❊𝐻𝑜𝑛𝑒𝑦 - 𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑐ℎ𝑎𝑛❊

4

Másnap szintén izgatottan kelt a fiatalabb. Tegnap már beszélt Channel, és ezt mindenképp el akarta újságolni Beomgyunak. Gyorsan szedte lábait az aszfalton, hogy beérjen az iskolába. Mikor már a kapu előtt volt, nagy sebességgel legjobb barátja csapódott belé, úgy, hogy elestek a betonon.

- Szállj már le rólam! - ütögette meg Beomgyu vállát Inie, a másik pedig nevetve mászott le róla.

- Engedd el magad Jeongin. Mindig olyan visszahúzódó vagy.

- Te meg hangos. És nyomulós. Szerintem jól kiegészítjük egymást - mondta, majd magukat leporolva, mosolyogva sétáltak be az iskolába.

Az órák gyorsan elteltek. Ebédszünet következett, a két fiú pedig éhesen ment le az ebédlőbe. Leültek egy tetszőleges asztalhoz, a csodálatos menzás kaját kihozták.

- Képzeld - kezdett bele a mesélésbe Jeongin - tegnap beszéltem Channel.

- Ki az a Chan? Várj! A kávézós srác? Akit lerajzoltál? - kérdezte kikerekedett szemekkel.

- Igen. Channek hívják. 21 éves - mesélte - zenét ír. Két barátjával. Tudod Changbinnal, meg egy másik sráccal. De jelenleg nincs munkája - konyultak le ajkai - de nagyon kedves. És vicces is. Éés... Meg van a száma - lóbálta meg telefonját.

- Írj rá! Most! Légysziiiii - kérlelte.

- Nem. Mit írnék neki? Az se biztos hogy akar velem beszélni. Boztos van jobb dolga is.

- Akkor... Nem tudom. Találkoztok ma? - kérdezte Beomgyu.

- Szerintem igen. Nem mondta, hogy nem jön. De nem tudom. Nem beszéltünk erről.

- Akkor írj rá emiatt! - lelkesedett be barátja.

- Jhaj. Az meg túl nyomulósnak tűnik - sóhajtott - Mindegy. Majd találkozunk gondolom.

Ezután a maradék pár óra nem volt hooszú, és Jeongin sikeresen átvészelte őket. Ma Yeonjunék nem csináltak vele semmit. Ez fura. Gondolta Jeongin. Odabattyogott a kávézóhoz, és mikor benyitott egy kis csengő jelezte megérkeztét. Nem nagyon volt senki, így megint leült a sarokba. És rajzolni kezdett... De megint nem volt ihlete. Mintha azzal hogy lerajzolta az idősebbet már semmi mást nem tudna rajzolni. Csak őt. Eltelt öt perc. Jeongin lapja üres, és Chan sem jött még. A fiatalabb lóbálta lábát a szék alatt a levegőben, de ez sem kötötte le figyelmét. Tíz perc. Semmi, és senki. Felix és Seungmin a pultnál beszélgettek, Minho pedig a telefonját nyomkodta. Egyszer csak Seungmin odasétált asztalához, és leült.

- Kérsz valamit? - kérdezte, mire a fiatalabb csak megrázta a fejét - Oké. Kit vársz?

- Mi? Nem várok senkit! - kezdett el ellenkezni.

- Ugyan Inie. Tudom hogy Chant várod. Láttam hogy tegnap beszélgettetek. És tegnap előtt pedig lerajzoltad.

- Jó... Hát reméltem hogy eljön. De nem tudom. Itt szokott már lenni ilyenkor.

- Hát nem jött még ma. De mond csak Inie. Tetszik a srác? - kérdezte Seungmin, Jeongin pedig meglepődve fogatta a kérdést.

- Ezt miből gondolod?

- Senkiről sem meséltél még ilyen lelkesen. Még Beomgyuról se. Sőt még nála is lelkesebben beszélsz róla.

- Tényleg?

- Igen. Azt javaslom először ismerd meg. Kedvesnek tűnik, meg minden, de akkor is. Ismerjétek meg egymást.

- Én is így gondoltam. De nagyon rendesnek tűnik. És vicces is - mondta Jeongin..

- Látnád magad. Megint tisztára csillog a szemed. Tág a pupillád. Nagyon - nevetett Seungmin.

- Pedig csak pár napja ismerem - motyogta Jeongin - ez lehetséges?

- Persze. Létezik szerelem első látásra.

- Állj! Nem hiszem hogy szerelmes vagyok. Csak tetszik. De egyfolytában rá gondolok. És hogy mennyire le akarom még egyszer rajzolni. És a hangja nagyon megnyugtató. Hallani akarom. Olyan a hangja mint amire jól el lehet aludni - mesélte Inie. Csillogó szemekkel.

- Na de én megyek - pillantott oldalra Seungmin - Jött egy vevő - indult meg egy kicsit hosszabb szőke hajú nagyon helyes fiú felé. Legalább is Seungmin így gondolta.

Jeongin pedig elővette a telefonját, és úgy döntött rá ír az idősebbre.

JEONGIN
Umm Szia!
Jeongin vagyok. Bocsi hogy zavarlak.
Cdak izé... Jössz ma a kávézóba?

CHAN
Szia Inie!
Ijj elfelejtettem szólni, bocsánat.
Nem megyek, mert állás interjún voltam.

JEONGIN
És hogy ment ??

CHAN
Jól, megkaptam a munkát. Legalább mostmár nem fogok éhen halni ^_^

JEONGIN
Örülök
Mikor kezdesz?

CHAN
Már holnap

JEONGIN
Az jó. De most mennem kell.
Puszi Chanie!

CHAN
Szia!
puszi

Jeongin tudta hogy volt bátorsága leírni azt a szót, amivel anyukájától és Beomgyutól szokott elköszönni. De amint látta hogy az idősebb is vissza írta, szíve egyre gyorsabban kezdett verni. Gyorsan össze pakolt.

- Szia Seungmin! Megyek - köszönt el.

- Na beszéltél a hercegeddel?

- Igen - mondta Jeongin pirulva - De most megyek. Haza megyek anyához - mondta és már távozott is.

Gyorsan megtette a házuk és a kávézó közti utat, majd a lépcsőházban felszaladva zárta ki kukcsával az ajtót.

- Anya! Itthon vagy? - szólongatta.

- Inie! - jött ki a nő hatalmas mosollyal a konyhából - Milyen volt a napod?

- Nem történt semmi érdekes - felelte hanyagul.

- Naaa - nyagatta anyja - mi történt?

- Tudod hogy járok egy kávézóba. Ott tegnap előtt találkoztam egy fiúval.

- Legalább helyes? - lelkesedett be anyukája.

- Persze. Le is rajzoltam majd megmutatom. Tegnap is találkoztunk. Tök jót beszélgettünk. Csak az a baj, hogy ma nem volt ott - konyultak le ajkai.

- Jaj kicsim, biztos valami dolga volt - simogatta meg édesanyja.

- Igen. Ráírtam és mondta hogy állásinterjún volt. Azért nem volt ott.

- Állásinterjú? - kérdezett rá anyukája - Hány éves ez a fiú?

- Hát... 21 - motyogta - De nem rossz szándékú! Zenét ír ! Majd azt mondta mutat nekem párat ha akarom. És azt is mondta hogy nagyon szépen rajzolok.

- Rendben kisfiam. Én nem tiltalak el semmitől. Csak arra kérlek hogy vigyázz magadra. És ha eljön az ideje mutasd be a fiút.

- Rendben anya - bújt a nő karjai közé a fiú, majd beszívta illatát. Biztonságban érezte magát anyja karjai közt.