❊𝐻𝑜𝑛𝑒𝑦 - 𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑐ℎ𝑎𝑛❊

17

A hétvégén Jeongint senki sem kereste. Amit furcsának tartott, hisz mindig beszél valakivel. Ám Beomgyu elfoglalt volt. A bulit Yeonjun elég hatalmas házába szervezte, hogy a sok meghívott vendég elférjen.

Jeongin hétfő reggel, a szülinapja napján izgatottan indult az iskolába. Channek elmondta hogy ma van a szülinapja. Talán kap majd tőle valamit? Emlékszik rá egyáltalán?
De a még nagyobb kétdés, hogy a csókjuk után hogy fognak egymással viselkedni.

Beomgyu nem egyedül, hanem Yeonjunnal az oldalán várta Iniet. Egy nagy lufit, és egy csokor virágot tartott, és vadul integetett Inienek.

- Boldog Szülinapot! - ugrott a nyakába.

- Isten éltessen kölyök - intett mosolyogva Yeonjun.

- Köszönöm - dadogott, mivel nem szokta meg az idősebbtől a kedves szavakat.

- Na. Beszéltem Yeonjunnal, és megígérte hogy egy rossza szava nem lesz hozzád.

- Igaz - mondta Yeonjun - A párom szavának nem szegülök ellen - karolta át az alacsonyabbat.

- Öhm... Köszönöm. Menjünk be - indult befelé, és a másik két fiú pedig követte őt.

Yeonjun elengedte Beomgyu kezét, majd mosolyogva lehuppant Soobin mellé, aki szúrósan méregette Beomgyut.

Becsöngettek, a két barát pedig csodálkozva látta hogy Xion még nem érkezett meg.

- Xionnal mi van? - kérdezte a tanár, majd az említett éppen lihegve, pirosan beesett az ajtón.

- Elnézést. Késett a busz - lihegett, majd levágta magát a két fiú mellé.

- Mi történt? - kérdezte Inie.

- Elaludtunk.

- Tunk? - kérdezte Beomgyu, majd Xion vöröslő fejét látva leesett neki a dolog - Oh. Értem.

Kicsöngettek az első, majd a második óráról is. Az osztály pedig útját a tesi terem felé folytatta. A 3 barát szokás szerint a mosdóban öltözött át, de Yeonjun csak akkor kezdte el az öltözést, amikor Beomgyu már vissza jött. Vajon miért....

A tesi órát valahogy túl élték, de eléggé meghaltak. Xion ma már másodjára liheg, Beomgyu elvágódott az öltöző padlóján, Inie pedig a csapra tapadt. Yeonjun csak nevetett az összképen, Soobin meg újból a szemét forgatta.

- Neked mi bajod van? - tűnt fel Yeonjunnak barátja viselkedése.

- Azt hittem utáljuk őket, nem?

- Ugyan már, nem utálhatom a párom barátait.

- Oh. Hogy a párod? Értem - mondta, majd cuccát összeszedve kirohant a teremből.

- Ez is miattam van - motyogta Beomgyu.

- Jaj Beomie nem a te hibád. Kicsit megkattant - ölelte magához a kisebbet.

Átöltöztek, majd egyből az ebédlőbe mentek, hogy elfogyasszák a napi kaja adagjukat. A lányok irigykedve nézték ahogy Beomgyu büszkén mosolyog Yeonjun mellett, Jeongin pedig próbált láthatatlan maradni.

Ám amikor leültek egy asztalhoz, és az evés felénél jártak, valaki megbökte Jeongin vállát. A fiatalabb Chan távolodó alakját vélte felfedezni, így elnézést kérve utána indult.

- Szia - köszönt In.

- Szia. Ha jól emlékszem ma van a szülinapod nem? - kérdezte Chan.

- De - bólintott szégyenlősen.

- Ezesetben - húzott elő háta mögül egy szál rózsát - Boldog Szülinapot! - adta át a virágot.