❊𝐻𝑜𝑛𝑒𝑦 - 𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑐ℎ𝑎𝑛❊

11

Végül Jeongin eljött a kávézóból. Már szinte este volt, amikor hazafelé kezdett sétálni, így ő is félt, hogy valaki beleköt. Így próbált mindig kivilágított utakon sétálni. Már kevés aitó járt az utakon. Nem tudta hány óra lehet, a jávézóból is úgy kellett elzavarni záráskor. Sapkáját jobban fejére húzta, kezét a zsebébe dugva lépkedett hazafelé, amikor is neki ment egy vállnak. Az ütközés következtében a földre esett, és csukott szemmel várta a dorgáló kötekedő szavakat. De nem történt semmi. Félve nyitotta ki szemeit, remélve, hogy a "támadója" nem épp felette támaszkodik pszichopata vigyorral. De nem így történt. Felült és meglátott egy fiút, aki ugyanúgy össze húzta magát, és szinte rettegve nézett Jeonginra. De amikor Jeongin rámosolygott, meglágyult a tekintete.

- Öhm bocsi hogy eltaroltalak - szólalt meg a srác, majd el kezdett feltápászkodni.

- Semmi baj. Figyelmetlen voltam - mondta Inie, félve.

- Izé látom rajtad hogy félsz, de légyszi ne, én is az a fajta vagyok aki másoktól fél. Nem akitől félnek.

- Huh... Oki megnyugodtam - sóhajtott Jeongin - Amúgy... Miért sétálsz itt ilyen későn.

- Hát... Kizártam magam. Holnap új iskolába megyek, és a szüleim csak délután fognak haza érni, és kizártam magam.

- Öhm... Melyik suliba fogsz járni? - kérdezte. Hátha egy új baráttal gyarapszik.

- A ***amelyikbe Jeongin jár***.

- Én is oda járok! - mosolyodott el Jeongin - Ha oda jössz rossz ember nem lehetsz. Tudod mit? Gyere velem haza! Befogadlak éjszakára.

- D-de... Nem kell. Alszok valahol az utcán. Ezt nem kérhetem tőled. Nem is ismersz...

- Nem tűnaz rossz embernek. Ha rossz lennél, nem akarnád visszautasítani az ajánlatom.... - motyogta Jeongin a földet kémlelve.

- R-rendben - mondta a másik fiú - De ha már nálatok fogok lakni egy éjszakára, be kéne mutatkoznunk. Mrg amúgy is ismerni fogjuk utána is egymást.

- Jó... Jeongin vagyok.

- Én Xion - hajolt meg.

- Öhm hyung?

- Szerintem igen... Valószínűleg idősebb vagyok.

-  Rendben  hyung - mondta Jeongin és befordultak a következő utcába - remélem anyu nem lesz mérges.

- Miattam?

- Nem! A legjobb barátom is sokszor nálunk alszik. Csak azért mert későn értem haza. Amúgy. ... A te szüleid hogy hogy elutaztak?

- Hát.... Nem igazán vagyunk jóban....

- Jaj! Nem kell beszélned róla, ha nem akarsz - aggodalmaskodott a fiatalabb.

- Semmi baj, nem nagy ügy - nevetett kínosan Xion - De ígérd meg hogy nem ítélsz el az oka miatt.

- Kívánvsian hallgatlak hyung - mkndta Jeongin majd előkereste a kulcsát.

- Az a helyzet... Hogy meleg vagyok.

- Ezzel nincs semmi gond - mosolygott rá - Szerintem rólam is elég egyértelmű.

- öo.. Hát én azt hittem hetero vagy...

- Ja! Lehet csak a kabát miatt. A szobám rózsaszín. Meg babakék. Ha elsőre látnád azt hinnéd lány szoba. Kényelmetlen ez így neked? Hogy én is m-meleg vagyok.

- Jaj dehogy. Tulajdonképpen azért vesztem össze a szüleimmel, mert lette egy barátom.

- Tényleg? És helyes?

- Persze. És nagyon dögös. De titokban imádni való, és ez tetszett meg benne annyira - ábrándozott Xion - és veled mi a helyzet?

- Bonyolult - nyitott be az ajtón - majd elmesélem. De először még túl kell élnünk anyu dorgálását - mondta és bementek  a lakásba.

- Inie! Megjöttél? - lépett ki anyja mosolygósan a konyhából - Te nem Beomgyu vagy... - utalt Xionra.

- Elnézést hogy ilyen váratlanul érkeztem meg - harapdálta a száját, de  a fiatalabb átvette a szót.

- Anya, ne akadj ki kérlek. Az utcán találkoztunk, és kiderült hogy kizárta magát. Egy suliba fogunk járni, holnap jön az osztályunkba először. Nem hazudik, még az ofő nevét is tudja! Anya kérlek, nem hagyhattam ott a hidegben - könyörgött Inie.

- Rendben. Érezd otthon magad kedves...

- Xion.

-Igen. Xion. Használj bármit nyugodtan, kérdezhetsz bármit, nem harapok.

A két fiú elfoglalta Jeongin szobáját, ami tényleg elég lányos volt. Rózsaszín falak, kék párnák, és aranyos képek a falon. Faliújságin Got7 tagokról képek, Jaebumról nagy többségben.

- Na akkor - csukta be az ajtót maga után az idősebb , majd Jeonginnal szemben, törökülésben helyezkedett el - mesélsz nekem a srácról? - csillantak fel szemei.

- Hát - pirult el Jeongin - Egy kávézóban ismerkedtünk meg.

- Várj! Fogafok hogy letörölte e tejszínhabot a szádról - mondta, Inie feje pedig egyre sötétebb árnyalatokat kezdett felvenni.

- Nyertél... Aztán kiderült hogy ő az angol tanátom. Ja igen, akkor fogsz vele találkozni - nevetett - Aztán járok hozzá külön órákra. Ma volt az első. De olyan fura volt. Alig beszéltünk, aztán pedig elküldött.

- És miért? - konyultak le ajkai.

- N-nem tudom. Egyszer csak valami koppant az asztalban. És felszisszent. Én segíteni akartam, de nem engedte. Azt mondta beverte a lábát. Azt be tudtuk volna borogatni. De az asztal közelébe se engedett. Talán rejteget valamit az asztal alatt?

- Ezt vele kell megbeszélned... De ki a legjobb barátod?

- Ja! Beomgyu gyerekkorom óta a legjobb barátom. Tehát bocsi de csak másosik lehetsz.

- Semmi baj. Nekem is van legjobb barátom tehát kvittek vagyunk - nevetett fel Xion.

- Jaj ne! Beomgyu! Nem hívtam fel! - kezdte el kétségbe esetten tárcsázni legjobb barátja számát, majd várta amíg kicsöng - Szia!

- Szia! - köszönt vissza.

- Milyen volt Yeonjunnal?

- Öhm semmi... - sóhajtott szaggatottan - csak megkért hogy korrepetáljam - mondta megjátszottan de ez a kisebbnek nem tűnt fel.

- Az tök jó! Legalább többet lehetsz vele! Kitudja a végén tényleg beléd szeret.

- Jó lenne - álmodozott - Álmos vagyok. Szerintem megyek aludni. Holnap találkozunk. Puszi - mondta és már ki is nyomta, mielőtt Jeongin bármit is válaszhatott volna.

- Ez fura. Mindig vidám. Ez nem vall rá. Biztos valami baja van - gondolkodott.

- Nem lehet hogy Yeonjun miatt ilyen?

- De hisz korrepetálja! Több időt lesznek együtt.

- De lehet, hogy Beomgyu többet akart ennél. Lehet hogy túl gondolta.

- Lehet. Hajlamos rá - moytogta Inie majd végig nyúlt az ágyon.

- Szép dolog is a barátság - motyogta mosolyogva Xion, és barátjára gondolt, majd ő is a barna hajú mellé feküdt.

La di da La di da da La di da di da
_minali_ajaebi_