Dance Lesson!-YOONSEOK-SOPE |BEFEJEZETT|

32.rész

Yoongi szemszög:

Reggel anya keltett, hogy készülődjek ugyan is nekem is vele kell mennem a rendőrségre, hogy bizonyítékot is fel tudjunk mutatni az apám tettére. Ahogy felkeltem magam mellé néztem de Hoseokot nem találtam csak egy papír fecnit amire egy üzenetet írt.

„Jó reggelt én Yoongi bongim! Reggel hamar el kellett mennem mivel nekem munka. Olyan édesen aludtál, hogy nem volt szívem felkelteni. Reggeli csókomat viszont elcsentem ^^. Legyen szép napod, este átugrok.

Puszi, Hobi!"

Egyem meg de édes de, mi a fene ez a becenév? Yooni bongi...Ez most komoly?

Amint túl estem ezen a becenevén elkezdtem reggeli rutinomat, elsőnek arcot mostam aztán kávéztam majd felöltöztem amit pedig a fogmosás követett.

Egy fél óra múlva pedig már anya kocsijában ültem és vártam, hogy a rendőrségre érjünk.

-Meg érkeztünk kincsem.-szólalt meg anya és már le is állította az autót.

Kicsit félve lépkedtem szerető anyám mellett hiszen még sosem voltam bent azon a helyen és sosem szerettem volna de úgy látszik elkerülhetetlen ez a dolog az emberek életében.

A portálnál el igazítottak minket, hogy merre menjünk és kit keressünk. Rövid időn belül meg is találtuk az emberünket. Az ajtóján bekopogtunk majd egy szabad után be is léptünk.

Amikor beléptünk anyám elmesélte a dolgot, hogy mi ügyben jöttünk, a 20-30as éveiben járó férfi megkért minket, hogy foglaljunk kint helyet amíg ő elintézi a dolgokat a kihallgatáshoz. Any az egyik folyosón látott egy kávé automatát amihez ő vissza sétált mind kettőnknek egy kávéért. Én természetesen síri csendben vártam a rendőrt. Amikor anyám vissza ért még vártunk egy pár percet majd megjelent a rendőr is.

-Kérem fáradjanak utánam.-mondta majd már el is indult az egyik irányba. Mi gyorsan felpattanva a helyünkről követtük.-Elsőnek a fiatal úrt szeretném meghallgatni.-mondta miközben megállta egy sima fehér lapú ajtó előtt.

Amikor kinyitotta előre engedett majd ő is belépett és bezárta maga után az ajtót.

-Foglalj helye.-mutatott a szék felé.-Ne félj veled nem lesz semmi, te csak elmondod a dolgokat mutatsz nekem bizonyítékot.-mosolyott rám majd ő is helyett foglalt velem szemben.

-A nevem, Min Yoongi.-kezdtem bele majd a rendőr tisztnek is elmondtam a rövid történetemet az édes apámmal majd levéve a felsőmet megmutattam neki a zúzódásaimat és persze az arcomon lévő sebek is elég feltűnőek voltak.

A férfi a mesélésem közben egyszer sem szólalt meg hanem csak figyelmesen hallgatott. Miután én végeztem a beszéddel és a bizonyíték mutogatással feltett egy pár kérdést annak érdekében, hogy igazat mondok, majd pedig utamra engedett és anyám ment be utánam.

Amíg anyámra várakoztam nem tudtam, eldönteni, hogy én voltam-e bent több ideig vagy pedig ő van bent több ideig. Amíg várakoztam írtam Hobninak és a fiúknak, hogy én már kijöttem a kihallgatásról. Válasz egyiküktől sem érkezett, Hoseok valószínűleg órát tart TaeTaeék pedig órán vannak.

Amikor anya kilépett az ajtón rögtön  felálltam és hozzá siettem, mire ő egy nagy ölelésben részesített.

-Minden rendben lesz, most már minden.-simogatta a hátamat miközben erősebben szorított magához.

Anya elmesélte, hogy a rendőr úr miket mesélt apámról, őszintén sosem gondoltam, hogy képes lenne ilyenekre. Amint végeztünk elmentünk anyával bevásárolni majd haza vettük az irányt. Mivel szóltam anyának, hogy a srácok átjönnek suli után Hoseok pedig este ezért el is kezdett főzni. Én nekem pedig jobb dolgom nem volt beálltam neki segíteni. 

Most nem ragadtunk le az ázsiai konyhánál hanem csináltunk spagettit és ha esetleg valaki nem szeretné majd a társaságból lesz neki a tegnapi rámenből.

Éppen, hogy kész lettünk a főzőcskézéssel már csengettek is az ajtón én pedig szélsebesen rohantam ki a konyhából és nyitottam ajtót. Nem csodálkoztam amikor az ajtóban legjobb barátaimat találtam meg.

-Sziaztok! Örülök, hogy látlak titeket.-mosolyogtam rájuk majd elálltam az ajtóból, hogy be tudjanak jönni.

-Hát haver nem tudom, hogy mit csinál veled ez a Hoseok tanár de olyan jó hatással van rád.-veregette meg a vállamat Namjoon miközben a kabátját hámozta lefele magáról.

-Jó újra látni te törpe.-vont ölelésbe Taehyung. Lazán viszonoztam ölelését majd elváltunk egymástól és feleszmélni sem volt időm ugyanis egy kisebb csapódást éreztem meg a mellkasomon.

Ahogy a földre néztem elnevettem magam. Egy egész táskányi chips volt benne.

-Nem kellett volna.-néztem rájuk.-De azért köszönöm, majd elfogyasztjuk egy film táraságában de elsőnek együnk. Én csináltam anyával.-vigyorogtam rájuk.

-Azért remélem, hogy a legjobb barátaidat nem megmérgezni akarod.-nevetett fel Nam.

-Eszem ágában sincsen.-forgattam meg a fejem.

-Én azért megvárnám amíg te bele eszel.-sétált el mellettem TaeTae azokkal a nagy nyurga lábaival.

-Naa, álljatok le a sértegetésekkel, ismétlem, hogy anyával csináltam. Bolondok.-mondtam el a magamét majd már le is ültem a megterített asztalhoz.

Anya is velünk ebédelt így evés közben mindent elmeséltünk a fiúknak akik próbáltak segíteni minden egyes szavukkal, tudom, hogy őszintén gondolják szavaikat és, hogy minden áron segíteni fognak abban, hogy minél könnyebben felejtsem el a rossz emlékeimet és ez borzasztó jól esik. Ők a legjobb a barátaim és nem az a fajta legjobb barát akikkel csak addig tart a barátság amíg le nem ballagunk, nem! Ez egy életre szóló legjobb barátság.

__________________________
Sziasztok!❤️
A héten azért lett hamar kirakva rész mivel a héten nem lesz alkalmam gép elé ülni mivel nem leszek itthon szóval időm sem lenne. Jövő heten lesz újabb rész addig is remélem tetszik nektek a rész és köszönöm, hogy olvassátok a történetet. ❤️ Pihenjetek sokat az őszi szünetben^^