❊𝐻𝑜𝑛𝑒𝑦 - 𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑐ℎ𝑎𝑛❊

10

Jeongin nem értette miért kellett olyan gyorsan elmennie. Hisz alig csináltak valamit. És miért nem engedte hogy enyhítsen fájdalmán?
Bár a fiatalabb nem is tudta hogy miféle enyhítésről lett volna szó. Még eszébe se jutott az a dolog. Kicsit értetlenül baktatott haza felé, miközben Chan próbált feltűnés nélkül eljutni a mosdóba. Ez sikerült is neki. Mikor végzett, gyorsan vissza ment az irodájába, össze szedte cuccait, és elviharzott. Hirtelen felindulásból felhívta legjobb barátját, Changbint. Hogy töltheti e ott az időt.

- Hey Bin - szólt bele.

- Mi az Chan?

- Elmehetnék hozzátok? - kérdezte kérlelő hangnemmel.

- Mit csináltál? - sóhajtott.

- Majd elmesélem.

- Jöhetsz. Ha Lix nincs láb alatt - mondta Bin.

- Ugyan. Ő soha sincs. De meg kell ígérje hogy tartja a száját.

- Uu Chan hyung, mi ennyire komoly? - kérdezte, de a másik csak sóhajtott - Gyere. Várunk - mondta majd le is tette a telefont. Gyorsan oda ért a kávézótól nem messze lévő lakáshoz. De még előtte benézett a kis épület ablakán. Egy asztalnál most is ott ült Inie, és rajzolgatott. Más körülmények közt Chan azonnal be ment volna hozzá, de a mai történések után nem mert a szemébe nézni. Ahhoz először le kell nyugodnia. Beütötte Changbin lakásának kódját a kapu telefonba, majd az sípoló hangot hallatva engedte be a szőke hajú fiút.
Feltrappolt a legfölső emeletre, majd a csengőt megnyomva várta barátja érkezését. Az említett fiú kócosan, egy melegítőben, és egy edzős trikóban volt, és bejjebb invitálta az idősebbet.

- Szia - köszöntek egymásnak, majd Chan átlépte a küszöböt.

- Lix? - kérdezte Chan.

- Kanapén. Nem jött ki köszönteni mert... Tegnap kicsit mozgáskorlátozottá tettem - vigyorgott Changbin, az idősebb pedig röhögve megrázta a fejét

- Komolyan többet basztok mint a nyulak.

- Hát igen. Lixnek nehéz ellenállni - csókolt párja nyakára, ugyanis idő közben beértek a nappaliba - De szemed szád leveszed róla.

- Tulajdonképpen hasonló okok miatt vagyok itt - kezdtett bele de a többiek félre értették.

- Bocsi Chan, de tudod hogy Changbinnal vagyok, meg olyan mintha a bátyám lennél, és - kezdett bele Lix, Channek pedig leesett.

-Mi?! Nem! Nem te tetszel, arra vonatkozott hogy tetszik nekem valaki.

- Huh. Már azt hittem meg kell verjelek - huppant vissza ülőhelyzetbe Bin - Na és ki a szerencsétlen?

- De Lix,  nem mondhatod el senkinek - mondta Chan - Izé... Lix te biztos hogy ismered Jeongint - kezdett bele, Felix pedig azonnal felpattant, és igenlően bólogatott - Na az a helyzet, hogy a kávézóban sokat találkozgattunk.

- Az a sok kemény 3 volt.

- Hé! Fogd be! Meg még tanítom is az iskolában, ezért elég sokat vagyunk együtt, és persze hogy külön órákat tartok neki, így még plusz időt vagyunk együtt - hadarta kétségbeesetten Chan.

- És ezzel mi a baj? Ha tetszik nem arra kéne törekedned hogy sokat együtt legyetek? - kérdezte Lix, aki még mindig ácsorgott.

- Amúgy te miért állsz? - kérdezte Chan.

- Öhm... Nem igazán tudok leülni ha egyszer felálltam - nevette el magát a szeplős.

- Gyere ide - húzta az ölébe Changbin, majd karjait dereka köré kulcsolta, és úgy ücsörögtek tovább.

- Visszatérve a tárgyhoz. Ezzel nincs is baj. Csak azzal hogy túl ártatlan.

- És ez miért  baj? Úgy nem kell neked? Nem elég perverz hozzád, vagy mi? - csattant fel Lix. Hisz egy barátjáról van szó.

- Nem. Csak... Néha félre érthető dolgokat mond. De ő nem jön rá hogy félre érthető. És érted, teljesen ártatlanul néz rám, miközben azt mondja, hogy ,,engem még nem tömtek meg". Érted?

- Hát haver - röhögte el magát Changbin.

- Miért, te mit csinálnál, ha Lix ilyen kis ártatlanul mocskos dolgokat mondana?- kérdezte Chan mire a tőke egyel fiatalabb tekintete elsötétült. Őrült vigyorral Lixre nézet, majd belemart párja derekába.

- Na ne mondd hogy tetszene - nevetett fel  az ausztrál - Esküszöm ha következőleg faszhiányom lesz kipróbálom - nevetett még mindig Lix. Chan meg csak nézett. És azt kívánta bárcsak haza ment volna.

- Mit csináljak? Mi van ha óra közepén feláll a zászló? - szenvedett a szőke.

- Hát haver... Akkor nem tudom. Kivered a pad alatt. Vagy mit tudom én. Álló fasszal csak nem mehetsz pisisek közé.

- Két évvel fiatalabbak Bin.

- Tudom. Két éve én is pisis voltam - mondta Changbin, erre pedig mindenkiből hangos nevetés tört ki.

Eközben Jeongin ásítozva ült a kávézóban. Nem mondta neki az idősebb, hogy nem jön.... Akkor esetleg valami baja eshetett? Talán a lába miatt? Miért nem segítettem neki - törte a fejét. Egyszer csak egy ismerős alak ült le vele szembe.

- Szia - köszönt egy fiú - Jisung vagyok

- Szia - motyogta Inie - Hogy hogy itt vagy?

- Minhot várom - nézett az említettre elvarázsoltan Jisung - Olyan helyes! És ma randizni megyünk. Nem értem, ilyen kinézettel miért nincs valakie?

- Hát... Minho elég visszahúzódó. Nekem azt mondta hogy csak arra hajt rá aki tényleg bejön neki.

- És nekem tényleg bejön eze a kis mókus - szólalt meg váratlanul Minho, és Jisung vállára tette kezeit.

- Minho! - kiáltott fel boldogan Jisung, majd megpróbált szembe kerülni az idősebbel, de ő mindig elhúzódott - Hé! Ez nem vicces - nevetett fel.

- Na mi megyünk. Érezd jól maga Inie - borzolta össze haját Minho, majd kézen fogta párját, es kisétáltaj a kis helyiségből. Jeongin pedig úgy gondolta megkérdezi Chant, hogy jön e.

JEONGIN
Szia Chan

Jössz a kávézóba?
Kézbesítve 5 perce

Na?
Kézbesítve 10 perce

Akkor gondolom nem.

Jól van a lábad?

Remélem nem azért nem jöttél...

Ahj Istenem miért nem maradtam ott segíteni...

Én elmegyek.

Szia...
Látta 20 perce

Uncsinak érzem szerintetek?