❊𝐻𝑜𝑛𝑒𝑦 - 𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑐ℎ𝑎𝑛❊

15

Beköszöntött a február. Ami azt jelentette, hogy Jeonginnak nem sokára szülinapja lesz. Pontosan egy hét múlva. A tizennyolcadik. Szép is a nagykorúság, nem igaz? Beomgyu, pedig fergeteges bulit akar neki szervezni, saját maga összetört szíve ellenére. Meghívta nagyjából a fél iskolát, alsóbb éveseket is. De a fő vendég Chan volt. Beomgyu a lelkére kötötte, hogy azon az estén valljon neki szerelmet. Mert már nem tudta nézni hogy mennyire szenvednek. Ma reggel Jeongin Xionnal jött iskolába.

- De komolyan! Annyira helyes! - áradozott barátjáról.

- Ezt már hallottam párszor - sóhajtott - De még sose hallottam a nevét ennek a híres neves helyes fiúnak.

- Ja! Tényleg. Kim Geonhak! De mindenki Leedonak hívja. Nem értem miért. De ezt szereti, ezért én is így hívom - mosolygott.

- Aha. Értem - motyogta, majd be is értek az iskola elé, ahol kivételesen nem állt ott Beomgyu - Ez fura. Hol lehet?

- Nem tudom. Mindig itt van...

- Menj az osztályba. Én megkeresem - mondta, majd egyből a folyosókat kezdte róni, de sehol sem találta barátját. Benézett a mosdókba, és az egyikbe meg is találta - Beomgyu! Mit keresel itt?

- Bújkálok. Yeonjun elől..

- De... Miért?

- Egy ideje nem válaszolok neki. Se a hívásaira, se az üzeneteire.

- De miért? Mi történt köztetek? Mi volt az a mosdóban?

- Inie... Nem vagyok jó ember.

- Jaj ezt hagyd abba. Nem tudsz semmi olyat tenni amivel másnak ártanál.

- Meggondolatlan voltam. Eszembe se jutottak a következmények..

- De az Istenért Beomgyu, kérlek ne beszélj látatlanban!

- M-mi egyezséget kötöttünk.

-Yeonjunnal?

- Igen. Feltűnt neki hogy oda vagyok érte... És elhívott beszélgetni. Azt hittem romantikus lesz. Meg ilyenek. De nem. Ajánlatot ajánlott... A-azt mondta, hogy - sóhajtott - Legyek az övé. De csak testileg. Mindketten jól járunk. Neki kell a stressz levezetés, én meg amúgy is oda vagyok érte. Tiszta logikus nem? - nevetett gúnyosan - Belementem. De csak akkor, ha nem bánt téged.

- Beomgyu... Te neki adtad a szüzességedet? - suttogta Inie kikerekedett szemekkel, a másik pedig kínosan bólintott..

- Menjünk Inie. Mindjárt csöngetnek - indultak el a terembe. A csöngő után pár perccel estek be, de sajnos bent volt a tanár.

- Choi, Yang miért késtek? - kérdezte rájuk se nézve, a naplót lapozgatva.

- Elnézést. Többet nem fordul elő - mondta Beomgyu, majd indultak Inievel a helyükre, de az első padban terpeszkedő Yeonjun kezénél fogva megállította.

- Beomgyu - nézett rá bűnbánóan, de a másik csak lerázta róla a kezét, eközben pedig Jeongin már a helyére ment.

- Hagyj békén - nézett rá szigorúan.

- Choi! Késett is és még az órát is zavarja?

- Elnézést tanárnő, de Yeonjun nem hagyott békén - védte meg magát.

- Engem nem érdekel, hogy ki kezdettt mit, mindketten tűnés az órámról - mutatott az ajtóra, Yeonjun lazán kisétált, Beomgyu még szabadkozott, de Yeonjun kihúzta őt a teremből.

- Ezt nem hiszem el! Most miattad küldtek ki! Ez meg érettségi tantárgy! Ami mindjárt itt van. Jaj ha emiatt nem lesz jó az érettségim én nem tudom mit csinálok veled - mondta volna tovább, de Yeonjun ajkaival belé folytotta a szót. A fiatalabb haszontalanul, bár tüzesen ütögette az idősebb vállát, de ő görcsösen szorította magához derekánál fogva.