❊𝐻𝑜𝑛𝑒𝑦 - 𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑐ℎ𝑎𝑛❊

32

Már este volt, a fiatalok újból a tábortűz körül ültek. Valahonnan előkerült egy gitár, és Chan játszani kezdett rajta ( I'm yours, mi más gyerekek). Mindenki ámulattal hallgatta, és énekelte a szöveget. Beomgyu Yeonjun ölében ült és a zene ritmusára dülöngéltek (igen _minali_ajaebi_ haRaNgoZTaK), Jeongin pedig elámulva nézte barátját. Xion pedig az egyik fatönkön feküdt el teljesen. A többieknek így nem volt hova, csak a földre ülniük, de a fiút nem igazán zavarta. Telefonja a farzsebébe pihent. Egész nap nem nézett bele, amit Jeongin kicsit furcsállott, hisz egyfolytában a barátjával beszélgetett. De ma még a telefonja közelébe sem nézett. Furcsa.

- A következő dalt és írtam - mondta Chan.

- Aszta - morajlott fel mindenki - Nem is tudtuk hogy írsz dalokat.

- Van egy bandám.... Kevesen vagyunk, de próbálunk valamit össze hozni. Ezt a dalt nem oda írtam, mert itt inkább a rappen van nagyobb hangsúly. Ezt csak úgy..... Egy nagyon különleges személynek írtam - nézett lopva Jeonginre. A kisebb fiú ledöbbenve nézett, Beomgyu pedig  eltátotta a száját. Ahogy Chan éneklésbe kezdett Inie szemei bekönnyesedtek. Most érezte csak igazán, hogy mennyire szereti is ezt a fiút, és hogy mennyire hálás a sorsnak, hogy viszonozza az érzéseit. Chan a dal közben kinyitotta szemét, és ahogy meglátta a már majdnem pityergő szerelmét, lopva elmosolyodott. Utolsót pendített a gitáron, és kitörő tapsvihar söpört végig a társaságon. Chan elmosolyodott, csöppet meghajolt, ám ekkor nem várt dolog következett be. Xion felpattant a fekvő helyéről, és egy sötétben közeledő alak felé rohant.

- Leedo! Te hogy kerülsz ide? - kérdezte a már látszó világos kék hajú fiútól.

- Össze vesztünk. És nem írtál vissza.  Én meg eljöttem - vonta meg a vállát, mintha ez lenne a világ leg nyilvánvalóbb dolga.

- De... Képes voltál eljönni Koreából Ausztráliába..... Csak mert össze kaptunk? - ragyogtak fel Xion szemei, párja pedig mosolyogva bólintott.

- Persze. De most keresek valami szállást magamnak, mert na.... Aludnom is kell valahol.

- Nem akarok bele szólni - mondta Chan - De maradhatsz itt. Plusz mínusz egy fő már tökmimdegy. Aztán holnap vissza jössz velünk a repcsivel vissza, és kész - csapta össze boldogan a kezét.

- Nagyon köszönöm - mondta - Hé, mi nem találkoztunk már valahol? - kérdezte. Chan bepánikolt. Tudta, hogy Jeongin bulijáról emlékszik rá - Ja de! Jeo-

- Nem nem hiszem hogy találkoztatok - fogta be Xion párja száját, aki tehetetlenül nézett le a száját befogó kézre. Leültek ők is a tábortűz köré, és folytatódott az este.

/reggel/

Mindenki kómásan ballagott reggel a busz felé. Jeongin fáradtan vonszolta maga után a bőröndjét, és magához ölelte plüssét. Chan viszonylag fitt volt, legalábbis neki annak kellett lennie, hogy gardírozni tudjon egy csapat 18 éves tinédzser éveit élő gyereket. Felszálltak a buszra. Soobin és Yeonjun egymás mellé ültek, Xion és barátja is. Chan szokás szerint Jonghoval ült a hátsó székben, Beomgyu pedig Jeongin mellé csüccsent le.

- Inie - szólította meg karjába csimpaszkodva alvó barátját.

- Mi az? - ásított egyet.

- A repülőn.... Megbeszéltük hogy egymás mellé ülünk Yeonjunnal - motyogta.

- Persze, ő a barátod, csak nyugodtan - mosolygott Jeongin.

- De.... Azt mondtuk Soobinnak hogy ülhet melléd - mondta el gyorsan össze szorított szemekkel.