❊𝐻𝑜𝑛𝑒𝑦 - 𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑐ℎ𝑎𝑛❊

2

Jeongin aznap hazáig meg sem állt. Mikor becsukta az ajtót neki döntötte hátát s a földig csúcsott. Nagyon kínosnak érezte a történteket. Lerajzolt egy vadidegen srácot, aki még látta is a rajzot. De legalább Jeongin tudta hogy holnap is ott lesz. Vajon azért lesz ott hogy lássa őt? Kérdezte magában. Gyorsan kikereste telefonját a zsebéből hogy elújságolja legjobb barátjának a mai nap történéseit. Tárcsázta a számot, s megvárta míg felveszi a telefont az illető.

- Szia Inie mizu? - szólt bele vidáman a telefonba Beomgyu - Képzeld holnap már mehetek suliba. Kiderült hogy tejérzékeny vagyok, azért lettem rosszul.

- Öö ennek örülök. Mármint hogy holnap jöhetsz. És akkor nem tududnk együtt kakaót inni? - szomorodott el Jeongin.

- De! Csak laktóz érzékeny vagyok. Laktózmentes tejből ihatok - mondta, s Jeongin hallota hangján, hogy elmosolyodott - És veled mizu? Hogy hogy hívtál?

- Jaj képzeld el elmentem ma a kávézóba. Tudod ahova járni szoktam és te sose jössz velem - biggyesztette le ajkait - Na mindegy. Bejött egy nagyon helyes fiú. Én meg úgy gondoltam lerajzolom úgy se lehet belőle baj. Csak az a baj hogy meglátta a rajzot.

- De ez miért baj? Inie istenien rajzolsz, csak megtiszteltetés lehet neki hogy ilyen jó műalkotás készült róla.

- Tudom. Mondta hogy jó lett. És azt is hogy holnap is ott lesz. Ezt vajon azért mondta hogy találkozni akar velem?

- Nem tudom. De elég valószínű. Majd holnap is menj el - javasolta neki barátja - és tudósíts a történtekről.

- Oki. A házit elküldjem? - kérdezte.

- Igen légyszi. Majd holnap találkozunk. Puszi! - köszönt el tőle Beomgyu, s Jeongin úgy döntött ideje felállni a földről, mert fel fog fázni.
Leporolta fenekét, a kosztól, majd felállt, s a szobájába sétált. Ledobta táskáját majd elhasalt az ágyán és fejét párnájába fúrta. Felült, megfogta hatalmas plüss maciját, majd szorosan megölelte.

- Miért történnek velem ilyen szerencsétlenségek? - kérdezte a macitól, bár tudta hogy az nem fog válaszolni - Szuper. Most meg egy plüsshöz beszélek - motyogta majd lerakta a macit. Gyorsan kikotorta táskájából a tankönyveit és füzeteit, hogy elküldje barátjának a házit. Viszont keze ügyébe akadt a délután szüleménye. A rajz amelyen szereplő fiú arcát nem tudta kiverni a fejéből. Egy ideig még forgatta ujjai közt a papír darabot, majd kitűzte faliújságjára. Lefotózta a házit, és elküldte.

JEONGIN
Itt a hf

BEOMGYU
Köszi! Elhozod holnap a rajzod?

JEONGIN
Melyiket?

BEOMGYU
Jaaj te. A srácról. Akit lerajzoltál. Tudni akarom ki ragadta el ennyire a figyelmedet

JEONGIN
Hé! Ki momdta hogy elragadta? De persze megmutatom <3

BEOMGYU
<3

Tehát igen. Ilyen kettejük közt egy beszélgetés. Beomgyu sokkal vidámabb mint Inie. Sokkal élettel telibb. Jeongin inkább csöndes. Neki sincsenek igazán bajai, azon kívül, hogy Yeonjun és Soobin nem igazán szimpatizál vele. Jeongin nem tett ellenük semmit. Csak egyszerűen szórakoztatja őket a fiatalabb szekálása.

Jeongin sokat gondolkozott a kávézós fiún. Vajon ki lehet? Miért ment oda? És mit csinált annyira a relefonján? Úgy gondolta megint elmegy a kávézóba. És kideríti mit csinál a szőke fiú.

/másnap reggel/

Jeongin az ébrszetője hangjára kelt. Nyújtózkodott egyet ágyában, majd felállt, és tükre elé sétált.

- Na ma se keltem szépen - motyogta magának. Elkezdte haját igazgatni, hogy azért valamennyire rendezett formája legyen. Végzett több jevesebb sikerrel. Gyorsan magára öltött egy fehér nadrágot, és egy babakék pulóvert, s mivel már hidegebb van egy kabátot is fölvett. A már este összepakolt táskájába becsúsztatta rajzát, és elindult az iskolába. Egy kicsit fázott. A januári hideg idő Jeongint sem kímélte. Még szerencse, hogy a zsebében talált sapkát felvette fejére, hogy meg nem fázzon. Közel laktak az iskolához, így gyorsan oda ért. Az épület előtt meglátta mosolyogva integető barátját, aki gyorsan odaszaladt hozzá.

- Szia Jeongin! Ugye nem fáztál meg? Ugye van rajtad pulcsi? - kezdett el aggodalmaskodni Beomgyu.

- Nem fáztam meg. Még sapkát is vettem fel - mutatott fejére Jeongin.

- Oki. Na gyere! Láttam Yeonjunékat bemenni. Menjüünk - nyaggatta őt az idősebb (író : hehe itt Beomgyu az idősebb mert Inie túl baba hogy hyung legyen). Ugyanis tudni illik, hogy Beomgyu teljesen bele volt esve az iskola rossz fiújába, azaz Yeonjunba. Jeongin azzal nyugtatta magát, hogy már csak pár hónap az érettségiig, és utána már látnia se kell barátja szerelmét. Ha meg esetleg össze jönnek... Akkor meg már csak nem fogja bántani - gondolta Jeongin.

- Hh oké menjünk. De tudod hogy nem bír minket Yeonjun?

- Jaj majd megszeret minket - kiáltott fel Beomgyu, s Jeongin kezét megfogva futott be vele az iskolába.
Beértek az osztály terembe, s leültek a padjukba, ami a  terem leghátuljában volt. Beomgyu mindenféle hülyeségről magyarázott a fiatalabbnak. Becsöngettek első órára. Jeongin szorgalmasan jegyzetelt, Beomgyu pedig Yeonjun bámulásával volt elfoglalva. Mikor kicsöngettek Beomgyu mint egy pincsi kutya futott oda a két rossz fiú asztalához.

- Szia! Beomgyu vagyok. De igazából már négy éve osztály társak vagyunk, tehát ismerned kéne. Mindegy. Nem akarsz eljönni velem valahová? Ihatnánk forró csokit. Vagy teát, úgy is hideg van - hadarta csillogó szemekkel, s várta az idősebb válaszát.

- Figyelj Beom izé. Egy ideje már körülöttem ugrálsz. És őszintén engem idegesítesz. Nem érdekelsz, és ha nem állsz le neked is és a kis barátodnak is bajai lesznek - morogta Yeonjun. Beomgyu csak mosolyogva bólogatott, és vissza battyogott a helyére, Jeongin mellé.

- Nem baj. Egyszer majd felfigyelsz rám - mondta maga elé majd barátja vállára hajtotta fejét, és úgy várták a következő órát.