban és nem válaszolva Nam kérdésre.-Én most elmentem nem várlak meg inkább titeket.-néztem barátaim elé majd elindultam haza.

***

-Megjöttem!-léptem be a házba.

-Na nem tán?-jött a hang a konyhából. Öszinén reménykedtem abban, hogy ha haza érek, úgy mint régen az üres háznak fogok köszönni. Apa ma is ihatott ha itthon van...

-Hát te apa?-kérdeztem halkan mivel rájöttem, hogy ilyenkor kiszámíthatatlan.

-Én? Baj ha itthon vagyok a saját házamban?-jött felém.-Csak nem haza akartad hozni azt a fiúcskát?-nézett végig rajtam lenézően.

-Hogy érted ezt?-húztam össze a szemöldökömet.

-Hagyjuk már ezt a mellé beszélést. Nézd csak mit hozott ma anyád.-dobta elém a földre a lapokat. De hiszem ez a biosz.

-Mi van vele?-kérdeztem hiszen nem értem.

-Ne tedd a hülyét te kis nyomorék buzi. Ha tudtam volna, hogy egy buzi lesz a fiamból simán lemondtam volna rólad és akkor most még barátnőm is lenne.-nézett szemeimbe amiből nekem kezdtek folyni a könnyek. Hogy mondhat ilyet nekem? A saját fiának?

-Apa...

-Ha te nem lennél most is mellettem lenne GulMi. De nincs ugyanis nekem van egy buzi kölyköm.-nevetett fel hitetlenül majd felém indulva taszított egyet mellkasomon és gyomorszájon rúgott.
_______________________________
Sziasztok! Bocsánat, hogy most hoztam részt de így alakult a héten még megpróbálok egyet hozni. Remélem tetszett ha igen jelezzétek és várom a véleményeteket is!❤️