20

1.3K 78 19
                                    

A nap délutáni részében Chan haza szállította Jeongint. A fiatalabb Chan ruháiban baktatott a ház felé, ahol a kapu kódot beütve mentek fel az emeletre. Chan nyugodt volt, de Jeongin annál inkább nem. Tudta, hogy anyukája elfogadja, és megérti őt, és a kapcsolatukat is, de azt is el kell neki mondania, hogy már nem éppen szűz. És ettől a reakciótól félt Jeongin.
Kizárta az ajtót, mentek volna be, de mikor nyitott be az ajtó megakadt. Azzal a kis lánccal volt még az falhoz erősítve, ami sose szokott beakasztva lenni. Most mégis.

- Jeongin! - rohant anyukája elég kócosan, rendezetlen ruhával - ilyen hamar itthon vagy? Csak később számítottam rád - akasztotta ki zihálva a láncot, és Chan kezdte sejteni hogy mi történhetett.

- Öhm... Igen hazajöttünk. Nem akartunk Yeonjunéknál zavarni - motyogta Inie, anyja pedig elkezdett a szobája ajtaja felé pillantgatni, Chan pedig megértette a helyzetet.

- Jónapot Chan vagyok - mutatkozott be - A fia barátja.

- Oh! Tényleg? Gratulálok fiúk! Ügyes vagy Inie, tényleg helyes - kacsintott anyukája Iniere aki menten elpirult. Ezután viszont nem várt fordulat következett be. Egy ismeretlen férfi futott ki Inie anyja szobájából.

- Elmentek már? - kérdezte de amint meglátta a két fiút egyből meg is kapta a választ az ismeretlen.

- Mint látod nem. Komolyan nem tudtál volna két percet még ott maradni? - motyogta idegesen Jeongin anyja.

- Bocsánat - forgatta a szemeit a férfi.

- Mindegy. Fiúk, bemutatom Gong Jicheol - t, a barátomat - sóhajtott (író: kellett valaki férjnek naa de amúgy wwaaaaa😍).

- Örülök a szerencsének - rázta meg a sokkolt Jeongin majd a mosolygó Chan kezét - És melyik a te fiad?

- Jeongin! - szólt rá anyja, mire a fiú kizökkent a bámulásból.

- Én! - mondta - Ő pedig a barátom Chan - mondta, a két férfi pedig biccentett.

- Örültem a találkozásnak, de mostmár mennem kell. Még találkozunk - intett, majd kisietett az ajtón. Jeomgin anyja sóhajtva leült a kanapéra majd a fiúk is. Hátrasimította a haját, majd beszédbe kezdett.

- Jeongin, nem így akartam hogy megtudd, de... - szakította félbe - Jicheollal egy ideje már ismerkedünk, és egymásba szerettünk és..

- Miért nem mondtad el? - kérdezte Jeongin.

- Tudod apád sose volt jelen az életünkben. Mindig csak te és én voltunk, és féltem, hogy ezt Jicheol megzavarná, és te mérges lennél.

- Jaj anya dehogy! - szabatkozott Inie - Örülök ha boldog vagy. Különben is, nekem már itt van Chanie. Nem lesuek egyedül - nyugtatta meg anyját.

- Köszönöm. És neked is Chan. Te meg vigyázz rá kérlek - adta ki a parancsot.

- Jobban mint bármire - karolta át szerelmét - De nekünk is mondanunk kell valamit.

- Jaj Chan! Ne! Majd én. Egyszer.. - motyogta.

- Mi?! Mit kell elmondani? Jeongin, ne ijessz meg! - lett ideges anyja.

- Hát... Ne akadj ki. Kérlek. Tegnap éjszaka mindenki lerészegedett. Én is.

- Inie! Nem baj egyszer 18 az ember - nézett el e felett a probléma felett édesanyja.

- Igen. Chan sem volt épp magánál, és izé.... Mi..... Lefeküdtünk - suttogta alig hallhatóan az utolsó szót.

- Mit mondtál? Nem értettem - hajolt közelebb anyja.

- Le-lefeküd-

- Jesszusom ti lefeküdtetek? - akadt ki anyja - Mármint.. Oké fiatalok vagytok és részegek voltatok, de a kapcsolatotok első pár órájában...

- Tudom hogy korai volt, józanul nem tettem volna meg még most. Elnézést Mrs. Yang - kért elnézést Chan.

- Jaj, hívj nyugodtan Soranak. És semmi baj. Tudom hogy tiszta fejjel Jeongin sem csinált volna olyat. Igaz Inie? - fordult fia felé.

- Mi? Igen! Persze! - helyeselt, de a zavartságtól szinte még a kérdést megelőző mondatra sem emlékezett. A nő nevetve felállt makd kisétált a szobából, így a szerelmesek újból magukra maradtak. Chan Jeongin mögé ült, és lábával és kezével is átkarolta. Inie pedig barátja ölébe dőlt és beindította a Tv-t.

- Tényleg Beomgyuék hogy jöttek össze? Nem is tudok róluk semmit - motyogta Chan.

- Öhm.... Hát volt az a mosdós eset. Akkor csúnyán összevesztek. Vagyis inkább csak Beomgyu haragudott Yeonjunra. Mert bántott. És..... Egyszer bementünk órára, Yeonjun meg beszélni akart vele. De ő el kezdett vele veszekedni így kiküldte őket a tanár. A többinek már nem voltam szemtanúja, csak Beomie elmondása szerint tudom. Elvileg Yeonjun szerelmet vallott, először nem hitt neki de aztán.... Sírt - vékonyult el hangja az utolsó szónál amire párja felkapta fejét a válláról.

- Sírt?

- Igen - válaszolt.

- Yeonjun? - hitetlenkedett még mindig.

- Igen. Ilyenkor már hitt neki Beomgyu.

- Helyes. Fura hogy Yeonjun sírt. Tényleg sokat jelenthet neki Beomgyu - gondolkozott el közben a fiatalabb hajába rejtve arcát.

- Remélem nem bántja meg, mert eltöröm a csontjait - fenyegetőzött Inie, mire Chan elnevetette magát - Hé, most mit nevetsz?!

- Semmi, semmi csak ez aranyos volt. Megnézném ahogy eltöröd a csontjait - nevetett még mindig, Jeongin pedig durcásan a takaróba burkolózott.

- Már készültem mondani hogy érted is megverek bárkit, kellett neked elrontani - biggyesztette le ajkait.

- Vissza szívtam - hallgatott el azonnal Chan, a kisebb mondatára várva.

- Nem, most már elrontottad, nem teheted jóvá. Sajnálom - tartotta fel fejét.

- Naaaa. Kérleeeeek - könyörgött, és jobban magához rántotta a kisebbet hogy egy nagy ölelésbe megnyomorgassa.

- Hah jó - sóhajtott - Szeretlek. És aki bántani mer az halál fia - motyogta szégyenlősen, amire Chan elnevette magát.

- Szeretlek. És ne aggódj. Ha téged bárki bántani mer másnapra nem maradnak ujjai - nevetett. Jobban magához ölelte a takaróba burkolózott szerelmét, és így ücsörögtek összebújva.

Sziasztok! Hoztam részt! Már tegnap készültem kirakni, csak közbe jöttek dolgok. Szóbeli és hasonlók. Aztán nap végén amikor értesültem a Hyunjinos ügyről eléggé szomorú lettem. De azt mondom, hogy ha neki így jó akkor támogatom. Elég sok minden történt vele az elmúpt héten, amit lelkileg is fel kel dolhoznia, és rendbe kell jönnie. Legalább így tud pihenni. (remélem pihenni fog). Tartsuk tiszteletben ezt a döntést, támogassuk őt, és amikor úgy gondolja hogy készen áll vissza térni, fogadjuk a létező legnagyobb szeretettel.

Ennyit akartam Puszi, ölelés💕💕

Usjxjsjsjjahdjhahojcjsiehxhsijxhcjskcbjxkybxjxkxnxjsnxnxnchaknxnxjskynxjsnxhf😱😱😱😱😱🤤🤤🤤🤤🤤

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Usjxjsjsjjahdjhahojcjsiehxhsijxhcjskcbjxkybxjxkxnxjsnxnxnchaknxnxjskynxjsnxhf😱😱😱😱😱🤤🤤🤤🤤🤤

Igen
Na tsÁ

❊𝐻𝑜𝑛𝑒𝑦 - 𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑐ℎ𝑎𝑛❊Where stories live. Discover now