❊𝐻𝑜𝑛𝑒𝑦 - 𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑐ℎ𝑎𝑛❊

9

Jeongin nem szerette a tesit. Hisz ez érthető is volt. Vékony testalkatával nem is ment jól neki. Minden óra után kifulladva, izzadva, csatakosan vágódott be a tesiöltöző ajtaján. Egész órán csak Beomgyu pörgős személyisége tartotta életben az apró fiút.  Ez most is így történt. Izzadtan, egy kis testszaggal csapódott be a helyiségbe, majd az öltöző zuhanyzó részébe mentek, hogy épp átöltözzenek.

- Csatlakozzatok nyugodtan - kiabált ki perverz fejjel a tusolóból egy osztálytársuk Lucas (író: am úgy megnézném Lucast tusolni....)

- Idióta - motyogta Beomgyu majd karon ragadva barátját mentek kijjebb hogy átöltözzenek.

- Naa most miért mentek el? - röjögött Lucas - Ígérem jó lesz.

Tipikus. Gondolta Jeongin. Lucas volt Yeonjunon és Soobinen kívül a másik rosszfiú. Vagyis nem annyira rosszfiú. Ő csak ipyen playboy féle - Gondolta Jeongin. Bár még a szó jelentésével sem volt teljesen tisztában. Nem hogy a többiek még minek szokták nevezni őket. Ahhoz már végképp túl ártatlannak bizonyult. Csak azt tudta hogy sok mkndenkivel volt már. Gyorsan átöltöztek és elhagyták a szobát. Jeongin még mindig pihegett az órai megerőltetéstől. Beomgyu szokatlanul csöndesen ballagott mellette. Mi történhetett vele? Talán elfáradhatott? Nem. Az nem szokott megtörténni. Talán ennyire nagy hatással volt rá Yeonjun látványa? Tette fel magában a kérdéseket a fiatalabb. Ahogy elhaladtak a foylosón szembe találkoztak az óráról jövő Channel. Aki egyből meg is állította őket.

- Inie - mondta de egyből kijavította magát - Jeongin. Ma tartanánk az első külön órát. Ugye számíthatok rád?

- P-persze - motyogta Jeongin, tudva hogy legjobb barátja biztos hogy vigyorog mögötte. Szégyellte is magát. A hyungja, aki ráadásul a tanára, és még lehet hogy bele is zúgott. És így kell hogy lássa? Izzadtan? Nagyon kellemetlen volt ez neki. De Chan észre se vette ezeket az apró dolgokat. Csak azzal volt elfoglalva hogy mennyire gyönyörűnek találja még így is a barna hajú fiút.

- Majd bemegyek hozzátok, és szólok a többieknek is - vakarta meg tarkóját, mire pólója anyaga kicsit lecsúszott karjáról ezzel kivillantva nem kicsi izmait. Beomgyu nem finomkodva eltátotta a száját, Jeongin pedig pirulva bámulta az idősebb karját. Bámukta? Szinte alig mert ránézni ahogy meglátta mivel is áll szemben. A kínos pillanatot a csengő szakította meg, ezért a két osztálytárs karöltve szaladt be a terembe. A tanár még szerencsére nem volt a teremben, így nyugodtan le tudtak ülni a helyükre. Pár perccel később Yeonjun haladt el padjuk mellett egy apró cetlit csúsztatva Beomgyu padjára. Hátra fordult, kacsintott egyet, majd lehuppant helyére. Soobin az egész jelenetet mérgesen, szinte gyilkoló tekintettel nézte végig. Majd ő is helyet foglalt.

Órák után gyere a suli mögötti udvarra. Beszélni akarok veled.

~Jan. 07. Yeonjun~

Ez állt a papíron. Beomgyu ragyogó szemekkel nézte a kis cetlit, majd annak tulajdonosára, aki vigyorogva kacsintott rá újból. Beomgyu pedig újra zavarba jött.

- Láttad ezt? - fordult Jeonginhoz aki szintén elképedve meredt maga elé - Talán észrevett? Belém szeret, és együtt fogunk élni boldogan amíg meg nem halunk? Mint a mesékben? - ábrándozott naivan.

- Hé, először hallgasd meg mit akar. De mindenképp meséld el hogy mi volt.

- De te is - mondta Beomgyu - ugyanis külön órád lesz a félisten Channel.

- Jaj ne is mondd - sóhajtott a fiatalabb - Láttad az izmait? Azt hittem menten elájulok. Úgy érzem magam a közelében mint egy kislány.

- Mert egy kislány vagy - nyújtotta ki a nyelvét Beomgyu, mire a fiatalabb vállba ütötte.

- Hé! Maguk ott hátul - szólt a tanár aki ezek szerint idő közben bejött - csöndesebben vagy szét repültök - ezek után csöndben telt el a tanóra. A két fiú inkább csöndben levelezgetett a padon minthogy szét üljenek. A délután viszont hamar elérkezett. Ami mindkettejük számára kalandokkal teli volt.

- Stiasztok! - jött be Chan - említettem nektek, hogy tartanék külön foglalkozást. Ma lesz az első alkalom. Ha valaki akar jöjjön. Jeongin ott lesz - mondta majd kiviharzott a teremből valószínűleg ebédelni.

- Eddig akartam menni, de ha ez a kis buzeráns is ott lesz - mérte végig Yeonjun Jeongint - Nem ér annyit az egész hogy egy légtérben legyek vele - mondta, és mindenki helyeslően bólogatott. Hiába, Jeongin egy nagyin kedves és szerethető srác, ha mindenki Yeonjun után megy.

- Ne hallgass rá - mondta Beomgyu miközben konkrétan suerelme ellen beszélt.

- Sok sikert - ölelte meg Jeongin barátját mintha most találkoznának utoljára.

- Hé Inie nem a halálba megyek. De mjndenképp mesélj el mindent - adta ki a parancsot.

Mindketten elindultak. Jeongin  a nyelvi laborba ment, hisz gondolta ott lesz az óra. És nem tévedett. Chan nézett föl az ajtó nyitódásának hangjára az irataiból.

- Á! Jeongin. Szia - integetett, Jeongin pedig meghajolt - csüccsenj le. Mások jönnek még?

- Hát... Nem tudom

- Sejtettem hogy nem kelt akkora lelkesedést - nevetett fel kínosan.

- dDe! - kiáltott fel, majd még ő is meglepődve magán vett vissza a hangerejéből - Izé.. Miattam nem jönnek...

- De miért?

- Nem igazán bírnak. Pedig mielőtt mondtad hogy jövök tök sokan akartak jönni...

- Értem.

- Ha akarod... Elmehetek. Akkor biztos többen jönnének - motyogta maga elé a fiatalabb, s lehajtotta fejét de az idősebb álla alá nyúlva emelte fel fejét.

- Hé! Nézz rám! - utasította - Nem érdekelnek mások ha te itt vagy - mondta, majd amint rájött mik hagyták el a száját gyorsan vissza ült a helyére - Ö... Kezdjük is. Tudod e esetleg a zászló szineit? (író : nem tudom mit csinálok help🤣) - kérdezte de Jeongin csak a fejét rázta - Semmi baj. Fordítsd meg az olaszt.

- Piros... Fehér... És zöld? - kérdezte mint mondta inkább Jeongin, Chan pedig helyeslően bólintott.

- Igen! Ügyes vagy! A magyarok egyik ismertető jele hogy szeretik a húsos szaftos ételeket. Voltam náluk pár hétig. Konkrétan minden evésnél megtömtek - nevetett fel..

- Engem még nem tömtek meg..-mondta Jeongin, arra nem is gindolva higy ez milyen félre érthető lehet az idősebb számára.

- Majd egyszer hozok be kaját és megtömlek. De nem kajával - mondta, bár az utolsó mondatot már suttogta Chan és nagyon összpontosítania kellett hogy ne kalandozzanak el a gondolatai. De hiába . Akárhányszor lehunyta a szemét csak azt látta maga előtt, higy megérinti a fiatalabbat. Hogy közelebb húzza magához, miközben a keze még ismeretlen helyeket térképez fel a testén - Öhm - ült fejjeb a széken, de valami az asztalba ütközött mire Chan fájdalmasab felszisszent.

- Hyung! Jól vagy? - pattant fel Jeongin.

- Persze persze. Szerintem jövő héten folytatjuk. Ugyanígy csütörtökön.

- Nem! Segítek! Mid fáj? - kérdezte ártatlanul, mire Channek mogolvadt a szíve, bár tagja még mindig olyan keményen állt mint mikor beleütközött az asztalba.

- Cs-csak a lábujjamat vertem be. Nyugodtan menj Inie. Még van egy kis elintézni valóm.

- Rendben Hyung! De az én lelkemen szárad ha letört a lábujjad és én nen segítettem - biggyesztette le ajkait, majd kilibbent a teremből. Chan pedig felsóhajtott. Hát... Ma is meg kell látogatnia a mosdót. De odáig hogy jut el? Mondjuk ilyenkor már kevés diák van az iskolában. Csak nem találkozik senkivel...

Kinek hogy ment a felvételi? Nekem nem lett olyan rossz bár lehetett volan jobb is 😔