❊𝐻𝑜𝑛𝑒𝑦 - 𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑐ℎ𝑎𝑛❊

7

A fiatalabb félve ballagott hazafelé. Chan kezdett egyre furcsábban viselkedni a környezetében. Jeonginnak meg kezdtek furcsa érzései támadtak. Most is, mikor hozzá ért arcához, a bőre felhevült, egész testén kellemes bizsergés futott végig. Nem ismerte ezeket az érzéseket , és fogalma se volt hogy mit kezdjen velük. Ezért tárcsázni kezdte Beomgyu számát, hátha ő megoldást talál kérdéseire.

- Szia Inie! Mi a helyzet? - szólt bele mosolygós hangon.

- Beomgyu. Segítened kell - motyogta ilyedt hangon.

- Úristen. Ne ess pánikba. Nem tudok hullát rejteni, de ismerekvalakit aki biztos tud - hadarta.

- Nem, nem öltem meg senkit - csattant fel Jeongin, mire az utcán sétáló emberek megrökönyödve néztek rá..

- Akkor mit csináltál? - kérdezte.

- Ahj. Ez bonyolult. Át tudsz jönni?

- Persze. Mindjárt ott vagyok. Te meg érj haza addig - mondta, majd letette a telefont. Jeongin sóhajtav csúsztatta vissza zsebébe a készüléket, majd tovább bandukolt hazfelé. Mire a kapu elé ért, barátja már ott állt, és mosolyogva integetett. Jeongin gyorsabban kezdte el szedni a lábait, hogy barátjának minél kevesebbet keljen várnia.

- Szia - köszöntötte egy szokásos öleléssel barátját Jeongin.

- Szia. Bemegyünk? - vacogott Beomgyu, ugyanis annyira sietett hogy elfelejtett pulcsit venni. Csak egy kabát volt rajta, ami nem igazán felelt meg a januári időjárásnak.

- Persze - nevetett Jeongin, és gyorsan kizárta házukat, majd bementek az ajtón.

- Inie? Itthon vagy? - jött ki édesanyja a könyhából - Á Beomgyu, te is jöttél? Kérsz egy teát?

- Nem köszönöm. Jeonginnak segítek valamiben.

- Inie! Én nem tudok segíteni? - kérdrzte tettetett sértődéssel a nő.

- Izé...

- Semmi baj. Menj, beszélgess a barátaiddal - mondta mosolyogva, a két fiú meg beszaladt a szobába.

- Na tehát - csukta be az ajtót Beomgyu, amin a Got7 (író : 😭😭) poszter egy kicsit megingott - Mi a gond?

- Nem tudom. Beomgyu. Olyan furcsán érzem magamat - motyogta.

- Milyen értelemben? Ugye nem vagy depressziós?

- Mi?! Nem! Csak Chan mindig olyan furcsán viselkedik velem. Vagyis ma. Én meg furcsán érzem magam a közelében. Én ezt nem értem Beomgyu. Mi ez az érzés? - esett kétségbe Jeongin.

- Rendben drága. Most csinálunk egy tesztet - nézett komolyan Beomgyu.

- Mi?

- Mi az első gondolatod amikor meglátod?

- Izé... Nem tudom. Nem szoktam figyelni a gondolataimra, mert lefoglal hogy milyen helyes, és hogy köszönni akarok neki, és nem akarom beégetni magam - mondta, majd amint rájött mit mondott szája elé kapta a kezét, és vigyorgó barátjára nézett.

- Mit reagálnál, ha megtudnád hogy tetszik neki valaki?

- Hát... - gondolkozott el - Nem tudom. A-Azt akarnám, hogy én legyek az az ember - vörösödött el. Már sejtette hogy mire megy ki a játék. Tetszik neki Chan.

- Szerintem te teljesen bele vagy szerelmesesedve Chanbe - nevetett fel a barátja, de Jeongin hozzá vágott egy párnát.

- Hé! Ő a tanárunk! Nem lehetek belé szerelmes!