❊𝐻𝑜𝑛𝑒𝑦 - 𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑐ℎ𝑎𝑛❊

12

Jeongin, és Xion ahogy az iskola elé értek, megtorpantak. Ugyanis egy furcsán, dühösen néző Beomgyuval találták szembe magukat. Jeongin behúzta a nyakát, Xion meg csak értetlenül bámult, hiszen nem tudta hogy mi miatt álltak meg. De aztán mikor meglátta a feléjük közeledő kossé fújtató Beomgyut, leesett neki a dolog.

- Yang Jeongin! Mégis ki ez a srác? - vonta kérdőre.

- Hyung , ő itt az új osztálytársunk - húzta ki magát büszkén.

- És mégis honnan ismered?

- Öhm... Hazafelé összeütköztünk, és kiderült, hogy mától ide jár. És mondta, hogy kizárta magát, én pedig voltam olyan kedves hogy tiltakozása ellenére befogadtam.

- Inie, nem fogadhatsz be egy idegent! Ki tudja ki is valójában! Nem is ismered!

- Ugyanezt mondtam neki - sóhajtott Xion, majd lejjebb húzta pulcsija ujját.

- Rendben. Megengedem hogy velünk legyél. De azért még szemmel tartalak - mutatott két ujjal sajátjára, majd Xion szemeire.

Chan a szemközti fal mellől nézte végig a jelenetet. A beszélgetést akármennyire is akarta nem hallhatta. Csak azt látta, hogy egy teljesen ksmeretlen fiú állt szerelme mellett. És ez nem jó érzéssel töltötte el. Eszébe jutott az este. Mikor megkapta Inie üzeneteit bűntudat marta bensőjét. De nem mert neki vissza írni. Személyesen akart bocsánatot kérni a fiútól. Viszont péntek révén nem volt órájuk. Így a folyosón kell majd valahol észrevétlenül elkapnia. A három fiú viszont kikerült a látóköréből, így ő is befelé indult.

- Beomgyu! Mi van Yeonjunnal? Mikor korrepetálod? - kérdezte kíváncsian Inie.

- A-azt nem tudom - sóhajtott - Azt m-mondta hogy amikor ő akarja... T-tehát mindig készen kell rá állnom - motyogta egy hangúan. Nyoma sem volt már a kezdeti lelkes hangvételnek, amit a fiú mindig alkalmazott  , mikor kiszemeltjéről volt szó - De örülök hogy k-korrepetálhatom. Legalább közelebb kerülhetek hozzá. Vagy mi. Channel mi a helyzet?

- Hát... Nem túl sok. Nagyjából tíz perc volt a külön óra. Aztán valami koppant, és azt mondta hogy most jobb lenne ha elmennék. De én segíteni akartam! De oda se engedett az asztalhoz - mondta, Beomgyun pedig egy perverz vigyor futott át. Sejtette, barátja ártatlanságából, hogy mi történhetett. De azért még rákérdezett a dologra.

- Mit mondtál neki előtte?

- Esetleg megbánthattam volna? De nem mondtam semmi olyat! Csak mondta hogy volt a magyaroknál, és hogy étkezéseknél mindig jól megtömték. Én pedig mondtam, hogy engem még sosem tömtek meg - motyogta - de aztán ő meg mondta hogy majd egyszer hoz kaját és megtöm. Ezzel most mi a baj? - kérdezte Inie, de Beomhyu éa Xion hangosan elröhögték magukat. Ők értették a helyzetet - Naa hyungok! Olyan gonoszak vagytok! - rakta maga előtt keresztbe a kezeit, és lehajtotta a fejét.

- Miért vagy ilyen aranyos? - kérdezte nevetve Beomgyu, majd magához ölelte a fiatalabbat, és össze borzolta a haját. Xion ezt furcsállotta. Ő és a legjobb barátja nem ennyire közvetlenek. Ez baj? Talán nem igaz a barátságuk?

Chan eközben sóhajtva ment egy kilencedikes osztályba. Nem volt kedve tanítani. Nagyon nem. Bűntudata volt Jeongin miatt, és hiányzott is neki a kicsi. Így hát amikor belépett a terembe, csak gondterhelten levágódott a tanári székre, és várta az óra kezdetét. Nem volt mist kedve semmihez sem aminek nincs köze Jeonhinhoz.

- Ma szabad foglalkozás lesz - mondta Chan a gyerekeknek, akik meglepetten néztek a tanárra.

- Van valami baj, Chan? - kérdezte az egyik gyerek, Chan úgy emlékezett, valami Junhyuk.

- Hát... Valamiről elfelejtkeztem.

- Szerelmi bánat? - kérdezte egy lány.

- Mondhatjuk. Valami olyasmi - hajtotta a fejét a padra.

- Szerencsés lány lehet - csönd lett. A lánynak feltűnt, hogy miért is van csönd, miért nem válaszol a tanár hogy "igen" vagy "nem" - Úristen ÁÁÁÁ - sikított fel, ahogy realizálta a helyzetet.

- Látom mjndenki rájött a dologra. De kérlek ne mondjátok el senkinek. Csak pár napja tanítok itt, és nem akarom, hogy emiatt már is pletykák terjengjenek rólam.

- Tartjuk a szánkat. Na de ki a szerencsés? - nézett intenzív pupilla tágulással Chanre egy lány.

- Biztos akarjátok? - kérdezte mire egy hangis IGEN - t kapott - rendben. De nem mondhatjátok el senkinek. Értve vagyok?

- Igen - hallatszott a diák kórus.

- Mennyire vagytok képbe a végzősökkel?

- Úristen! Ugye nem Yeonjun?! Ő az enyém!

- Nem nem, Yeonjun a közelébe se ér.

- De hát Yeonjun itt a legjobb pasi....

- Szerinted úgy nézek ki, mint aki a kockákra, az izmomra, és a dögös tetkókra bukik? - röhögött Chan.

- Hát... Nem - motyogta a lány - Akkor... Ki ilyen kis babyboy - gondolkozotz és erre mindenki felnevetett - Beomgyu?

- Közel jársz. De nem eléggé - mondta.

- Várjunk... Akkor.... Jeongin?! - kérdezte, és Chan szégyenlősen  lejjebb csúszott a székén.

- De légyszi ne mondjátok el neki. Senkinek se.

- És hogy ismerkedtetek meg?

- Hát... Találkoztunk egy kávézóban. Vagyis láttam hogy rajzol valamit. És meg akartam nézni. De meghallgatták imáimat, és leejtette lapját. És képzeljétek... Engem rajzolt.

- Mi?! - akadt ki Junhyuk - mint valami romantimus filmben komolyan - dőlt vissza.

- Igen. Aztán másnap is ott volt. Akkor beszélgettünk. Utána meg kiderült hogy tanítom. És ja. Jelenleg "ismerkedünk".

- Ez nagyon romantikuuuuus - nyáladzott egy lány - Jött ma egy új srác hallottál róla?

- Nem. Kicsoda? - kérdezte Chan.

- Jeonginék osztályába. Ma reggel velük láttam. Nagyon jól néz ki - áradozott, ami Chant kezdte egyre jobban idegesíteni. Ő nem akarja, hogy jól kinéző pasik vegyék körbe az ő kicsi babáját - Úgy hallottam van barátja. Instán sok képet rak ki egy sráccal. De nem tudok biztos információval szolgálni Chan - sóhajtott - majd figyelem őket, és teszek róla, hogy ne tetszenek egymásnak.

- Köszönöm - mondta Chan.

- De azt mondtad szerelmi bánat. Mi a baj Inievel?

- Öhm.... Történt valami.... De ő túl ártatlan és ebből semmit nem vett észre. Aztán meg... Nem mentem el a kávézóba. Nem mertem a szemébe nézni. Ő pedig ott volt. Egy csomó üzenetet írt nekem, amire én nem válaszoltam. Nem tudom miért. De hiányzik.

- Chan bácsinak felállt a kukija? - affektált egy fiú, és mindenki elnevette magát.

- Ezt se mondjátok el senkinek. De olyan ártatlan basszus. Olyan félre érthető szavakat ejt ki a száján, és olyan ártatlanul, hogy még a világ legheteróbb emberének is felállna - fogta a fejét, az osztály pedig síri csendbe burkolózott - Bocsi ezt pehet nem kellett volna elmondanom - nevetett, de hangját megszakította a csengő - Na, jó volt veletek. És ne feledjétek el. Cipzár a szájon - mondta, és az egész osztály cipzárt utánozva "behúzta" a száját. Ezután Chan mosolyogva kiment a teremből. Még van pár órája, amit túl kell élni...