❊𝐻𝑜𝑛𝑒𝑦 - 𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑐ℎ𝑎𝑛❊

29

Reggel Chan arra ébredt, hogy valaki bökdösi. Felébredt, majd egy kissé ideges Xionnal találta szemben magát.

- Ébresztő - suttogta - A többiek már keresnek. Keljetek, közben meg találj ki valami mesét, hogy hol aludtál - mondta Xion, majd kiment az ajtón. Chan az órára nézett, és kikerekedtek a szemei.

- Inie - morogta párja fülébe, aki nyöszörögve ébredezni kezdett.

- Mi az? - nyammogott, majd felült, és kinyitotta a szemét.

- Késésben vagyunk. Kb mindenki engem keres - mondta idegesen Chan, mire Inie kipattant az ágyból, és gyorsan készülődni kezdett.

- Oké. Öhm.... Ha nem akarunk lebukni nem lenne tanácsos ha csak űgy kisétálnál az ajtónkon. De nincs hátsó ajtónk.... - gondolkozott, majd a tekintete megállapodott az ablakon - Chanie... Kimásznál az ablakon? - pillogtatta pilláit. Chan sóhajtott, feltápázkodott, majd magára kapta tegnapi ruháját. Jeongin is pirulva bár de felöltözött, majd az ablakhoz léptek. Jeongin kinézett az ablakon és amikor nem látott senkit sem a közelben, intett Channek.

- Biztos jó ötlet ez? - kérdezte az idősebb.

- Nincs más megoldás - mondta Inie. Chan pedig egy székre rálépve felhúzta magát az ablakpárkányra, majd mikor úgy gondolta hogy tiszta a terep, gyorsan kiugrott rajt, és egy hangos puffanással földet ért.

- Jól vagyok - suttogta vissza Jeonginnek, majd vissza indult a szobája felé.

- Jeongin - nyitott be az ajtón Soobin - Nem láttad Chant? Nincs a szobában, és egész éjszaka nem tudjuk hol volt.

- H-hát.. Én n-nem tudom - dadogott össze vissza.

- Hé, nem fázol? - kérdzte az ablakra mutatva.

- Ja... - Inie óvatosan felnézett - N-nem, épp szellőztetek. Igen - motyogta.

- Aha, értem. Azért szólj ha látod - mondta, majd elhagyta a szobát. Jeongin pedig remélte hogy nem látta meg senki a párját. Pár perc múlva Beomgyu esett be a szobába.

- Oh! Szia Inie! Bocsi hogy este nem voltam itt, csak.... - hadarta.

- Nyugi, szerintem hasonló dolgokkal voltunk elfoglalva - nézett pirulva maga elé, ám az este nem volt ilyen kis félénk.

- Oh.... OH! - kiáltott fel Beomgyu - Akkor most együtt csesződünk, hogy nem tudunk járni - nevetett fel. Beomgyu össze készült, majd meghallották Chant kiabálni a tér közepén.

- Megyünk fürdeni! Hozzatok fürdő ruhát - kiabált, Jeongin pedig egyből elbizonytalanodott. Nem akarta hogy rajta kívül más is lássa párja tökéletes kockáit.

- Én ebbe nem mentem bele - csattant fel Beomgyu - Yeonjun isteni felső testét csak én láthatom! - durcizott be, és össze fonta karjait maga előtt.

- Hidd el, nekem sem nagyobb öröm. Chan combjai.... Vonzzák a szemet - sóhajtott - Egyébként sincs kedvem mutogatni a vézna sápadt testemet.

- Fogd be In, gyönyörű vagy! Ha Channek nem támad azonnal baszhatnékja a látványodra, ellátom a baját - fenyegetőzött, mire a másik felnevetett.

- Hé! Nem hiányzik egy második menet, tehát azért finomabban - nevetett - De amúgy a tengerpartra megyünk?

- Szerintem nem - mondta Inie - Elég hideg van, és a víz sem épp meleg. De pakoljunk, a végén megint csak ránk fognak várni - kezdte el cuccait dobálni a hátizsákjába. Mikor mindketten össze pakoltak, kimentek, ahol már sorakoztak a diákok. Chan egy rövid nadrágban volt ami jól hagyta látszani az előbb emlegetett izmos combjait. Jeonginnal megfordult a világ mikor ezt meglátta, és csak azt vette észre hogy dől.

- Jeongin - kapta el Beomgyu ügyetlenül - Mi a baj? - kérdezte.

- Nézd a combjait - suttogta a fülébe, mire barátja az említett testrészre pillantott.

- Nem mondom, nem rossz - bólintott elismerően. Mikor mindenki összegyűlt, a fiatalok azt várták hogy előáll a busz. De nem így történt.

- Öhm... - vakarta meg Chan a tarkóját - Az a helyzet, hogy a busz sofőrünk lebetegedett... Ezért sétálni fogunk a fürdőig - mondta Chan kínosan mire "ne már" és "ahjjj" megjegyzéseket kapott (nem értem őket, én mérfölseket lennék képes sétálni Channel).

- Hát, ha ez van akkor ez van - mondta Yeonjun. Erre természetesen mindenki helyeselni kezdett. Ezt teszi a hírnév....

Végül elkezdtek gyalogolni. Az elején még mindenki lelkes volt. Végül is a gyaloglás egyfajta közösség építés is nem? Mindenki vihorászott, poénkodott, meg ilyenek. Ám egyszer csak a Nap melege, és a hosszú út kifárasztotta őket. Beomgyut már Yeonjun cipelte, Jeongin és Xion pedig egymásnak dőlve sétáltak. Chan pedig magára locsolt egy kevés vizet, amit kb mindenki nyálcsorgatással nézett végig. Jeongin mrg már pirosan sétált tovább.

Egy pár perc múlva oda értek. Chan kikérte a csoportos belépőt, majd mindenki karjára csatolt egy karszalagot. Jeongin kezét észrevétlenül megsimította de ez épp elég volt ahhoz, hogy a kisebb zavrba jöjjön. Xion kapcsolt, és gyorsan elrángatta Iniet, és bementek egy fülkébe átöltözni.

- Én nem akarok kimenni - sóhajtott Jeongin maga köré csavarva a törölközőjét.

- Hidd el én sem - mondta Xion.

- Inie? Xion? - hallatszott egy hang a mellettük lévő fülkéből.

- Beomgyu! Itt vagyunk - szólt vissza Xion.

- Beengednétek? - kopogott az ajtón, majd be is jött a hármuknak már szűkös helyre - Köszi. Na most kimegyünk. Nem érdekel mit mondtok, mindketten gyönyörűek vagytok. És most kimegyünk és elbűvöljük a pasijainkat - nyitotta ki Beomgyu az ajtót majd kiléptek rajta.

- Az enyém otthon van - sóhajtott Xion.

- Részlet kérdés - legyintett Beomgyu, majd karöltve tovább csattogtak papucsukkal a medencék bejáratáig.

Cuteeeeeee😭😭😭