❊𝐻𝑜𝑛𝑒𝑦 - 𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑐ℎ𝑎𝑛❊

22

A nap gyorsan eltelt. Vagyis addig egészen nyugodt, és kellemes volt a környezet, amíg el nem érkezett az angol óra. Vagyis Inienek felelnie kell. A szünetben a fiú kétségbeesetten bújta a könyveket, hogyha esetleg nem válik be a tervük Channel, akkor is legyen valami a kezében. Viszont a barátai elég furcsa tekintettel vizslatták Jeongin hirtelen jött nagy tanulását.

- Öhm Inie - ült le Beomgyu Inie mellé.

- Igen? - nézett fel egy pillanatra, amíg lapozott a füzetében, aztáfolytatta is tovább a körmölést.

- Mi ez a hirtelen nagy tanulás? - nevetett érdeklődve Beomgyu.

- Öhm...... Felelni fogok angolon - motyogta Inie.

- Hogy mi? - kérdezte meglepődötten a két barát egyszerre.

- Hátömm.. - tördelte ujjait Inie - reggel az igazgató nő látott minket beszélgetni. Odajött, hogy mit csinálunknitt, Chan meg behazudta, hogy a mai felelésről beszéltünk. De ráhibáztunk mert jön az igazgató óralátogatásra. Tehát muszáj lesz felelnem - sóhajtott a legfiatalabb.

- Oh. Pedig azt hittem Chan direkt azért nem fog feleltetni.... Mert na. Mert hogy - hajolt közel barátja füléhez - Együtt vagytok - suttogta Beomgyu.

- Azt mondta alapból nem feleltetne - mondta Inie - De amúgy menj innen, csikizi a lehelleted a nyakam - nevetett fel, és eltolta a még mindig füléhez hajoló barátját.

- Bocsi. Csak nem akartam hogy mások hallják - kért bocsánatot - És sorsodra hagy?

- Jaj nem! Azt mondta megpróbál valami papírt elől hagyni.

- Aaaa nem akar neked rossz jegyet adni - olvadozott Xion és Beomgyu is - Ez nagyon édes.

- Hé! Hagyjatok már - nevetett, de arcára fagyott a mosoly, mikor meglátta az igazgatót, és szerelmét belépni a terembe - Nekem végem - fordított hátat a tanári asztalnak ahova a Chan leült, az igazgató pedig az egyik stréber diák mellett foglalt helyet. Becsöngettek, Inie pedig összeszorított szemmel, lehajtott fejjel fordult vissza, és kínosan Chanre pillantott, aki ugyanúgy nézett vissza rá.

- Yang - hívta ki Chan, és elég furcsa érzéssel ejtette ki a fiatalabb vezeték nevét, hisz sose hívja így. Inie lassan felállt, és kibattyogott a táblához - Ülj csak le ide az első padba. Yeonjun kérem hátra ülne Beomgyu mellé? - kérdezte, mire Yeonjun vigyorogva bólintott, és hátra ült a piruló párja mellé. Soobin ezt szúrós szemmel nézte végig, Inie pedig őszintén félt leülni mellé.

- Jónapot - hajolt meg megszeppenve Jeongin, majd leült Chan elé.

- Bemelegítésképp egyszerű mondatokat fogok mondani. Amit először angolról aztán angolra kell lefordítanod.

- Rendben - tördelte ujjait Inie, és feszengve ide oda dülöngélt a székén.
Chan viszonylag egyszerű mondatokat mondott, az igazgató is unottan lógatta a fejét. Ám egyszer csak egy mondatnál mindenki felkapta a fejét.

- I love you more than my life - nézett Chan Iniere. Megfagyott a levegő. Beomgyu a hátsó padban olvadozott. Yeonjun kezét rángatta és arról magyarázott, hogy ő miért nem mond neki ilyen édeseket. Az igazgató kíváncsian várta a választ. Pár lány is ujjongva figyelte a jelenetet, pár lány pedig remélte hogy a tanár úr nem komolyan mondta amit mondott.

- Öhm - kezdett bele Inie pirulva - J-jobban szeretlek mint az életemet - motyogta, a mondat végére pedig arca színe megegyezett egy cseresznyével. -A paradicsom hozzám képest fehér-gondolta magában.

- Rendben - vigyorgott Chan - Mindent tudtál, helyre mehetsz - mondta Inie pedig szinte futott a helyére, ahonann Yeonjun a fiatalabb zavartságán nevetve állt fel majd vissza ment a helyére. Soobin lehajtotta fejét, és elmosolyodott ahogy gyerekkori barátja vissza ült mellé, és kicsit közelebb húzódott hozzá. De pont úgy hogy ezt Beomgyu, Jeongin és Xion is kiszúrta. Tátott szájjal néztek egymásra.