❊𝐻𝑜𝑛𝑒𝑦 - 𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑐ℎ𝑎𝑛❊

26

- Kedves utasaink. Hamarosan megkezdjük a leszállást - ébredt fel Chan erre a hangra. Megdörzsölte szemeit, majd keltegetni kezdte vállán szuszogó szerelmét.

- Baba - suttogta és a fiatalabb arcára simított, aki belesimult az érintésbe, majd nyöszörögni kezdett - Kelj fel, mindjárt Ott vagyunk.

- Oké, fent vagyok - ásított majd nyújtózkodni kezdett mint egy kiscica.
A repülő megkezdte a landolást. Mikor földet értek, Chan állt föl elsőnek, hogy utasítást adjon ki az osztálynak.

- Mindenki! - kiabált, mire minden szem rászegeződött - Ne hagyjatok itt semmit, mert az nem lesz meg. Ne akkora hangzavarba menjünk le ha kérhetem. Pár perc múlva itt lesz értünk a busz, tehát ne széledjünk szét. És - mosolyodott el - Üdv itthon.

Mindenki leszállt. A csönd természetesen nem valósult meg. De senki sem maradt fenn a gépen, és senki nem hagyott fenn semmit. A busz megérkezett, mindenki félszállt. De az ülőhelyekből megint volt egy kis vita Beomgyu és Soobin között.

- Hé! Yeonjun, azt hittem mellém ülsz! - mondta Soobin ahogy meglátta legjobb "barátját" hogy más mellé ül.

- Jaj, ugyan, ülj mögénk, majd Yeonjun hátra fordul - adta elő fölényes vigyorral Beomgyu azt a beszédet, amit Soobin mondott neki a repülőn.

- Persze. Oké.

Jeongin és Xion egymás mellé ültek. Chan pedig mögöttük ült Jonghoval.

- Tényleg Xion - kérdezte Jeongin - Mi lett a szüleiddel? - kérdezte egy régi témára vissza utalva.

- Hát.... Egészen kibékültünk. És egy egész hétre áthívták Leedot hogy megszokják! - újságolta - Nagyon jó volt.

- Úgy tűnik vele is jól vagy - mosolygott Inie.

- És ti? A bulid utáni eseményekről hallottam - vágott perverz fejet, mire Inie menten elpirult.

- Hé! Amúgy... Jól vagyunk. Még csak pár nap telt el... Ha akart volna se tudott volna semmi történni - vonta meg a vállát.

- Anyukád tudja? - kérdezte.

- Igen! És jól fogadta, bár tudta hogy meleg vagyok... Csak a kor különbség miatt féltem. De nem volt baj. És Chan is maradt utána nálunk - áradozott mosolyogva a kisebb. Közben a busz is megérkezett, és Chan leszállás után újabb kiabálásba kezdett.

- Na! Itt vagyunk a szállás helyen. Három ágyas fa házak vannak, beszéljétek meg ki hol alszik! Fiúk lányok külön! Nem sueretném hogy többen jöjjünk haza mint eljöttünk - mondta - A legelső ház a buszsofőré, a többiből válogathattok.

Mindenki szétszéledt. Beomgyunak, Xionnak és Jeonginnak egyértelmű volt hogy egy szobában lesznek.

- Chan - ment oda Yeonjun Soobinnal - Szeretnél velünk egy szobában lenni? - kérdezte.

- Nem vagyok egy nagy fegyelmezős tanár. Szerintem inkább veletek fogok bulizni minthogy csitítsalak benneteket, tehát miért ne? - nevetett - Pakoljunk be akkor - mondta majd a bőröndjüket húzva mentek be házaikba. Chan még utoljára vissza nézett Jeonginra és kacsintott egyet.

- Na menjünk mi is - mondta Beomgyu ezzel kiszakítva Jeongint a szerelme utáni bámulásból. És el is foglalták házukat. A körülmények faházhoz illőek voltak. Nagyjából minden poros volt, pár pókháló díszelgett a falakon, a fürdőszobában a tusoló pedig egy kicsit idejét múlt volt. Azt már meg sem merték nézni hogy van e meleg víz.

- Hahó - kopogott be Chan - Ha kész vagytok gyertek ki. Városnézésre megyünk - mondta, és egy lopott pillanatra Jeonginra nézett, majd már indult is volna, de Beomgyu egy szemforgatás kíséretében maradásra bírta.