❊𝐻𝑜𝑛𝑒𝑦 - 𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑐ℎ𝑎𝑛❊

18

Miután a két fiú bevallotta egymásnak érzéseit, nagyon boldogak voltak. Most is a táncparkett közepén Xionnal, és Beomguyval, és az ő párjaikkal ugrálnak a zenére. Közben kiderült, hogy Chan, és Xion barátja osztálytársak voltak. Hát nem kicsi a világ?
Már így is elég nagy ferfoldultság volt. De Yeonjunnak ez megszokott. Majdnem hetente tart bulikat. Szinte mindenkiben van már alkohol, igen még a szülinapos is legurított egy pohár pezsgőt, most épp a másodikat fogja a kezében, ami már kezdte kicsit elszédíteni. De ajkor szabadult el teljesen a pokol, amikor beindult a Solo Jennietől.

- Jeongin! Menjünk fel táncolni! - ugyanis volt egy mini színpad a tér közepén.

- Biztos? - kérdezte, majd legurította az utolsó kortyot - Oké, menjünk - felmentek a színpadra, amit mindenki nagy éljenzéssel fogadott. Mindenki torka szakadtából üvöltötte a szöveget, a két fiú pedig kisebb rontásokkal a koreográfiát táncolta. Jeonginnál kezdett egyre jobban beütni az alkohol, táncát elkezdte nőiesebbé, karcsúbbá tenni. Úgy ringatta csípőjét akár egy lány. És ez Channek nagyon is tetszett. Beomgyu és Jeongin összenevettek a szám végén. De azután a következő következett, így a két barát fent maradt a színpadon hogy lány bandák koreójit táncolják. Ezzel nem is lenne baj. Csak azzal hogy lány bandák. Amikben van pár Chan számár figyelem felkeltő mozdulat. Ami eléggé dögösen állt neki. És ez rendesen beindította az idősebb fantáziáját. Amikor már egy csomó tánccql végeztek, akkor lejöttek a színpadról. Jeongin egyből Chant kezdte keresni, de párja egy széken ült. Egy párnával az ölében. Ugyanis nem volt kedve álló fasszal mászkálni. De hosszú még az éjszaka. És kell kezdeni valamit vele.

- Chan! Csakhogy megtaláltalak - mosolygott Inie, majd az idősebb elé guggolt - Fáradt vagy hyung? Pedig még csak 2 óra van.

- Nem vagyok fáradt - szívta be idegesen a levegőt.

- Akkor mi a baj? Nem szeretlek szomorúnak látni - biggyesztette le ajkait Inie.

- Csak... Semmi.

- De! Mondd el mi a baj!

- Rendben. De előtte hozol nekem valamit inni? Kelleni fog - sóhajtott. Még semmi ilyesmiről nem esett szó a fiatalabbal, csak reméli hogy minél hamarabb elmúlik ez a probléma.

- Itt vagyok - adott oda egy pohár valamit.

- Köszi - gurította le a torkát maró folyadékot. Ahogy az ital végig szántotta nyelőcsövét, hirtelen mindent egyszerűbbnek látott.

- Na most akkor elmondod? - kérdezte az ünmepelt.

- Persze - mosolygott - Tudod nagyon jól táncoltál.

- Oh! Köszönöm. Sokat gyakoroltam - vigyorgott.

- Abban nem kételkedem. Csak az a baj, hogy a kis produkcióddal nekem gondokat okoztál - váltott Chan hangja inkább perverzere.

- Oh. Akkor mégse tetszett? - konyultak le ajkai, majd amint realizálta a helyzetet tátott szájjal felkapta a fejét - Umm.. B-bocsánat. Nem tudtam hogy ez lesz.

- Semmi baj. Egyszer majd elmúlik - motyogta Chan, egy kicsit már szenvedve, ugyanis maravedése a fiatalabb közelsége miatt kezdett egyre keményebb lenni.

- De! Segítek.

- Mi? Jeongin....

- Ugyan Chanie. Az ember egyszer 18 - kacsintott nevetve, majd Chant a kezénél fogva húzni kezdte. Az idősebb lassan kezdte felfogni, hogy mi is van készülőben, átkarolta a fiatalabb derekát, és ő vezette magukat egy szobába.

most, hogy így a 18adik résznél tartunk.... 18+

Ám amikor becsukta az ajtót már koránt sem volt ilyen gyengéd. Mint ha már hónapok óta nem evett volna úgy nyomta Iniet az ajtónak és kezdte falni ajkait. Ezt a fiatalabb természetesen viszonozta. Chan szerelme derekebá markolt, majd ingét félre húzva kezdte nyakát ellepni apró, majd nyálas csókokkal. Ezt a kisebb édes sóhajokkal díjazta, majd amikor Chan ajkai szívni kezdték érzékeny nyakát nyögött egyet.