❊𝐻𝑜𝑛𝑒𝑦 - 𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑐ℎ𝑎𝑛❊

31

A 3 fiú kint a játszótéren egy padon ült. A  többi fiú röplabdázott az előttük elterülő homokos területen. Néhány lány pléden ülve kártyázott, volt aki olvasott, volt aki aludt. Chan, Yeonjun és Soobin egy csapatba kerültek, a másik csapat "vezetője" pedig Lucas volt (szegény Lucas, mindig őt emlegetem, csuklani fog).

- Soobin menj már oda! - kiáltott Yeonjun barátjának, aki majdnem a labda feltételezhető leesési helye mellett állt. De gyorsan vissza ütötte a labdát, így megmentve magukat a veszteségtől - Szép volt - mosolygott rá Yeonjun, ami miatt Soobin nem figyelt, így fejbe találta őt a labda.

- Jongho! - kiáltott Chan, hisz az említett fiú felé tartott a labda, aki nem igazán volt otthon a labda játékokba.

- Mit csináljak? Chan, én ehhez nem értek - mondta pánikolva.

- Használd már az fejed! - lett ideges Chan hisz ezzel a ponttal nagy eséllyel megszerzi a vezetést a másik csapat.

- Oké - mondta Jongho majd egy hatalmasat fejelt a labdába, mire hangos csattanás hallatszott, és mindkét csapat döbbenten bámult. A másik csapat figyelmetlensége miatt pedig a labda földet ért az ő térfelükön.

- Nem így gondoltam.... De köszi - mondta Chan kissé ledöbbenve - jól van a fejed? - kérdezte, mire Jongho bólintott.

- Persze, ilyet én is tudok - mondta szemre hányóan Yangyang, és ő is belefejelt a labdába. De az ő művelete nem úgy sikerült, mint Jonghoé, ugyanis, ő azon nyomban elterült a földön. Mindenki hozzá szaladt, és kíváncsian várták hogy reagál e valamit a fiú. Yangyang felült, majd amint meglátta a többieket, vissza hanyatlott.

- Hogy érzed magad? - kérdezte Chan.

- Kicsit szédülök, nem nagy ügy - mondta, majd feltápászkodott, de megszédült, és egy ívet járva lehuppant 2 méterrel arrébb - Na jó, eléggé szédülök.

- Csüccsenj le - mondta Chan, Yangyang, pedig bégykézláb kezdett mászni a legk9zelebbi pad felé - Beomgyu?

- Mi? - kapta fel a fejét.

- Beállsz? - kérdezte Chan.

- Hát..... Persze. Maximum meghalok. Nem nagy ügy - állt fel vállát vonogatva, és beállt Yangyang helyére.

A játék jól ment. A lelkesítő kiáltásokon kívül más nem hallatszott. Mikor Soobin egy nehéz labdát ütött vissza, Yeonjun megtapsolta. Soobin pedig felvont szemöldökkel Beomgyura nézett, aki tátott szájjal fogadta a kihívást. Következőleg, mikor ő volt ügyes Yeonjun neki éljenzett. Beomgyu pedig vissza vigyorgott a haragtól vöröslő fejű Soobinra. Ezentúl viszont a játék kezdett inkább háborúba átfolyni. Minden visszajövő labdát Soobin próbált vissza ütni, a másik fiú pedig vette az adást, és előre szaladt.

- Hé, Beomgyu, hagyj minket is érvényesülni - mondta Lucas, de Beomgyu rá sem hederítve folytatta a játékot.

Soobinnak ez nem volt olyan nehéz. Magas, jó fizikumú, csak a benne tomboló feszültség nehezítette meg kicsit dolgát. Beomgyu viszont rohangált mint a veszedelem, ugrált elég magasakra Soobin ütései miatt. A kisebb fiú lihegett, ki volt fulladva mint a fene. Hisz az ő vékony kis testének nincs ennyi energiája, és ezt a többiek is észre vették. Ők időközben leültek, mert értelmetlennek látták hogy tovább ácsorogjanak ott. Yeonjun aggódva nézte fáradó, ám hősiesen küzdő szerelmét. Soobin egyszer viszont kicsit nagyobb lendülettel ütött a labdába. Beomgyu rossz pillanatban ugrott, és a labda pont a fejét találta el minek következtében a fiú a földre hullott.

- Beomgyu! - kiáltott fel Yeonjun és egyből szerelméhez rohant. Jeongin, Xion, Chan és az osztály többi tagja is az eszméletlenül heverő fiú köré gyűlt - Nincs magánál! Chan - kiáltotta elhaló hangon a már majdnem síró fiú szerelmét tartva.