❊𝐻𝑜𝑛𝑒𝑦 - 𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑐ℎ𝑎𝑛❊

33

A pár kézen fogva lépkedett a fiatalabb lakhelye felé. Felmentek a lépcsőn, majd Jeongin elővette a kulcsát.

- Hát akkor... Holnap találkozunk - mosolygott Jeongin, Chan pedig magához húzta egy szoros ölelésre. A fiatalabb hajába simított.

- Szia Inie - puszilt a kisebb ajkaira, amikor is kinyílt a bejárati ajtó. Chan és Jeongin szétrebbentek, majd a mosolygó nőre néztek.

- Anya - kezdett bele a Inie.

- Szia - köszönt Chan is - Már megyek is, épp indulni készültem.

- Jaj, ne hülyéskedj már, gyere be nyugodtan - invitálta be a házba. Chan engedély kérően párjára nézett. Jeongin megadóan bólintott, majd mindketten bementek a házba.

- Helyezzétek magatokat kényelembe, Chan érezd magad itthon - mondta a nő majd eltűnt valahol a konyhában. A két fiú pedig leült a kanapéra. Jeongin Chan ölébe feküdt, aki pedig a távirányítóval kapcsolgatott a tv-ben.

- Milyen volt Ausztrália? - kérdezett mosolyogva Chan a szülő országáról.

- Meleg - adott egyszerű választ Jeongin.

- Bővebben? - vonta fel a szemöldökét.

- Jó. Tetszett, csak olyan volt, mintha nyár lenne, és ez furcsa volt. Nagyon tetszett a hely, a szállás is, meg a város is - fejtette ki jobban véleményét.

- Na, ez a válasz kellőképp kielégítő - mosolyodott el Chan, de amint rájött mit mondott lehervadta arcáról a mosoly. Akaratlanul is az ölében fekvő Jeongin fejére figyelt, hogy hogy mozdul meg rajta, és hogy még véletlenül se izguljon fel. Két napja csinálták, ez már kicsit sok lenne.

- Jeongin szívem, tudnál segíteni! Ne én szolgáljam ki a vendégedet! - kiáltott ki a konyhából édesanyja.

- Persze - állt fel szem forgatva, majd kiment a konyhába. Anyja rádiót hallgatott, így jó hangulatban telt a főzés.

- Inie, szeleteld fel a húsokat kérlek - mondta anyja, és az éppe elővett hús darabokra mutatott. Inie megmosta őket majd egy nagy kést elő véve kezdett el vagdosni.

- Nem is tudtam hogy ilyen kis házias vagy - osont mögé Chanegy öleléssel, ami miatt Jeongin megijedt és a kés a hús helyett mást vágott el.

- Au Chan! - szisszent fel Inie, Chan pedig ijedten mellé lépett - Nagyobbat is vághattam volna? Mi lenne ha most nem lenne ujjam.

- Neked csak az én ujjamra van szükséged - dörmögte maga elé - Sajnálom. Fertőtlenítsük le, nehogy elfertőződjön.

Elmentek a fürdőszobába, szegény Jeongin anyja pedig majd meghalt a fangörcstől Chan gondoskodását látva.

Jeongin a fürdőszobában kezdte keresni az elsősegély dobozt, de Chan megállította.

- Hagyd, te vagy a sérült, te pihenj - mondta Chan, Inie pedig értetlenül nézte "hatalmas" sérülését. Így hát a kisebb fiú felült a mosdó kagyló szélére és várta hogy párja a sok szerencsétlenkedés után végre megtalálja az elsősegély dobozt.

- Végre megvan - sóhajtott Chan - Na hadd lássam a Bibidet (miért kezdtem el Bibi Blocksber főcímdalt énekelni xd) - Inie lebiggyeszttett ajkakkal kinyújtotta mutató ujját, amit Chan mosolyogva lefertőtlenített, majd mintha egy nagy seb lenne, szorosan bekötözte.

- Chan szerintem ne-

- Shhhh - tette a fiatalabb szája elé ujját - A legjobbat az én drágámnak - mondta, és szerelme ajkaira hajolt. Fejeik így egy magasságban voltak, hisz Jeongin a mosdókagylón ült. Szét nyitotta lábait, így Chan közéjük férkőzött, és úgy csókolta tovább a párját. Jeongin keze a közben Chan hajába vándorolt, és néhol meghúzta tincseit, mi miatt Chan a csók kellős közepébe nyögött - Inie.... - suttogta - Ezt itt most nem kellene. Elég aok ideje bent vagyunk, és anyukád bármikor bejöhet - motyogta ajkaira, mire a barna hajú egy utolsó kis puszit lehelt a másik arcára.

- Oki.... Leveszel? - tárta ki karjait.

- Persze - mosolyodott el, és levette Iniet a bútorról, aki úgy csimpaszkododtt rá mint egy kis koala maci.

Inie földet ért, és a dobozt elpakolták, majd kimentek a fürdő szobából. Ám nem várt látvány fogadta őket. Vagyis inkább Chant. Jeongin már megszokta anyja szabad viselkedését.
Anyja főzött, de fejhallgató volt a fején, és elég látványosan ugrált a zene ritmusára. Majd egyszer csak elkiabálta magát.

- FANCYYYY   YOUUUUUUU - kiáltott majd a nő legnagyobb meglepetésére a két fiú folytatta az éneklést. Döbbenten megfordult, majd mosolyogva kezdtek el együtt ugrálni.

A kaja közben elkészült. A két fiú a megterített asztalnál ült, Jeongin anyukája pedig szorgosan hordta a finomabbnál finomabb ételeket az asztalhoz.

- Chan - szólította meg a fiút - Mesélj kicsit magadról. Nem is ismerlek.

- Hát... Ezt biztos tudod, de Jeongin tanára vagyok. Ez nekem is elég fura helyzet, de nincs köztünk akkora kor különbség így szerintem nem akkora nagy baj. Az iskolába nyílván titokban tartjuk a kapcsolatunkat. Meg még van egy bandám. Hárman vagyunk, és hobbiból ilyen rapp dalokat gyártunk. Nem nagy szám, csak szeretjük csinálni.

- Uuuu és be akartok futni? - kérdezte izgatottan a nő.

- Hát..... Erről még nem beszéltünk, tehát úgy gondolom hogy nem. Szeretjük amit csinálunk. Ha valami cégnél lennénk.... Egyfolytában készülni kéne a comeback-ekre, egy csomó más dolog is lenne a zene írás nélkül. Nem maradna időm Jeonginra - mondta erre pedig a fiatalabb elpirult - Meg nem szeretnék híres lenni. Nem akarom hogy a szemetet ne tudjam kivinni a rajongók miatt.

- Ez igazán érett hozzáállás - bólintott elismerően - Áldásomat adom, Jeongin nyugodtan hozzá mehetsz - nevette el magát, mire az asztalnál ülő másik két fő is elvigyorodott. Jeongin az asztal alatt óvatosan Chan kezéhez araszolt, majd megfogta azt. Mosolyogva párjára nézett, és egy iszonyatosan szerelmes tekintetet kapott válaszul.