❊𝐻𝑜𝑛𝑒𝑦 - 𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑐ℎ𝑎𝑛❊

3

Gyorsan eltelt a nap. Jeongin epekedve várta a délutánt, hogy újra beülhessen kedvenc kávézójába, és találkozzon a szőke hajú fiúval.

- Jeongin! Még meg se mutattad a srácot! - kiáltott fel Beomgyu, lelkesen.

- Oo persze. Egy pillanat - kezdte el keresni a rajzot Jeongin a táskájában, majd mosolyogva mutatta fel barátjának - nézd. Ugye milyen helyes?

- Persze! Nagyon - helyeselt az idősebb is - de Yeonjunt nem körözi le - kacsintott.

- Hahaha - forgatta szemeit Jeongin.

- Oo Inie ő a kis szerelmed? - mutatott a hirtelen ott termő Yeonjun a képre - Hmmm nem rossz. De úgy se kellenél neki - mondta majd elhagyta a két fiú magán szféráját.

- Ne hallgass rá Jeongin - borzolta össze a haját barátja - Majd ma elnész a kávézóba, és találkoztok. És elmeséled elejétől a végéig.

- Rendben - mondta Jeongin, és már fel is kapta cuccait, és Beomgyu val együtt elhagyták az iskola épületét. Ahogy odaértek a kávézó elé, Jeongint elkapta az izgalom. Vajon itt lesz? És hq itt lesz beszélünk majd? Tetszeni fogok neki? - tette fel a kérdéseket magában ahogy az ajtó elé értek. Benézett rajta, és az isősebb fiú az asztalnál ült két másik srác társaságában - Itt van. De nincs egyedül.

- Jaj Jeongin seperc alatt leveszed a lábáról, és akkor ott hagyja azt a két tökfilkót - mondta barátja - Nem ölellek meg nehogy a pasid féltékwny legyen. Puszi! - integetett, s átszaladt az úton, amit az arra járó kocsik hangos dudálással díjaztak. Elérkezett az igazság pillanata. Jeongin beléoett a kávézóba. Szokásos helyére ült le, a szőke fiú pedig múltkori asztalnál foglalt helyet két társa társaságában. Jeongin ismerte az egyik srácot. Seo Changbin, Felix barátja. Az előbb említett szeplős fiú kikiabált a pult mögül Jeonginnak, mire minden szem rá szegeződött.

- Szia Inie! A szokásos? - kiáltotta. Minden jelen lévő felé fordult, s Jeongin pont annyira volt ettől zavarban, hofy még egy kósza bólintást el tudott ejteni mielőtt lehajtotta volna fejét. E mozdulat közben tekintete össze akadt a vele szemben ülő szőke fiúéval. Az idősebb elmosolyodott, Inie pedig szégyenlősen a padlót kezdte pásztázni. Eleve zavarban volt, hogy egy ilyen helyes fiú rá mosolygott, de a tegnapi nap történései miatt még jobban. Csak akkor emelte fel fejét, amikor Felix kihozta kávéját, majd Changbinék asztalához lépkedett, s egy szerelmes csókot váltottak egymással. Jeongin elpirult a két fiú ajkainak egyesülése láttán, hisz még olyan kis ártatlan volt. Még nem volt egy barátja sem, csókolózni se csókolózott még, így természetes hogy zavarba jött magától a gondolattól is. A harmadik fiú egy kissé alacsonyabb mókus arcú fiú volt. Még sosem látta itt ezelőtt, de ahogy végig nézett a dolgozók társaságán ők sem. Seungmint nem igazán izgatta a fiú jelenléte, viszont Minhot annál inkább. Egyfolytába a fiút nézte, ahogy Changbinnal osztott fülhallgatóval egyszerre mozgatják fejüket a ritmusra. A szőke hajú pedig őket nézte. Jeonginnak össze állt a kép. A három fiú valószínűleg egy bandát alkot. A szőke tegnap a telefonján a számon dolgozhatott, most pedig a másik két srác véleményt formál az elkészült alkotásról. Changbin egyszer csak felállt az asztaltól és a pulthoz sétált hogy édesen elcsevegjen szerelmével. Ezt a pillanatot kihasználva Minho huppant le  a mókus arcú fiúval szemben lévő székbe, és Minho vad flörtölésbe kezdve próbálta meg elcsábítani a kiszemeltjét.
A harmadik fiú pedig csak ült es nézett. Jeongin pedig őt nézte.  Egyszer csak össze akadt tekintetük, mire az idősebb felállt az asztaltól, és leült Jeonginnal szemben.

- Szia. Remélem nem baj hogy ide ültem. De egyszerűen fájdalmas volt Jisung és Minho flörtölését hallgatni - mondta egy szuszra.

- Semmi gond nem zavarsz - válaszolt szűkszavúan Jeongin bár belül majd szézrobbant a boldogságtól hogy a szőkével beszélhet.

- Most hogy hogy nem rajzolsz? Szívesen állok modellt neked - mosolygott rá mire Inie elpirult - Jaj de faragatlan vagyok. Be se mutatkoztam. Chan vagyok. Vagyis Chris. De Chan a koreai nevem, hgyanis Ausztráliában születtem.

- Én Jeongin vagyok. Yang Jeongin - mutatkozott be a fiatalabb - Amúgy jól sejtem hogy zenét írtok? - kérdezett rá egyből ami meglepte a Chant.

- Igen. Honnan tudtad?

- Hát nem tudom. Úgy nézett ki - nevette el magát Jeongin, mire Chan úgy érezte megolvadta a szíve.

- Okos vagy. És te mit csinálsz? A rajzoláson kívül - kérdezte Chan.

- Nagyin semmit. Iskolába járok. Most vagyok végzős. Februárban leszek 18.

- Az mindjárt itt van - gondolkozott el Chan - és nem félsz tőle?

- A nagykorúságtól? Kicsit. De anyu azt mondta bármeddig vele lakhatok, ő nem üldöz el semmiért sem - kuncogott fel a fiatalabb ahogy édesanyjára gondolt - és te mit csinálsz?

- Hát én már nem járok iskolába. 21 éves vagyok. Jelenleg a bandán dolgozunk a srácokkal, de ebből nem tudunk megélni. Jisung tavaly végezte el a sulit, de van munkája. Changbin, de őt biztos ismered, ő már két éve végzett, és neki is van munkája. Nekem meg nincs ezért kellene keresni valami melót - mondta Chan. Elcsendesedett a kávézó. A Changlix páros egy fotelben ültek egymást ölelve, Seungmin valamit olvasott, Minho és Jisung pedig.... Csak nézték egymást.

- Nekem mindig azt mondták, hogy rapperekkel jó csókolózni. Kipróbálhatom? - nézett perverzen Minho Jisungra, mire Chan hányást színlelve adta a világ tudtára a bók bénaságát, ezzel Jeongint megnevettetve. Jisung csak pirulva kicsit vállba ütötte Minhot, mire elnevette magát, s tovább folytatták a beszélgetést.

- Fuj. Ez aztán béna volt - nevetett fel Chan. Jeongin csak kínosan bólogatott, ő ugyanis rendesen zavarba jött Minho Jisungnak feltett kérdésétől - Amúgy rendesnek tűnsz. Megadod a számod? - kérdezte Chan. A fiatalabb mosolyogva bólintott, s kivette kezéből a telefonját, hogy beírja számát.

- Kész - nézett fel csillogó szemekkel a készülékből Jeongin - csörgess meg, hogy én is el tudjalak menteni.

Csörr csörr

- Ez a számom - mondta Chan de Jeongin telefonja újra megszólalt.

- Szia anya - vette fel a fiatalabb, mi miatt Chan megnyugodott, hogy a fiatalabbat nem valami srác keresi - Jaj bocsánat így elszaladt az idő? Igen a kávézóban voltam. Mint mindig. Megyek haza puszi! - az utolsó szó hallatán az idősebb szemei kikerekedtek. Szerette volna ha egyszer neki is ezt mondja a fiatalabb - Mennem kell Channie. Majd beszélünk. Szia! - szaladt kia kávézóból Chan pedig megbabonázva nézett utána.

- Puszi... - motyogta, mqjd megrázta a fejét, és visszament barátai asztalához, akik eközben elszakadtak kiszemeltjeiktől, vagy párjaiktól. És újra a dalokra kezdtek koncentrálni.