Jeongin már reggel idegesen a szobájában rója a köröket. Már felvette ingjét, most éppen a nadrágját keresi.
- Anya, hol van a nadrágom? Tudod, a fekrte ünneplő - kérdezte nyugtalanul.
- Itt van kicsim, kivasaltam az este - nyújtotta át neki a ruhadarabot.
- Köszi anya - mondta, majd belebújt a nadrágba. Ekkor a csengő hangja hallatszott, és anyja el is ment kinyitni az ajtót.
- Megjöttem! - kiabált be Chan a házba ahol elég nagy káosz uralkodott.
- Fürdő! - kiabált vissza Jeongin, Chan pedig arra felé vette az irányt - Megfésülködök, rakok egy kis alapozót, átnézem a cuccaimat, még pár kö- mondta volna tovább de Chan suembe fordította magával, és össze érintette ajkaikat.
- Túl aggódod - mosolygott rá, mikor elváltak - Az elmúlt egy hónapban végig tanultál, az nem létezik, hogy ne sikerüljön jól. Ha meg nem lesz tökéletes? Nagy cucc, az a lényeg, hogy a rajz jól sikerüljön. Ahhoz van tehetséged, meg abból is egy csomót gyakoroltál, és az elméleti részt is megtanultad. Tehát nyugodj meg - borzolta volna össze a haját, de rájött Chan hogy akkor még idegesebb lenne a fiatalabb, tehát inkább csak arcára simított.
Jeongin felkente magára a kellő alapozót, megfésülködött, és átnézte, hogy mindent visz e.
- Basszus, a nyakkendő! - kilátott fel és elrohant a szobájába érte - Nem tudom megkötni... - motyogta maga elé, Chan pedig egyből elé sietett.
- Majd én - szólt lágyan, és feladta szerelmére a ruha darabot - Ügyesen - adott egy puszit homlokára, majd kikísérte Jeongint az ajtón. Édesanyja is könnyes szemekkel integetett utána, Chan pedig elment előkészülni a megbeszélt esti bulira.
Jeongin szinte rohant az iskola felé. Nem volt késésben, de feszültség levezetésnek jó volt. De viszont mikor megérkezett az épület elé, ahova még nem lehetett bemenni, mindenki rá emelte tekintetét. Sokan gúnyosan néztek rá, volt aki csak a szemét forgatta, és voltak páran, akik tudták hogy mi a helyzet. De Jeonginnak fogalma se volt róla.
- Könnyű úgy kitűnőnek lenni ha benyalod magad a tanárnál - kiáltott valaki a tömegből, és ezt hangos röhögés követte a többi diák felől.
- Hányszor feküdtél le vele, hogy ötös maradj a nulla angol tudásoddal?
- Feküdj le az érettségiztetőkkel is, tuti átmész jelessel.
- Miért nem érettségizel angolból is, lesz aki hátulról támogat, ha érted mire gondolok - ilyen csúfságokat vágtak Inie fejéhez, aki már azon volt, hogy elsírja megát, de valaki elé állt.
- Be lehet fogni - kiáltotta a Jeongin előtt álló Yeonjun - Nem tudtok semmit a kapcsolatukról, majd akkor szekáljátok szerencsétlent, ha ti nem csináltatok még semmi helytelent.
- Miért véded ennyire, talán négyesben nyomjátok Beomgyuval együtt? - ez volt az a pillanat amikor a cérna elszakadt Yeonjunnál, és ütni kezdte a beszóló fiút.
- Hé Yeonjun gyere onnnan - húzta el Beomgyu - Ne most idegesítsd fel magad, még van egy érettségid - mosolygott rá párja és puszit nyomott az orra hegyére.
Délután felé mindenki kijött az épületből. A ballagás még hátra van, így nem kell most elbúcsúzni az iskolától, de azért rossz, hogy többet nem jönnek ide vissza tanulás céljából.
Chan már itt állt az épület előtt, és párja amint meglátta őt a karjaiba vetette magát.
- Chanie! - mondta majd szorosan megölelte őt.
- Szia kis manó. Na hogy ment? - érdeklődött.
- Hát, mindenre írtam valamit, maximum nem jó - vonta meg a vállát - A rajz szerintem jó lett. De még náluk van így nem tudom megmutatni - biggyesztette le ajkait.
- Semmi baj, majd máskor megnézzük - simogatta meg buksiját - A többiek nem bántottak?
- Reggel beszóltak elég sokan. De Yeonjun megvédett - mosolygott az illetőre.
- Alap kölyök - borzolta össze a kisebb haját.
- Na, de menjünk, Felixék már biztos ott vannak - mondta Chan és elindultak. Ő fogta Jeongin kezét, Yeonjun Beomgyut cipelte, Soobin egyedül bandukolt, Xion pedig párjának próbálta elmagyarázni, hogy hova kéne jönni.
Oda értek az egész éjszakára kibérelt étterem elé. Felix és Changbin már ott voltak, Seungmin és Hyunjin épp most érkezett meg.
- Sziasztok! - rohant be az egész társaság egy hangos kiáltással ezzel a lelket is kiijesztve Felixből, aki a földre esett. Jeongin meg volt annyira eszénél, hogy fogta magát, és ráugrott a földön fetrengő bartájára.
- Jeongin, szállj le rólam - lökte le magáról Lix a fiatalabbat.
- Nem hiszem el hogy sehova se vagy képes oda találni, komolyan - szentségelt Xion még a telefonba - Jaaa itt vagy? Egy pillanat, és kimegyek - nyomta ki a hívást majd kiment barátjáért az épület elé. Pár perc múlva Jisung és Minho is megérkezett.
Telt az idő, már elfogyasztották az ételeket, és most jelenleg régi emlékeket mesélnek egymásnak.
- Uu emlékszetek, amikor Jeongin kilencedikben bele esett a tóba? - röhögött szinte sírva már Yeonjun.
- Te löktél bele - komorodott el Jeongin. A levegő megfeszült köztül, de Yeonjun megpróbálta oldani a hangulatot.
- Oh..... Bocsánat. Az összes régi szekálásért - mosolyodott el kínosan.
- Ugyan, rgéen volt - legyintett Inie ezzel megbocsájtva az összes régebbi eseményt.
- És Chan mit fogsz magaddal kezdeni most hogy nincs munkád? - tette fel a kérdést Hyunjin.
- Nem tudom - vonta meg a vállát - Lehet hogy elmegyek abba az étterembe ahol Changbin van.
- Na nem.! - horkant fel Inie - Mármint... Nem engedem, hogy tini csajok csorgassák a nyálukat a szexi öltönyös látványodra - fonta össze maga előtt karjait.
- Nyugi Inie, velem is ez van - vont vállat Lix.
- Jól van, Changbin kordában tart akkor engedélyezem - mosolyodott el Chan pedig nevetve magához húzta őt és apró puszit nyomott mézédes ajkaira.
2
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
